12. rész - Életem legrosszabb napja.

Sziasztok! Meghoztuk a 12. részt, ami szerintünk az eddigi legizgalmasabb és legszomorúbb rész lett. Az előző részhez nem kaptunk kommenteket, de a következő részt CSAK akkor hozzuk, ha minimum 3 komment lesz ez alatt a rész alatt. Reméljük ti is élvezni fogjátok! Örülnénk neki nagyon, ha leírnátok véleményeteket erről a részről! Jó olvasást mindenkinek! xx

A buli 1 órakor bejeződött. Mindenki hazament, én még maradtam, hogy segítsek Josh-nak rendet rakni, de ő azt mondta, hogy menjek haza nyugodtan, hiszen nekem is még lesz tenni valóm, mert ma érkeznek Gertie néniék. Hívtam egy taxit, ami hazavitt. Liáék már aludtak, én elmentem lezuhanyozni, majd utána én is bementem a szobámba és lefeküdtem aludni.

Reggel a telefonom ébresztője keltett. 8 óra volt, nem aludtam többet 7 óránál. Kikeltem az ágyból, felvettem a fekete cicanadrágom egy kék, csillagos pólóval, majd lementem a nappaliba és nekiálltam reggelizni. Igaz, hogy George bácsiék csak délbe jönnek haza, de addig szerettem volna még egy picit pakolgatni és boltba is el kellett mennem. Gyorsan felvettem a cipőmet és elmentem a boltba. Amikor hazaértem Lia már fent volt és pórszívózott. Beszéltünk egy kicsit, majd én bementem a konyhába és elpakoltam azokat a dolgokat, amiket vettem a boltban. Ezután, egyedül hagytam Liát és felmentem, hogy felkeltsem Szofit, hiszen már fél11 volt.

-          Jó reggelt, Szofi!

-          Neked is. – mondta álmosan. – Mikor keltél?

-          Én már nagyon régóta fent vagyok, gyere, készülj el, mert hamarosan jönnek a szüleid.

-          Rendben, mindjárt megyek.

Bementem a szobámba a telefonomért, hogy felhívjam anyut. Elmondtam neki, hogy milyen volt a buli, mikor keltünk és az többi dolgot, ezután visszamentem Liához a nappaliba. Ekkor már kész volt a pórszívózással és épp reggelizett. Én épp a fölszinti fürdőszobába készültem menni, amikor megszólalt a telefonom. Visszasétáltam a nappaliba, majd felvettem.

-          Szia Josh. – szóltam bele a telefonomba. – Mikor keltél?

-          Szia, korán fent voltam már. Berni, el szeretnék mondani neked valami fontosat, és arra kérlek, hogy ne légy rám dühös, amiért nem mondtam el előbb.

-          Rendben.

-          Arról van szó, hogy el kell utaznom a fiúkkal egy hónapra, ugyanis az új albumhoz forgatunk klipeket és néhány klipbe mi is benne leszünk. Ne haragudj.

Fel sem fogtam amit Josh mondott. Egy hónapig nem látom őt és a fiúkat? Az nem lehet, én egy napot is alig bírok ki, hogy ne lássam őket.

-          Berni, itt vagy még? – szakította félbe Josh a gondolatmenetemet.

-          Ühüm – mormoltam. – És mikor indultok? – kérdeztem, amikor már meg tudtam szólalni.

-          Holnap reggel indul a gépünk.

-          Mi?! Már holnap indultok is? – kérdeztem most már sírva.

-          Igen, ne sírj, kérlek! Mi lenne, ha ma este találkoznánk, ott, ahol megismertelek, a London Eye-nál? Veled szeretnék lenni még azelőtt, hogy elmegyünk!

-          Rendben, de nekem most mennem kell.

-          Szeretlek! Szia.

Miután Josh kimondta a ’szeretlek’ szót, még jobban sírni kezdtem. Felrohantam az emeletre és becsaptam az ajtót, majd az ágyamra dőltem és sírtam, pár perc múlva kopogást hallottam az ajtó másik oldaláról. Nem mondtam semmit csak tovább sírtam, majd ajtónyitódást hallottam. Lia jött oda hozzám és ült le az ágyra.

