8. rész - Névnap

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Szerintem elég hosszúra sikeredett. Ma van az 1D születésnapja, ezért is ma rakom fel ezt a részt. Elárulok egy titkot, a következő részben, már a fiúk is megjelennek! Jó olvasást! xx 

Reggel az ébresztőórám keltett. Kinyomtam, majd kikeltem az ágyból, hogy megigazítsam a takarómat. Gyorsan felöltöztem, majd felkeltettem Liát.

-          Jó reggelt! Gyorsan kelj fel már 11 óra és azt beszéltük meg, hogy elmegyünk venni ma valamilyen kaját délutánra.

-          Jó oké. Csak adj még 10 percet. – mondta álmosan.

-          De siess!

Lementem a földszintre, csináltam kávét, majd kimentem a nappaliba, hogy bekapcsoljam a tv-t. Miután megittam a kávém, lejött Lia.

-          Mehetünk? – kérdeztem.

-          Persze, csak még cipőt húzok.

-          Okés. Amúgy, meghívtam Josh-t, tudom, hogy nem szokás nagy bulikat tartani névnapkor, vagyis nem bulit, hanem csak egy kis összejövetelt. – mosolyogtam. - Tudod, hogy ne legyünk egyedül. Gondoltam Te megívhatnád Adam-et.

-          Oké. – mondta Lia, miközben húzta fel a cipőjét.

-          Amúgy mikor jönnek haza Gertie néniék? – csuktam be hátunk mögött az ajtót, miután mind a ketten elkészültünk.

-          Neked nem mondta Szofi?

-          Mit? – néztem rá értetlenül.

-          Gertie néni és George bácsi még 1 hétig távol lesznek.

-          Tényleg?

-          Aha.

Erre nem reagáltam már semmit. Bementünk a boltba, vettünk chipset és üdítőket. Gyorsan haza mentünk, majd kipakoltunk. Amikor végeztünk, Lia felment azt emeletre, Szofi szobájába, hogy felkeltse, mivel már majdnem dél volt. Én lent maradtam a földszinten, hogy megcsináljam az ebédet. 10 perc múlva, Lia jött le az emeletről.

-          Na, sikerült felkeltened Szofit? – kérdeztem tőle.

-          Igen, azt mondta, hogy adjak még neki pár percet és jön.

-          Oké.

-          Mit csinálsz?

-          Pizzát készítek. Segítesz? – néztem Liára, miközben épp a pizza szósszal vacakoltam.

-          Aha.

Miután megcsináltuk a pizzát és beraktuk a sütőbe, ki mentünk a kertbe, hogy előkészítsük a dolgokat a délutánhoz.

-          Jó reggelt! Mit csináltok Ti itt kint? – lépett ki álmosan a hátsó ajtón.

-          Boldog névnapot! Amúgy, úgy döntöttük, hogy itt kint ebédelünk. Mindjárt kész lesz a pizza.

-          Köszi. Rendben, Én most visszamegyek és felöltözök, majd jövök.

-          Oké. De siess!

Szofi bólintott, majd felment az emeletre. Én bementem a pizzáért, mert már nagyon jött az illata. Elkészült. Kivettem a sütőből, majd kivittem a kertbe és leraktam az asztalra. Szofi lejött, felöltözve és együtt megebédeltünk. Amikor végeztünk, Szofi és Lia segített behordani a tányérokat és az evőeszközöket. Majd bementünk a házba és elmosogattam Liával.

-          3-ra jön Josh. Adam-nek meg te szóltál, nem? – kérdeztem Liától mosogatás közben.

-          Igen, igen. – bólintott.

-          Valahogy úgy kell csinálnunk, hogy Szofi ne vegye észre ezt az egészet.

-          Szerintem mindegy, hogy észre veszi-e, vagy sem, mivel ez csak egy kis összejövetel, ha Adam jön, akkor tudni fogja, hogy a névnapja miatt jött.

-          És, ha Josh jön?

-          Mondd meg Szofinak, hogy jön, és akkor érteni fogja. – válaszolt egyszerűen.

-          Oké.

