3. rész - A hazudozás

Amikor reggel felébredtem, Lia és Szofi még aludtak. Lementem a reggelit készíteni magamnak. Mikor készlettem a reggelivel, megettem és felmentem a szobánkba átöltözni.

Próbáltam csendben felöltözni, ami nálam nem szokott menni. Amikor elkészültem úgy döntöttem lemegyek a nappaliba tv-zni. Bekapcsoltam a tv-t, de semmi érdekes nem ment benne. 10 perc tv nézés után, bekapcsoltam a laptopomat és felnéztem twitterre. Sokan írták, hogy, hova mennek nyaralni, és hogy nagyon örülnek a nyári szünetnek. Pár emberrel még írtam is, de aztán ezt is meguntam. Amint kikapcsoltam a laptopot, észre vettem, hogy Lia ébredezik.

-          Jó reggel! – köszöntem neki.

-          Neked is. Mikor keltél?

-          Hát, szerintem már fent vagyok egy órája. Kérsz reggelit? Maradt még a rántottából.

-          Most még nem vagyok éhes, de köszönöm. Mi is lesz a mai terv?

-          Azt hiszem, azt beszéltük meg, hogy mozi, meg fürdés, mondjuk nincs sok kedvem a moziba menni ilyen szép időben.

-          Ja, tényleg, mondjuk nekem sincs sok kedvem a mozihoz, tegyük át azt egy másik napra! Keltsük fel Szofit, reggelizzünk és majd megbeszéljük mit csinálunk mozi helyett.

-          Rendben.

Bementünk Szofi szobájába és felkeltettük. Szofi fél óra múlva elég rossz állapotban, de kivánszorgott az szobájából és lejött hozzánk a konyhába.

-          Sziasztok! Hogy aludtatok? – kérdezte.

-          Én elég jól. – feleltem neki.

-          Én is! – mondta Lia.

-          Akkor annak örülök, mert én pocsékul. Most is majd’ szét jön a fejem.

-          Vegyél be egy gyógyszert, hátha jobb lesz.

-          Azt mindenképpen veszek be. – mondta fejét fogva nekünk.

-          Szofi, nem lenne baj, ha ma nem mennénk moziba ilyen szép időben?

-          Nem, dehogyis. És az baj lenne lányok ha én kihagynám a mai programot? – kérdezte felénk fordulva.

-          Nem dehogyis, pihend csak ki magad. – néztünk rá egyetértően.

-          Rendben, akkor azt hiszem én visszafekszek.

-          Oké. Ha kell valami akkor csak szólj, mi itt leszünk. Amikor indulunk akkor majd szólunk neked.

-          Oké, köszönöm. – mondta, aztán bement a szobájába.

Megette Lia a maradék rántottát, amit készítettem. Ezután felment a szobájába elkészülni. Amikor elkészült, lejött a konyhába és leült mellém.

-          Mit csináljunk akkor mozi helyett? – kérdeztem Liától.

-          Mi lenne, ha elmennénk vásárolni valahova?

-          Rendben. Már vártam, hogy mikor lesz egy ilyen nap.

Elkészültünk, szóltunk Szofinak, hogy 2-3 órán belül itthon leszünk. A Westfield plázába mentünk amit Szofi ajánlott nekünk. Nagyon szép, rengeteg üzlettel, sok mindent vettünk. Rengetek üzletbe bementünk és majdnem mindegyikben vettünk valamit. 

Szofinak is vettünk ruhát, mivel ő sajnos nem tudott eljönni velünk. Nagyjából egyforma a stílusunk, ezért nem volt nagy gond a ruhaválasztás. Végül egy hosszú csőnadrágot választottunk, feketefehér csíkos polóval, piros cipővel, és egy fekete ¾ -es bőrdzsekivel. 