-          Mi a baj, mi történt? – nézett rám, nem láttam, csak éreztem, hogy tekintetét rám szegezi.

-          Josh. – dünnyögtem, majd amikor már kicsit megnyugodtam, felültem és ránéztem.

-          Elmondanád bővebben? – törölte le a könnyeimet.

-          Elutazik, holnap és 1 hónapig nem fogom látni. – sírtam el magam újra.

-          Mégis miért?

-          Klipet forgatnak az új dalokhoz és némelyikben ők is benne lesznek.

-          Értem, de azért még fogsz vele találkozni mielőtt elmentek?

-          Igen, ma este azt mondta, hogy találkozzunk a London Eye-nál.

-          Remélem, hogy el fogsz menni! Ne sírj, nyugodj meg és gyere le velem a nappaliba, mindjárt jönnek George bácsiék! Este pedig segítek neked elkészülni és minden jól fog menni, elbúcsúztok egymástól, azt az 1 hónapot pedig valahogy majd megoldjuk.

Nem mondtam semmit, csak bólintottam, majd felálltunk az ágyról és lementünk a nappaliba Szofihoz. Lia elmondta neki is, hogy mi a bajom. Amíg nem jöttek Gertie néniék, csak ültem a kanapén és sírtam. Amikor bekanyarodott az autójuk az udvarra, felálltam és letöröltem a könnyeket, hogy ne keljen már akkor azon agyalniuk, hogy mi történt, amikor belépnek az ajtón. A földszinten lévő fürdőszobába mentem, megmostam picit az arcom, majd erőltettem egy mosolyt az arcomra és én is kimentem Szofiék után, hogy segítsek behordani a bőröndöket. Amikor mindent behordtunk a házba, Liáék elkezdtek mesélni, hogy mi történt velünk én szóltam nekik, hogy inkább felmegyek a szobámba. Fent laptopoztam, kiírtam twitterre egy sírós smiley-t, és jöttek a kérdések, ’mi történt?’ ’mi a baj?’. Megírtam nekik, de persze nem azt, hogy a pasim, a 1D dobosa és, hogy nem látom, hanem csak annyit, hogy sok ideig nem fogom látni a pasimat. Laptopozás közben megnyugodtam, jól esett, hogy elmondhattam pár embernek, hogy mi a bajom és, hogy segítettek. Ezután lementem a nappaliba a többiekhez. Persze eddigre már mindent elmondott Lia és Szofi, rólam és Josh-ról. Gertie néniék odajöttek hozzám és megöleltek. Szofi felvetette az ötletet, hogy menjünk el pizzázni, de én mondtam, hogy inkább itthon maradok, mert már 3 óra volt és pont egyedül szerettem volna még lenni. Megértették és mondták, hogy nem lesznek sokáig távol. Amikor elindultak én felmentem a szobámba és rávettem magam, hogy írjak egy sms-t Josh-nak. ’Mikor találkozzunk?’ 2 perc múlva jött is a válasz. ’Örülök, hogy jössz, 7kor! Puszi, szeretlek’ az sms olvasása közben kicsit elmosolyodtam, mivel nem akartam újra sírni. Eltereltem a rossz gondolatokat, lementem a fölszintre és inkább tv-ztem.

Fél6 fele megjöttek Szofiék. Hoztak nekem is pizzát, a kedvencemet. Kicsit most már azért jobb kedvem volt, ezután Liáékkal elmentünk egyet sétálni, abba a parkba, ami most már a mi kedvencünk is volt. Nem voltunk ott sokat, fél7kor már otthon voltunk. Én egyszerre felmentem a szobába, hogy elkészüljek, Szofiék lent maradtak tv-zni. Kinyitottam a szekrényem ajtaját és kivettem a fekete szoknyámat és egy feszülős, piros pólót. A fürdőszobába mentem és felraktam egy kis alapozót és szempillaspirált. Lementem a nappaliba és szóltam, hogy elmegyek. Lia odajött hozzám.