Ezután, kimentem a nappaliba, ahol Szofi volt és szóltam neki, hogy ma délután jön Josh. Felmentem az emeletre, majd bekapcsoltam a laptopot és írtam twitteren emberekkel, Skype-oltam a Sheffield-i barátnőmmel. 1 óra twitterezés és Skype-olás után, kikapcsoltam a laptopot és odamentem a szekrényemhez, hogy átöltözzek, mivel már 2 óra volt. Kinyitottam a szekrényt és kivettem belőle egy brit mintás szürke felsőt, egy piros mini nadrágot és egy szürke Toms cipőt. Úgy gondoltam, hogy nem viszem túlzásba az öltözékem.

Miután átöltöztem lementem a földszintre, hogy kivigyem a kertbe a rágcsálni valókat. Bementem a konyhába, kivettem a szekrényből egy műanyag tálat és a chipseket, majd kivittem a kertbe és leraktam az asztalra. Ezután visszamentem a házba és felmentem, becsomagolni Szofi ajándékát, amit még 2 héttel ezelőtt vettünk neki, Liával a plázában.

-          Na, elkészültél? – jött be Lia a szobába.

-          Igen, csak becsomagoltam Szofi ajándékát. Miért?

-          Mert le kéne jönnöd, segíteni.

-          Oké, miben? – álltam fel a földről.

-          Csak kivinni a chipseket.

-          Azt már megcsináltam. – mosolyogtam.

-          Ja. Akkor semmi, nem szóltam.

-          Jó, de akkor is menjünk le, hamarosan jönnek a fiúk.

Lia bólintott, majd lementünk a földszintre, aztán ki a kertbe. Szofi is kint volt, Lia és Én is leültünk az asztalhoz. Csöngettek. Szofi felpattant és bement a házba, hogy kinyissa a bejárati ajtót. Beszélgettünk Liával, majd 5 perc múlva Szofi, Adammel tért vissza.

-          Szia! – köszöntünk Adamnek.

-          Sziasztok.

-          Berni, jönnél egy kicsit? – szólt Szofi.

-          Persze. – felálltam az asztaltól és bementem Szofival a házba.

-          Miért van itt Adam? – kérdezte tőlem, amikor a nappaliba értünk.

-          Egy kicsit megünnepeljük a névnapodat.. – mosolyogtam.

-          Azt értem, de azt nem tudtam, hogy vendégeket is hívsz.

-          Csak Adam és Josh lesz itt, nem leszünk sokan.

-          Oké. Köszönöm.

Csöngettek. Én mentem ajtót nyitni, mivel tudtam, hogy ki lesz az. Kimentem a nappaliból és az ajtóhoz sétáltam.

-          Sziaaa! – nyújtottam el az „a” betűt, majd megöleltem Josh-t.

-          Szia. – adott egy puszit.

-          Gyere be, már mindenki itt van.

-          Oké.

Kimentünk együtt a kertbe, ahol a többiek is voltak. Leültettem az asztalhoz Josh-t, majd hívtam Lia-t, hogy jöjjön fel velem az emeletre, Szofi ajándékáért. Besétáltunk a házba, majd fel az emeletre. Kihoztuk a szobából Szofi ajándékát és lementünk a többiekhez. Úgy döntöttünk, hogy most adjuk oda neki az ajándékát. Amikor kiértünk a kertbe, mind ott ültek az asztalnál.

-          Szofi. – szóltunk Liával.

-          Boldog névnapot még egyszer. – adtuk oda neki az ajándékot.

-          

-          Jujj, nagyon szépen köszönöm, de nem kellett volna. – vette el tőlünk a táskát.

-          Nézz bele! – mondta izgatottan Lia.

-          Imádom, nagyon tetszik, pont az én stílusom. Imádlak titeket. – mosolygott, miután kicsomagolta az ajándékát.

-          Örülünk, hogy tetszik. – mondtam neki.

-          Persze, hogy tetszik! – ölelt meg minket.

Elvettem tőle a táskát és leraktam az asztal mellé. Utánunk Josh következett, egy doboz Raffaello-t adott Szofinak, mert az a kedvence. Ennek is nagyon örült. Bementem a konyhába ezek után, hogy hozzak poharakat és üdítőt. Kint, leraktam a poharakat az asztalra, az üdítőt az asztal mellé.

-          Na, akkor most én jövök. – állt fel az asztaltól Adam.