Miután befejeztük a vásárlást hazaindultunk. Útközben majdnem leszakadt a kezünk, annyi cuccot vettünk. 1 órás késéssel, de hazaértünk. Szofit nem érdekelte, mert aludt. Örültünk neki, hogy legalább kipiheni magát, mert nem lenne jó, ha a már a nyár elején megbetegedne. Lepakoltuk a dolgokat amiket vettünk a szobákba, úgy döntöttünk, hogy Szofinak csak 2 hét múlva adjuk oda a ruhákat amiket vettünk, mert akkor lesz a névnapja. Lia úgy döntött, hogy ő is ledől egyet pihenni. Én lementem ebédelni, Fish and Chips-et ettem. Nagyon finom volt. Utána beültem a nappaliba tv-zni, nem telt el fél óra, csöngettek. Mivel Szofi és Lia is aludt, Gertie néni és George bácsi nem voltak otthon, ezért én nyitottam ajtót. Egy magas, izmos, szexi srác ált az ajtóba. Barna haja volt, barna szemekkel.

-          Szia.. Szofit keresem, itthon van? – nézett rám értetlenül.

-          Szia, igen itthon van, de nem érezte jól magát ezért lefeküdt aludni. – válaszoltam a kérdésre.

-          Igen, azt tudom, ő hívott, hogy jöjjek át, csak én egy kicsit el késtem. Mind1, akkor visszanézek kicsit később. Amúgy a nevem Adam, és Szofi az én barátnőm. – nézett rám mosolyogva.

-          Értem, az én nevem Berni, és én az unokatestvére vagyok.. – néztem rá értetlenkedve.

-          Hát, akkor én most megyek, örülök, hogy találkoztunk, szia! – mondta nekem Adam.

El sem köszöntem tőle, csak becsuktam az ajtót, és dühöngtem. A gondolatok cikáztak a fejemben. Szofi miért nem mondta el nekünk, hogy van barátja? Miért hazudott? Mi oka volt rá? Vajon még sem lett jobb fej azóta, hogy utoljára találkoztunk? Alig vártam, hogy Lia felébredjen és elmondhassam neki…

Aztán megjöttek Gertie néniék. Beszélgettem velük egy ideig, meg mondtam neki, hogy Szofi délelőtt rosszul volt és, hogy most pihen, aztán úgy döntöttem felmegyek én is a szobánkba pihenni. Amint felértem és becsuktam az ajtót, Lia már fel is ébredt.

-          Te minden kis zajra felébretsz! – néztem rá mosolyogva.

-          Igen, tudom, de már mind1, úgy is eleget aludtam. – mosolygott rám ő is.

-          Rendben, amúgy is, örülök, hogy felkeltél, mert mondani szerettem volna valami fontosat neked.

-          Oké. És, mi lenne az?

-          Szóval, amikor felmentél te is lepihenni, Én ebédelni mentem, miután megettem az ebédet, leültem a nappaliba tv-zni…

-          A lényeget! – mondta hangosabban.

-          Azt próbálom, de kell egy kis körítés. Na, szóval, épp nézem a tv-t amikor csöngettek, kinyitottam az ajtót, és egy nagyon szexi pasi állt előttem. Szofit kereste, de mondtam, hogy ő most alszik, mert rosszul volt. Nem hiszed el, hogy ki volt az!

-          Na, kiiii? – kérdezte tőlem, izgatottan.

-          Emlékszel, hogy azt mondta nekünk Szofi, hogy neki csak VOLT pasija? Itt a volt-ot jobban megnyomtam.

Bólintott.

-          Van neki, mert ez a srác, nem más volt mint Adam, a pasija.

-          Na ne!! De akkor miért hazudott volna erről nekünk?

-          Nem tudom.. De én azt mondom, hogy ne szóljunk még erről neki. Azt mondta, hogy visszajön később. Majd akkor ráérünk vele erről beszélni.

-          Rendben. De még mindig nem értem, hogy mi oka volt, hazudni nekünk erről.

-          Hát azt én sem..

Ezután a szobánkban voltunk és tv-ztünk. Szofi 1-2 óra múlva beállított, sokkal jobban nézett ki mint reggel.