-          Berni, ne sírjál! Elbúcsúztok és minden rendben lesz. Vigyázz magadra, Szia. – kísért az ajtóhoz.

-          Megpróbálok, nagyon fog hiányozni. Rendben. Szia. – szóltam vissza neki.

http://www.youtube.com/watch?v=DqCnb9sq8OQ

Útközben végig azt mondogattam magamnak, hogy ne sírjak, minden rendben lesz és, hogy hamar elmegy, azaz egy hónap. Kicsit késtem, mert 7kor indultam el otthonról, ezért csak negyed 8ra értem a London Eye közelébe. Egyre jobban közeledtem a nagy kerékhez, közben végig Josh-t kerestem. Megtaláltam. De nem egyedül volt. Azt hittem, hogy ott azonnal össze fogok esni, amikor megláttam őket. Legbelül csak fájdalmat és csalódottságot éreztem. A könnyek a szememből patakként folytak. Nem tudtam elhinni, hogy az, akit én ilyen rövid idő alatt, ennyire megszerettem, mással csókolózik a szemem láttára. Megfordultam és elindultam visszafele. Egyre gyorsabban mentem, nem is figyeltem arra, hogy kik vannak körülöttem, csak mentem, egyedül akartam lenni. Nem látni senkit, egyedül, messze az emberektől, csak sírni. Nem tudtam elképzelni ennél rosszabbat. Leültem egy padra, jó messze Joshéktól és csak sírtam, amíg egy ismerős hangot meg nem hallottam.

-          Berni, Berni. Mi a baj? – hallottam meg Niall-t közeledni a padhoz. Leült mellém és tekintetét rám szegezte.

Nem tudtam megszólalni, képtelen voltam bármilyen hangot is kiadni magamból. Lehetetlennek tűnt. Csak sírtam, semmi mást nem tudtam csinálni, nem tudtam megnyugodni. Niall még mindig csak nézett rám értetlenül. Majd közelebb jött hozzám és felsegített a padról. – Gyere Berni, ne itt sírj, menjünk nyugodtabb helyre, majd ott te is meg nyugszol egy picit és el tudod mondani, hogy mi történt. Azt sem értettem, hogy mit keres ő ilyenkor a London Eye-nál, amikor bárki felismerheti, de nem sokat gondolkodtam ezen. Felálltunk a padról és elindultunk Niall. Még mindig csak sírtam, még mindig sokk alatt voltam, nem tudtam felfogni, hogy mi történt. - Ez a nap rosszabb már nem lehet. – gondoltam magamban. – Pont a kellem megtudni, hogy 1 hónapig nem látom, és akkor még ezt műveli?! Látni sem akartam Josh-t, nekem ezzel betelt a pohár, ma mondta ki először, hogy szeret, erre egy másik lánnyal csókolózott. Nem értettem. Az pedig még egyel rosszabb volt, hogy azt a lányt, akivel csókolózott, már nem egyszer láttam. Míg én, ezen gondolkoztam, odaértünk Niall autójához, beültem, majd ő is csatlakozott. Elindította az autót és elindultunk. Nem tudtam, hogy hova megyünk, bár 90%-ba arra számítottam, hogy hazavisz, de nem így lett. Egész úton csak sírtam, nem szóltunk egymáshoz, majd megállította az autót egy nagy fehér háznál, amiről feltételeztem, hogy az ővé. Kiszálltunk az autóból, majd bementünk. Leültem a kanapéra, ő bement a konyhába, azt mondta, hogy készít kakaót nekünk. Amikor elkészítette, kijött hozzám és rám nézett.

-          Most már megnyugodtál? – tette fel első kérdését. Bólintottam. – Most már megpróbálod elmondani, hogy mi történt?

Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam. – Josh. – nyögtem ki végül ennyit.

-          Mit csinált? Mi van vele?

-          Először azt tudtam meg, hogy 1 hónapig nem látom őt és titeket, majd megláttam őt és.. – sírni kezdtem.

-          Ne sírj! – törölte le a könnyeket az arcomról. – Mi volt azután? – nézett rám gyönyörű kék szemeivel.