Mi csak mosolyogtunk, Adam egy kicsi dobozt vett ki a zsebéből és átnyújtotta Szofinak. Szofi csak mosolygott, kinyitotta a dobozt és egy gyönyörű szép nyakláncot emelet ki belőle.

-          Tetszik? – kérdezte tőle Adam.

-          Hogy tetszik-e? Imádom. – adott egy csókot Adamnek.

-          Felrakhatom Én?

-          Persze. – mosolygott Szofi.

Odaadta Adamnek a gyönyörű szép nyakláncot. Adam odalépett Szofihoz, majd a nyakába rakta a nyakláncot. Nagyon jól állt Szofinak, Adam eltalálta a stílusát. Szóltunk Szofinak, hogy menjen fel a szobájába és vegye fel a ruhákat, amiket tőlünk kapott. Felment, hogy átvegye a ruhákat.

-          Együnk addig valamit! – szólalt meg Lia.

-          Én most nem vagyok éhes, de Ti egyetek nyugodtan. – mondtam.

-          Hát, oké! – vett el egy szendvicset Lia.

-          Váo, de jól áll ez a ruha. – mondtuk mindannyian.

-          Köszönöm. – mosolygott.

-          Nem megyünk el valamerre? – kérdezte Szofi.

-          Merre? – néztem rá.

-          Nem tudom, sétálni vagy valami, ne maradjunk itthon, így unalmas.

-          Hát, oké, miattam mehetünk.

A többiek is, mind egyet értettek Szofival. Behordtuk az összes cuccot a kertből, elkészültünk és elindultunk. Még bőven világos volt, hiszen fél6 lehetett.

-          Na, és most merre? – kérdezte Lia, Szofitól.

-          Sétálunk egyet. – kacsintott.

Lia nem szólt semmit csak ment tovább mellettem. Josh-nak csengett a telefonja.

-          Bocsi. – nézett rám.

-          Semmi baj, vedd csak fel.

Kicsit előrébb ment, hogy ne zavarjon minket, vagy mi, őt a beszélgetésben. Szofi és Adam beszélgettek, Lia és Én pedig fényképeket készítettünk, hiszen még nem is csináltunk fényképet, azóta amióta itt vagyunk Londonban.

-          Tényleg bocsi, csak a fiúk a bandából és ezt fel kellett vennem.. – jött oda hozzám Josh a telefonbeszélgetés után.

-          Banda? Te egy bandában játszol? – kérdeztem tőle meglepetten.

-          Igen, nem mondtam?

-          Nem..

-          Hát akkor most már tudod. Dobos vagyok.

-          Ennek örülök, mi a banda neve?

-          One Direction. Nem hallottál róla?

-          Nem.. – mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, ami miatt nagyon meglepődött.

-          Ezt miért kaptam? – mosolygott.

-          Mert megérdemled.

Ezután Szofi, Lia és Adam felé fordultam.

-          Halljátok srácok? Josh a One Direction-ben játszik.

-          Az jó. Én már hallottam róluk, jó a zenéjük.– mondta Szofi.

Josh mosolygott. Nem is tudom, hogy miért nem mondta még ezt, pedig annyira jó.

-          Holnap első dolgom lesz, meghallgatni őket. - mosolyogtam Josh-ra.

-          Rendben. Én már meg említettelek téged, nekik. Majd valamikor be is mutatlak téged személyesen.

-          Oké, Én benne vagyok. – mosolyogtam.

Bementünk egy presszóba. Mivel még nem vagyunk elég idősek,- Josh-on kívül-, ahhoz, hogy alkoholt fogyasszunk, ezért Én vizet, Adam, Szofi és Josh üdítőt, Lia latte-t kért. Leültünk az egyik sarokban lévő asztalhoz. Én Josh mellé ültem, Lia mellém ült, mellette pedig Adam és Szofi ült. Beszélgettünk, nevettünk. Csengett a telefonom, anya volt az.

-          Mindjárt jövök, anya az. – fordultam a többiek felé.

Ezután felálltam az asztaltól és kimentem az étteremből.

-          Szia. – szóltam bele a telefonba.

-          Szia, kicsim, apa vagyok.

-          Szia, apa. Miért hívtál, Szofi névnapját ünnepeljük.

-          Csak azért, hogy mondd meg neki, hogy Anyud és Én boldog névnapot kívánunk neki.