-          Jobban vagy már? – kérdeztük tőle egyszerre.

-          Igen, sokkal jobban érzem magam. Jut eszembe, milyen volt a vásárlás?

-          Jó, lejártuk a lábunkat, de nagyon cool dolgokat vettünk.

-          Oké. Ha nem haragszotok, én most lemegyek a földszintre, eszek valamit. Apu meg Anyu már itthon vannak?

-          Igen. – mondtam neki.

Ezután kiment a szobából, le a földszintre.

-          Hogy csinálhatja ezt?! – kérdezte felháborodva tőlem Lia.

-          Nem tudom, de ajánlom neki, hogy alapos oka legyen arra, hogy miért nem mondta el!

-          Hát azt én is!

Nem csináltunk semmi különöset a nap további részében, vacsoráztunk aztán közösen leültünk a tv elé. Körülbelül 8-9 órakkor csöngettek.

-          Ki lehetet ilyenkor? – mérgelődött George bácsi.

Senki sem szólt egy szót sem. Lia és Én tudtuk, hogy ki lesz az, aztán gyorsan elköszöntünk mindenkitől és azt mondtuk, hogy elmegyünk lefeküdni. Felmentünk a szobánkba amilyen gyorsan csak lehetett és kinyitottuk az ablakot ami az utcára nézett. Láttuk az ajtónál Szofit és Adam-et beszélgetni. A beszélgetésből nem lehetett sokat hallani, de a végén abból a csókból rájöttünk, hogy ők tényleg együtt vannak.

Furcsa volt, nem értettük az egészet, hogy Szofi miért csinálja..

*Szofi szemszöge*

Reggel, miután a lányok felkeltettek, elég rosszul éreztem magam. Meg is mondtam nekik ezt, meg mondtam, hogy én ma nem tartok velük. Ezután felmentem a szobámba és tv-ztem, aztán miután a lányok elmentek vásárolni, felhívtam Adam-et, hogy jöjjön át, mert egyedül vagyok itthon. Adam a pasim, a lányoknak azért mondtam, hogy nincs pasim, mert azt hittem, azt fogják mondani, hogy nekem ez még korai, meg kioktatnának erről az egészről. Most már jobban bánom azt, hogy nem mondtam el nekik..  Adam mondta, hogy átjön, de amíg Ő rá vártam elaludtam. Délután 3-4 óra lehetett amikor felébredtem. Anya, apa és a lányok már otthon voltak. Jobban éreztem magam mint reggel, tényleg segített az a kis pihenés. Megvacsoráztunk és a tv elé vonultunk mind az 5-en. Fél 9-kor csöngettek, természetesen Apa morgott emiatt, de én nem figyeltem rá és szó nélkül felálltam és az ajtóhoz siettem. Amikor kinyitottam, Adam állt előttem.

-          Hát tényleg kösz, hogy ilyenkor kell átjönni! – mondtam neki mosolyogva.

-          Bocsi, de tudod, nyári munka.. – mondta bocsánatkérően.

-          Tudom, persze, hogy tudom.

-          Voltam már itt délután, nem mondta.. az unokatesód? – kérdezte.

-          Mi, hogy te voltál már itt? Nem is mondták a lányok.. – néztem rá értetlenkedve.

-          Igen. Lányok? Többen vannak? Azt hiszem Bernivel beszéltem.

-          Aha.. oké. – feleltem neki.

-          Jut eszembe, jobban vagy már?

-          Igen, sokkal jobban érzem magam, jót tett ez a kis pihi. Ha nem bánod, én most megyek mert fáradt vagyok. Jó éjszakát. Holnap hívlak!  - mondtam, majd megcsókoltam.

-          Neked is. – ölelt magához.

Ezután bementem a házba és gondolkodtam. Milyen hülye voltam, hogy nem mondtam el a lányoknak! Hogy lehettem ilyen? Holnap mindenképp elmondom, ha eddig nem jöttek rá..