-          Megbeszéltünk egy találkozót, ott, ahol legelőször találkoztunk, azaz a London Eye-nál. Kicsit késésben voltam, aztán amikor már odaértem, elkezdtem keresni Josh, meg is találtam, de nem egyedül volt és rám várt, hanem a volt barátnőjével. – megint elgyengültem és lefolyt az arcomon egy könnycsepp.

-          Biztos csak találkoztak és váltottak egy pár szót. – mondta Niall.

-          És azt úgy szokás, hogy az ajkaik összeérnek?

-          Csókolóztak? Biztos, hogy Josh volt az? – kérdezte meglepődve.

-          Biztosan, azt a pólót viselte, amit ti adtatok neki, tegnap a születésnapján.

-          Nagyon sajnálom. De a sírás nem megoldás, ne sírj.

-          Könnyű azt mondani, te mit tennél, ha az, akit nagyon szeretsz, meglátnád a volt pasijával csókolózni.

Nem szólt semmit, csak belekortyolt a kakaójába, csöndben megittuk mind ketten. A telefonom csörgése törte meg a csendet. Josh volt, az, persze nem vettem fel, kinyomtam. Ezután, szóltam Niall-nek, hogy én most inkább haza szeretnék menni, felajánlotta, hogy hazavisz. 10 perc alatt otthon voltunk, elbúcsúztam Niall-től, mondta, hogy majd hív holnap reggel. Amikor Niall elindult, bementem a házba, próbáltam nem szomorúnak tűnni, pláne nem sírni, nem akartam mindenkinek, evvel elrontani az estéjét, inkább csak köszöntem és felmentem a szobámba. Liáéknak feltűnt, hogy nincs minden rendben, hiszen már nagyon hamar otthon voltam, ezért feljöttek utánam.