-          Rendben. Anya most hol van? Miért hívtál az ő telefonjáról?– kérdeztem aputól.

-          Anyud most készíti a vacsorát és azért hívtalak az ő telefonján, mert az enyém lemerült.

-          Értem, de, ha most nem haragszol, akkor én most megyek, mert a többiek várnak rám.

-          Rendben kicsim, érezd jól magad. Jó éjszakát. Puszi.

-          Nektek is, szia!

Visszasétáltam és szóltam a többieknek, hogy menjünk haza. 8 óra körül hazaértünk. Josh és Adam még nálunk maradt. Beültünk a tv elé megnézni a Teen Wolf új részét.. Oda bújtam Josh-hoz és úgy néztük a tv-t. Lia elaludt, amire vége lett.

-          Nem maradsz itt ma estére? – ültem fel a kanapén, hogy Josh-ra nézhessek.

-          Maradjak? – mosolygott.

Bólintottam, majd visszafeküdtem Josh ölébe. Adam 9 órakor ment el. Mondtam Szofinak, hogy maradhatott volna, mert nincsenek itthon a szülei, de azt mondta, hogy Adamnek haza kellett mennie, mert a szülei hívták. Szofi 10-kor felment aludni. Josh és Én pedig fél11kor. Mivel Lia lent aludt a nappaliba,- megint -, ezért Mi aludhattunk fent. Szóltam Josh-nak, hogy először Én elmegyek lezuhanyozni, Ő addig menjen be a szobába. Gyorsan lezuhanyoztam, majd visszamentem szólni Josh-nak, hogy mehet ő is. Felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba még egy kicsit tv-zni.

-          Na, Én hol alszom? – lépett be a szobába Josh, miután végzett.

-          Mellettem? – kérdeztem vissza.

-          Nem baj az?

-          Már miért lenne baj? Lia lent alszik a földszinten, Szofi pedig a szobájában, senkit sem zavarsz.

-          Hát oké. – bújt oda mellém.

Tv-ztünk még egy kicsit. Hamar elálmosodtam és szóltam Josh-nak, hogy én alszok, de mondta, hogy akkor ő is alszik. Adtam neki egy puszit és elfordultam aludni..

7. rész - Este

Sziasztok! Itt van az új rész 1-2 nap elmaradással. Bocsi, de nem tudtam hamarabb felrakni, mert nyaralni voltam és nem volt netem.. 3 nap múlva, ha meglesz 2 komment akkor jön a következő rész! Jó olvasást! xx

Reggel, 8kor keltem, Lia még aludt, Szofi Adamnél volt. Gyorsan felöltöztem és elmentem boltba. Mire hazaértem, Lia már itta az aznapi kávéját.

-          Jó reggelt! – köszöntem rá.

-          Neked is, mikor keltél?

-          8kor. Te?

-          Most. Este volt itt Josh. – mondta álmosan.

-          Tényleg? Mit akart? – kérdeztem, miközben pakoltam ki a táskából.

-          A napszemüvegedet a kocsijában hagytad és azt hozta el.

-          Oké. Majd beszélek vele.

-          Akkor még áll a tegnapi ígéreted?

-          A tánciskola? – bólintott- Persze, mikor megyünk? – néztem rá.

-          Reggeli után.

-          Oké, akkor gyorsan összedobok egy kis palacsintát.

Megcsináltam a palacsintát és megreggeliztünk. Felmentünk átöltözni. Mai szettnek Én egy csőnadrágot, trikót, fekete tornacipőt és kiegészítőként színes karkötőket választottam. Lia, rózsaszín trikót húzott fel, fekete mini nadrággal, a rózsaszín tornacipőjét és kiegészítőnek fehér fülbevalót.

                

        

Küldtem Szofinak egy üzenetet indulás előtt, hogy ha nem leszünk itthon, mikor megjön, tudja, hogy hova mentünk.

-          Indulhatunk? – kérdeztem Liától miután felhúztam a cipőmet.

-          Persze! – mondta izgatottan.

Bezártuk az ajtót és elindultunk.

-          Mennyire van messze ez a tánciskola? – kérdeztem séta közben.

-          15 percnyire van a házunktól.

Bólintottam, amivel jeleztem, hogy oké. Kevés séta után, megálltuk egy viszonylag magas, széles épület előtt.