Elbúcsúztam szüleimtől és elindultam a fürdőszoba felé. Miután lezuhanyoztam, bementem a számba és 10-15 perc alatt elaludtam..

2.rész - A csodás nap

Sziasztok! Meghoztuk a 2.részt, remélem mindenkinek tetszik. Várjuk a kommenteket!
A 3. részt még nem tudjuk, mikor hozzuk. puszi♥

Az út elég hosszú volt, – a szüleim szerint-. Szerintem nem, mivel én elaludtam útközben és mire kinyitottam a szemem már ott is voltunk a rokonoknál. Nagyon szép környéken laktak és a házuk is gyönyörű volt.

Bementünk a házba, mindenkit üdvözöltünk és Szofi, az unokatestvérünk, aki 1 évvel fiatalabb mint mi, megmutatta nekünk a szobánkat, ami szintén szép volt. Gyorsan kipakoltuk a cuccainkat és lementünk a földszintre a szüleinkhez. Anya és Apa, George bácsikánkkal és Gertie nénikénkkel beszélgettek, arról, hogy mi újság van otthon. De amint észrevettek minket, már abba is hagyták a beszélgetést.

-          Kész vagytok a kipakolással? – kérdezték.

-          Igen! – mondtuk egyszerre.

-          Gyorsak voltatok.

-          Hát igen, mit ne mondjunk, szerintem is magunkhoz képest ez gyors volt. – szólalt meg Lia mosolyogva.

-          Maradtok estére Frank? – kérdezte Gertie nénikénk aputól.

-          Nem, de köszönjük, még ma este vissza indulunk Sheffield-be.

Szofi-val és Lia-val nem hallgattuk tovább Anyuék beszélgetését, hanem kimentünk a nappaliba tv-zni. 10 perccel később, - legalábbis nekünk annyinak tűnt-, arra lettünk figyelmesek, hogy anyu meg apu már búcsúzkodik. Ilyen hamar elment a délután?

-          Hát akkor…vigyázzatok magatokra, és hívjatok minket naponta legalább 2x! – mondta Anya féltően.

-          Ne félj, Anya, nem lesz semmi bajunk, 2 és fél hónap múlva találkozunk! – nézett rá Lia mosolyogva.

-          Szeretünk titeket! – öleltek magunkhoz minket.

-          Mi is titeket! – viszonoztuk az ölelést.

-          Sziasztok! – integettünk nekik miután elindultak az autóval vissza Sheffield-be.

Miután a szüleink elmentek, felmentünk a szobánkba, bekapcsoltuk a laptopot és elindítottunk egy filmet. Miután megnéztük a filmet, ami az alkonyat volt (mi más lehetett volna?) mivel imádjuk az alkonyatot mind a 3-an, lementünk vacsorázni ami nem más volt mint pizza, majd lezuhanyoztunk, fogat mostunk és elmentünk lefeküdni.

 Csodálatos nyári reggelre ébredtünk. Sütött a nap, a madarak csiripeltek az ablak alatt. Lementünk a földszintre reggelizni, Gertie néni gofrit csinált nekünk. De Ő meg George bácsi már nem voltak otthon, mert dolgozni mentek , ugyanis Hétfő van. Miután megreggeliztünk leültünk a nappaliban.

-          Na lányok, mi legyen a mai program? – kérdezte Szofi.

-          Szerintem menjünk el sétálni, hiszen gyönyörű időnk van. – válaszoltam a kérdésre

-          Oké. – mondták egyszerre.

            

Felmentünk a szobánkba és elkészültünk. Én egy színes trikót húztam fel egy farmer rövidnadrággal, kék szandállal és kiegészítőként felhúztam még egy Too Late órát. Lia egy lezser pólót, rövidnadrágot, korall színű fülbevalót és táskát, meg a szetthez illő szandált választott.       
       

-          Wow, de jól nézel ki! – dicsértem meg.

-          Köszi, Te is nagyon cool szettet választottál.

-          Mehetünk? – lépett ki a szobából Szofi, egy nyári öltözetben.