*Lia szemszöge*

1-kor befejeződött a buli és én hazamentem Szofival. Berni azt mondta, hogy ott marad és segít Josh-nak elpakolni. Hívtunk taxit és 10 perc alatt haza is értünk. Mindegyikünk felment a saját szobájába. Előkerestem a pizsamám és elmentem fürdeni. Miután kész lettem azonnal bedőltem az ágyba és aludtam is.
Reggel a telefonom visítására keltem. Nem tudtam, hogy mi van hirtelen, mert az ébresztőt nem állítottam be. Ránéztem a kijelzőre és egy ismeretlen szám volt.
- Halo?! – szóltam bele bizonytalanul.
- Jó reggelt Lia! Ugye nem keltettelek fel? – kérdezte az a valaki, de bemutatkozni még mindig nem óhajtott.
- Ami azt illeti, de felébresztettél, de semmi gond. Viszont megtudhatnám, hogy ki vagy? – kérdeztem meg a leglényegesebb dolgot.
- Jaj, persze! Harry vagyok. Emlékszel? Tegnap megadtad a számod. – és most már világossá vált.
- Igen, hogyne emlékeznék. – válaszoltam mosolyogva, persze ezt ő nem láthatta.
- Hát valójában azért hívtalak, hogy ma nincs –e kedved eljönni velem valahova? Tudod, hogy jobban megismerjük egymást. – hirtelen meg sem tudtam szólalni. De persze hogy igent mondtam.
- Jó ötlet. Mikor és hol találkozzunk? – kérdeztem Harrytől.
- Mondjuk délután 5-kor?
- Oké, és hol? – kérdeztem nevetve.
- A házatoktól nem messze van egy kis park. Az jó lesz? – hihetetlen hogy mindenki ismeri azt a parkot- gondoltam magamba.
- Az a kedvenc parkom szóval az jó lesz. Akkor 5-re ott vagyok.
- Rendben. Szia. – köszönt el és hallottam a hangján hogy mosolyog.
- Szia. – köszöntem én is és bontottam a vonalat. Gyorsan elmentettem a számát, mert ha későbbre halasztom úgy is elfelejtem.
Kikeltem az ágyból és magamra kaptam egy szürke szabadidő alsót és egy fehér pólót. Hajamat összekötöttem és lementem a nappaliba. Úgy döntöttem, hogy felporszívózók mivel ma érnek haza Gertie néniék. Alig hogy elkezdtem Berni haza is ért két nagy táskával. Nem volt nehéz kitalálni, hogy boltban volt. Beszéltünk egy kicsit majd felment felkelteni Szofit. A telefonom ismét megszólalt. Hirtelen izgatott lettem, amikor megláttam a kijelzőn Harry nevét villogni.
- Szia, Harry. –köszöntem mosolyogva.
- Szia, Lia. Figyelj, nem lenne gond, ha csak este 7-kor tudnánk találkozni? Mert a fiúkkal délután dolgunk van.
- Persze, hogy nem baj. Majd akkor 7-re ott leszek. Üdvözlöm a fiúkat. Szia.
- Átadom. Szia. – tette le a telefont. Már nagyon vártam a 7 órát. Valami nagyon megfogott Harry-ben de nem tudom, hogy mi. Azt érzem, hogy egyre jobban meg akarom ismerni. És be kell vallanom, hogy nagyon helyes.
Miután kiáradoztam magam gondolatban Harryről, elmentem reggelizni. Csináltam magamnak pirítóst és kentem rá vajat. Megettem, elpakoltam és leültem a nappaliba tv-zni. Hirtelen hallottam egy ajtócsapódást az emeletről. A lenti fürdőajtó nyitva volt, tehát Berni már nincs bent. Azonnal felrohantam a szobájához és bekopogtam. Nem jött válasz ezért bementem. Berni ott feküdt az ágyán és sírt. Nagyon megijedtem. Leültem az ágyra és rákérdeztem.
- Mi a baj, mi történt? – kérdeztem tőle. Csak annyit mondott, hogy Josh. Kértem, hogy kicsit fejtse ki, mert ebből sokat nem értek. Elmondta, hogy Josh és a fiúk 1 hónapra elutaznak. Kicsit én is szomorú lettem, mert az azt jelenti, hogy Harry is elmegy. Berni is találkozik Josh-al és ő is pont 7-kor. Még nem érzetem úgy hogy elmondjam a mai találkát Harryvel mert nem tudom, hogy most mi lesz, hiszen 1 hónapra elutaznak. Lehe,t hogy talál magának egy sokkal szebb lányt nálam. De egyenlőre, csak a mai estére fogok koncentrálni. Lehívtam Bernit magammal a nappaliba, mert nem sokára jönnek Gertie néniék. Mikor leértünk elmondtam Szofinak hogy mi történt. Utána nem sokkal megérkeztek George bácsiék is. Kimentünk és segítettünk behordani a cuccaikat. Miután ez megvolt leültünk a nappaliba és mesélni kezdtünk Szofival. Berni bejelentette, hogy felmegy. Nagyon sajnálom szegényt. Gertie néniéknek is elmondtuk, hogy mi történt. Szofi felvetette az ötletet, hogy menjünk el pizzázni. Berni azt mondta, hogy inkább otthon marad mi viszont elmentük. Nagyon jól éreztem magam. Miután hazaértünk Bernit elhívtuk sétálni, hogy egy kicsit jobb kedve legyen. Fél 7-kor már otthon is voltunk. Berni rögtön felment a szobájába elkészülni. Én lent maradtam egy kicsit Szofival, de nem túl sokáig mert én is felmentem készülődni. Persze Szofinak azt mondtam, hogy majd csak sétálni megyek, ha Berni elment. Nem öltöztem túl ki. Felvettem egy fekete csőgatyát, egy fehér bő pólót és kikészítettem egy fehér converse tornacipőt. Lementem és láttam, hogy Berni már indulásra kész. Odamentem hozzá és megmondtam neki, hogy ne sírjon, mert minden rendben lesz. Miután elment vártam egy kicsit és én is bejelentettem, hogy én is indulok. Vittem magammal egy bőrdzsekit a biztonság kedvéért, mert nem volt a legjobb idő. És elindultam. Nem volt olyan messze a park tehát megerőltetni nem kellett magam. 10 perc séta után oda értem a parkhoz és akkor megláttam őt…