-          Itt vagyunk? – kérdeztem.

-          Igen, ez, azaz épület. Tetszik? – nézett rám Lia.

-          Igen. Be is megyünk, vagy csak megnézni jöttünk ide? – mosolyogtam.

-          Hát nem is tudom, szerinted bemenjünk?

-          Szerintem nézzünk körül, és ha tetszik, akkor megbeszéljük, hogy beiratkozunk-e. De először itt is megnézik, hogy mennyire vagyunk jók és utána döntenek, nem?

-          Szerintem igen, nem hiszem, hogy bármilyen jött-ment táncost felvesznek ide.

Felsétáltunk a lépcsőn, majd beléptünk az épület nagy ajtaján. Egy hosszú folyosón lehetett végig menni, jobbról és balról termek voltak, mindegyikben másféle táncot tanítottak. Nekem nagyon tetszett az egész iskola. Amikor végeztünk a körbe nézéssel, haza indultunk.

-          Na, tetszett az iskola? – kérdezte út közben Lia.

-          Igen, nagyon. Szerintem be kéne iratkoznunk. Neked?

-          Nekem is, imádtam. Majd felmegyek az iskola honlapjára, megkeresem az igazgató telefonszámát és felhívjuk. Oké?

-          Persze.

Amikor hazaértünk Szofi már otthon volt. Beszélgettünk vele egy kicsit, majd Én felmentem a szobába, hogy felhívjam Josh-t. Nem vette fel ezért csak egy rövid üzenetet hagytam neki. Ez állt benne: „Ha ráérsz, kérlek, hívj vissza, beszélni szeretnék veled.” Ezután, lementem a földszintre, hogy valami kaját csináljak magamnak. Szofi a szüleivel beszélt telefonon, Lia pedig a nappaliban tv-zett. Megettem a konyhában az uzsonnámat, majd újra felmentem a szobámba, hogy laptopozzak egy kicsit. Felmentem twitterre, hogy írjak pár emberrel. Arra lettem figyelmes, hogy csöng a telefonom. Josh volt az.

-          Szia, bocsi, hogy nem vettem fel, de nem értem rá. – mondta mielőtt köszönni tudtam volna.

-          Szia, semmi baj. Azt szerettem volna kérdezni, hogy ma este ráérsz-e.

-          Igen, miért?

-          Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem, Szofival és Liával egy kis esti városnézésre. Úgy sem ismernek még téged annyira és te sem őket.

-          Oké, nekem tetszik az ötlet, akkor mikor és hol találkozzunk?

-          Mondjuk 6kor nálunk?

-          Rendben, az jó lesz! Akkor 2 óra múlva találkozunk. Szia, Puszi! – köszönt el tőlem.

-          Szia.

Kikapcsoltam a laptopot, felálltam az asztaltól és kirohantam a szobából, gyorsan le a földszintre.

-          Van nektek estére programotok? – álltam a lányok elé.

-          Nincs.. – mondták egyszerre.

-          Oké, akkor most már van. – mosolyogtam.

-          És elmondanád, hogy mi az? – kérdezte Lia.

-          6-ra jön Josh és megyünk esti városnézésre. Benne vagytok?

-          Nekem okés, úgysem ismerem még őt annyira, mint ti. – mondta Szofi.

-          Rendben. Akkor 6-ra elkészülünk. – mosolygott Lia.

Kicsit tv-ztünk mielőtt készülődni kezdtünk volna. Megnéztük a Pretty Little Liars című sorozat új részét, hiszen mindhármunk kedvence ez a sorozat. 5 óra körül elindultunk felöltözni. Először a fürdőbe mentem, hogy ki sminkeljem magam, nem akartam túlzásba vinni, ezért csak szempillaspirált és szemceruzát raktam fel. Utána Lia ment a fürdőbe én meg a szobába, hogy felvegyek valami másik ruhát. Negyed óra gondolkodás után végül megtaláltam az estéhez illő ruhát.

-          Na, jó leszek így? – kérdeztem Liától miután kiléptem a szobából egy egyszerű szettben.

-          Igen, gyönyörű vagy! Kérdezhetek valamit? – kérdezte kicsit félénken.

-          Persze, bármit.