-          Persze! – mondtuk neki válaszként.

Lementünk a földszintre, kiírta Szofi a szüleinek, hogy sétálni mentünk, és, hogy mikor jövünk, majd elindultunk.

-          Na, és merre megyünk? – kíváncsiskodtam.

-          Csak sétálunk egyet. Miért, van valami konkrét hely ahova elszeretnél menni ma? – kérdezte vissza.

-          Nincs. Csak kérdeztem, de mondjuk ha nincs konkrét úti cél akkor legalább beülhetnénk egy kávézóba és megbeszélhetnénk, hogy mi történt veled, az egész évben, mert elég régen nem találkoztunk.

-          Nekem okés, Starbucks megfelel?

-          Nekem teljesen mind1, csak kávézó legyen.

-          Rendben akkor induljunk!

Körülbelül 10 perc séta után oda értünk a kávézóhoz, bementünk leültünk egy asztalhoz.

1 percbe sem tellett, már jött is a pincér.

-          Mit hozhatok a hölgyeknek?

-          Én egy Caffé Latte-t kérek! – mondta Szofi. 

-          Én egy Cappuccino-t 2 db csokis muffin-nal. – felelte Lia. 

-          Nekem hozzon egy,  Caramel Macchiato-t! – kértem én a kedvencemet. 

-          Rendben, 5 perc és hozom!

-          Köszönjük!

Tényleg 5 perc alatt megvoltak az italok.

-          Na és mesélj, Szofi, van valamilyen fiú a láthatáron? – kérdezte kíváncsiskodva Lia miután beleharapott a muffin-jába.

-          Hát.. ami azt illeti csak volt, de nem érdemes róla beszélni.

-          Miért, mi történt? – néztünk rá ketten.

-          Semmi, tényleg nem érdemes róla beszélni, már véget ért ez a szakasz az életemben.

Megittuk a kávénkat, és úgy döntöttünk, hogy sétálunk még egy kicsit a városban. Szofi egy parkba is elvitt minket. Azt is megbeszéltük, hogy egyik héten elmegyünk a London Eye-hoz. Nagyon tetszett nekünk ez a nap. Arra az időpontra, pont haza értünk amire megígértük.

-          Szia, George bácsi és Gertie néni! – köszöntünk nekik amikor hazaértünk.

-          Sziasztok! Milyel volt a séta? – kérdezte Gertie néni miközben épp a vacsorát készítette.

-          Nagyszerű, szétjártuk a lábunkat. Milyen volt a mai munka?  – érdeklődött Szofi mosolyogva, miközben tudta, hogy mi lesz a válasz.

-          Szokásos. Fárasztó. – felelték mind a ketten.

Este további részében, megvacsoráztunk, tv-ztünk és beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy holnap a kerti medencében fürdünk és elmegyünk moziba megnézni egy filmet.  Ezután felhívtuk anyáékat, elmondtuk nekik, hogy mi volt velünk a mai nap, és, hogy szeretjük őket, vigyázunk magunkra és imádjuk ezt a helyet.

Meg fürödtünk, fogat mostunk és elmentünk a szobánkba aludni, de nekem nem sikerült elaludnom. Így hát el kezdtem naplót írni, ugyanis megfogadtuk Liával, hogy naplót vezetünk erről a Londoni nyárról, és a végén elolvassuk egymásét.

„Kedves Naplóm!”

„Imádtam a mai napot. Szofi sokkal jobb fej, mint amikor utoljára találkoztunk. A házat és a környezetet is nagyon kedvelem. Az lenne a legjobb, ha soha nem érne véget ez a nyár. Bár kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még. Bármi megtörténhet…”

*Lia szemszöge*

Rettentő hosszú volt az út. Berni el aludt de én nem bírtam lehunyni a szemem mert nagyon izgultam hiszen ,az egész nyarunkat Londonban töltjük. Nagyon nagy megkönnyebbülés volt amikor anyuék bejelentették 1 órakkor,  hogy megérkeztünk. Kívül gyönyörű volt a ház de belül sem volt semmi…

A házban üdvözöltük George bácsit és Gertie nénit és az unokatesónkat Szofit. Sokat változott azóta amióta utoljára láttuk

Ezután, Szofi felvezetett minket a szobánkba, kipakoltunk majd a földszintre mentünk ahol a szüleink is voltak. Leültünk a nappaliba tv-zni. Beszélgettünk, arról, hogy miket fogunk csinálni a nyáron. Aztán közölték velünk apuék, hogy nekik ideje menniük. Elbúcsúztunk tőlük és megígértük, hogy vigyázunk magunkra, és minden nap telefonálunk. Miután elmentek,felmentünk a szobánkba, és megnéztük az alkonyatot. Megvacsoráztunk és elmentünk aludni.

Másnap 10kor keltünk, George bácsi és Gertie néni már nem voltak otthon, mert munkában voltak. Megreggeliztünk. Gofrit ettünk, amit Gertie nénikénk készített mielött munkába ment volna. Reggeli után, Berni-ék felvettették az ötletet, hogy mi lenne, ha elmennénk sétálni egyet ebben a szép időben. Felmentünk a szobáinkba és elkészültünk. Fél óra múlva már el is indultunk. Megbeszéltük, hogy beülünk egy kávézóba, természetesen a Starbucks-ba. Beszélgettünk, kávéztunk, ezután egy kicsit még sétálgattunk. Szofi még a kedvenc parkjába is elvitt minket. Tényleg szép park volt, elhiszem, hogy Szofinak ez a kedvenc parkja.

A megígért időpontra, 8-ra már otthon is voltunk. Megvacsoráztunk, telefonáltunk szüleinknek, lezuhanyoztunk, majd elmentünk lefeküdni. Berni nem tudott aludni ezért úgy döntött, hogy inkább, megírja a naplóját. Én már vacsora előtt megírtam.

1. rész - A pakolás

Itt az 1. rész a történetből, nem sikerült valami hosszúra, de remélem azért tetszik nektek. holnap vagy holnapután jön a következő! :) Puszi!♥

Bemutatkozás: Sziasztok, az én nevem Berni, van egy testvérem Lia. 16 évesek vagyunk mind a ketten. Anglia egyik városában élünk, Sheffield-ben. Nagyon szeretjük egymást, és mindig kitartunk egymás mellett. 

Csodás napra ébredtünk, ugyanis ez az első nap a nyári szünetből. Bárcsak már nyaralnánk. Ugyanis Londonba megyünk a testvéremmel egész nyári szünetre, hála a jó bizonyítványainknak. A rokonainknál fogunk lakni, mert ők Londonban élnek. Az utazás sajnos majd csak 1 hét múlva lesz. Szüleink visznek minket. Már nagyon várjuk, mind ketten. A pakolással majdnem teljesen kész vagyunk, csak pár cuccot hagytunk elől amik ezen a héten még kellenek.

*1 héttel késöbb*

- Nagyon izgatott vagyok a mai utazás miatt! –szólalt meg Lia, miközben pakolta be a még kellő cuccokat!

- Nálam jobban biztos, hogy nem! – mondtam neki, miközben épp a bőröndömet próbáltam becipzározni.

Ekkor kopogtak.

-          Ki az? – kérdeztük egyszerre.

-          Anya! – jött a válasz.

-          Gyere be! – mondtuk.

-          Segítsek valamiben, Lányok?

-          Ami azt illeti lenne itt valami. – néztem rá szép tekintettel.

-          Igen?

-          Segíthetnél becipzározni a bőröndömet.

* 15 perccel késöbb*

      -     Juhu, végre sikerült becipzározni! -örültünk mindketten.

-          Huh, hát ez nehéz volt! – mondtam.

-          Hát az, bizony! – értett egyet velem Anya.

Miután bepakoltuk a cuccokat a bőröndökbe és utána a kocsiba, elindultunk..