-          Oké, szóval, Te és Josh.. mi van akkor most köztetek?

-          Nem figyeltél arra, amit tegnap este mondtam? – kérdeztem tőle.

-          De, de arra vagyok kíváncsi, hogy most lesz-e valami köztetek azután, a csók után?

-          Nem tudom, részemről lehetne, csak az ő részéről nem tudom..

-          Nem ő csókolt meg?

-          De.. és?

-          Hát, ha nem te csókoltad meg őt, hanem ő téged, kétszer is, hozzáteszem, akkor nem egyértelmű, hogy többet akar? – nézett rám értetlenül.

-          Igaz..

Imádom Liát, tényleg bármiben számíthatok rá. Nála jobb testvérem nem is lehetne.

Amint befejeztük a beszélgetést, már csöngettek is. Szofi, hál’ istennek már készen volt, úgy, hogy nem kellett egyikünkre sem várni Josh-nak.

-          Szia! – nyitotta ki az ajtót boldogan, Szofi és Lia.

-          Szia.. – léptem oda Szofi mellé.

-          Sziasztok. – köszönt mind a hármunknak.

Lia azt mondta, hogy felmegy a táskájáért. Szofi pedig, hogy megvárja Őt és, hogy mi nyugodtan menjünk előre. Persze tudtam, hogy ez csak arra megy ki, hogy Én és Josh kettesben maradjunk.

-          Josh.. – kezdtem bele mondatomba, de Josh nem hagyta, hogy végig mondjam. Magához húzott és megcsókolt. Megnyugodtam, hogy nem kellett vele megbeszélni semmit, hiszen ezek után már egyértelmű volt a dolog. Épp abba hagytuk a csókolózást, amikor oda léptek hozzánk Liáék.

-          Öhm.. akkor mehetünk? – mondta zavarában Lia.

-          Persze. – mosolyogtunk Josh-val.

-          Amúgy merre menjünk, Szofi és Josh? – fordultam feléjük.

-          Csak sétáljunk egyet a városba, olyan szép este. – mondta Szofi.

Egyértelműen bólintottunk. Elindultunk, magunk sem tudtuk, hogy merre megyünk, csak mentünk. Séta közben Josh megfogta a kezemet, majd küldött felém egy mosolyt. Szofi és Lia a hátunk mögött mosolyogtak. Megláttam egy édességest. Megint.

-          Ugye nem.. – akartam kérdezni tőlük, majd elengedtem Josh kezét.

-          Nem, menj csak nyugodtan, csak ne fuss! – mosolygott Josh.

-          Akkor gyere oda velem. – fogtam meg kezét és húztam magammal.

-          Mindjárt jövünk! – kiáltottam vissza Szofiéknak, de csak bólogattak, mert megláttak egy cipős boltot és oda rohantak a kirakathoz, hogy megnézzék. Tipikus..

Miután Josh-val megvettük a cukrokat, visszamentünk Liáékhoz. Alig tudtuk, elráncigálni őket a kirakattól. Csak azt hajtogatták, hogy „ez kell nekem, meg ez is” stb. Amikor már végre lenyugodtak megkínáltam őket édességgel.

-          Nekem is be kell pasiznom! Akarom! Olyan aranyosak vagytok együtt. – durcizott Lia.

-          Jajj, ne legyél már ilyen, hiszen te gyönyörű vagy, tuti, hogy ezen a nyáron be fogsz pasizni. Ja, és köszi. – mosolyogtam rá.

-          De nem fogok! – folytatta.

Itt már mindannyian nevettünk. Oda mentem hozzá és megöleltem. Olyan hülye, nem értem, hogyan gondolhat ilyet. Annyira aranyos, amikor ilyen, hogy nem bírjuk már ki nevetés nélkül.

-          1. Hol vagyunk? 2. Fázom. – néztem a többiekre.

-          Nem tudom, hogy hol vagyunk, de, ha gondolod, elindulhatunk vissza fele, már úgy is 9 óra van. – ölelt át Josh.

-          Oké. Induljunk. – fordultunk vissza.

5 perc múlva anya hívott. Nem vettem fel, de küldtem egy üzenetet, hogy ne hívjon, mert Josh-val vagyok és, hogy, ha hazaértem, hívom. Kb. fél óra alatt otthon is voltunk. Szofiék elköszöntek Josh-tól és bementek a házba.

-          Holnap lesz Szofi névnapja, nem jössz át? Nem buli lesz, csak kap egy kis apróságot és örülnék neki, ha átjönnél. – néztem rá.

-          Te kedvedért, mindent. - mosolygott – Mikor? 

-          Délután 3?

-          Okés. Itt leszek.

Elbúcsúztunk, mondta, hogy holnap még felhív. Bementem a házba, lepakoltam a cuccaimat, elköszöntem a lányoktól, majd felmentem az emeletre és felhívtam anyát. Megbeszéltem vele mindent és, hogy mi van Velem és Josh-val. Ezután naplót írtam, majd lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni..

*Lia szemszöge*

Lent néztük a nappaliban a tv-t, amikor Berni beállított és megkérdezte, hogy mi az esti programunk. Nem terveztünk semmit estére, de Ő azt mondta, hogy megbeszélte Josh-val, hogy este el megyünk egy városnézésre. Nekem tetszett az ötlet, de mivel még volt 2 óránk, mielőtt megyünk, ezért folytattuk a tv-zést,- most már Berni táraságában -, és megnéztük a kedvenc sorozatunkat. Amire vége lett, mind felmentünk az emeletre, hogy elkészüljünk. Berni először a fürdőszobába ment, Én addig felvettem a ruhámat, utána helyet cseréltünk.

-          Na, jó leszek így? – lépett ki gyönyörű ruhában a szobából, Berni.

Beszélgettem vele Josh-val kapcsolatban. Nem tudta, hogy Josh mit érez iránta, de én megmondtam neki, hogy nem csókolta volna meg, Josh, ha nem akarna tőle többet. Csöngettek, lerohantam Szofival, hogy kinyissuk az ajtót. Köszöntünk Josh-nak, majd amikor Berni is lejött, azt mondtam, hogy fent hagytam a táskám és felmegyek érte. Szofi megvárt, persze ez csak azért volt, hogy Berni és Josh meg tudják beszélni a kapcsolatukat. Sokat nem beszélhettek, mert amikor oda értünk akkor váltak el egymástól ajkaik. Örültem nekik. Út közben Berni és Josh édességért mentek, Szofi és Én oda rohantunk egy kirakathoz, hol gyönyörű cipők voltak. Kinéztem magamnak egyet, ami nem is volt annyira drága és megfogadtam, hogy jövő héten megveszem, de aztán jöttek Berniék és elrángattak minket a gyönyörű cipőkkel teli boltból. Séta közben Josh és Berni mentek elől, Én és Szofi pedig hátul. Én pedig elkezdtem durcizni, hogy nekem nem is kell végre már egy pasi, hiszen Szofinak is van, Berninek is van, csak nekem nincs és ez szar érzés volt.. Szofiék csak nevettek rajtam, elég viccesen nézhettem ki. Egyszer csak, Berni megszólalt, hogy fázik és, hogy nem-e tudja valaki, hogy hol vagyunk, de mivel senki sem tudta, ezért visszafordultunk. Hamar hazaértünk, Szofi és Én bementünk elköszöntünk Josh-tól és bementünk a házba. Lepakoltam a cuccaimat és bementem a nappaliba, hogy még egy kicsit tv-zek, majd bejött Berni, elköszönt tőlünk és felment lefeküdni. Én is lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat és visszaültem a tv elé. Szofi 11 órakor szólt, hogy Ő felmegy az emeletre aludni. Tv-ztem még egy kicsit, majd elaludtam a kanapén, mivel már annyira álmos voltam, hogy nem akartam fel menni a szobába..

6. rész - A csodálatos nap

A beszélgetésünk után, kimentem a szobából és lementem a nappaliba. Szofi és Lia a nappaliban voltak, Lia tv-zett, Szofi aludt a kanapén. Csináltam magamnak egy szendvicset és visszacammogtam a szobámba. Bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem enni. Ment a kedvenc sorozatom a Pretty Little Liars azt néztem, majd amikor megettem a szendvicset, elmentem lezuhanyozni. Felöltöztem a pizsamámba és befeküdtem az ágyba. Arra sem volt energiám, hogy elköszönjek Liáéktól. Elaludtam.

*másnap*

-          Jó reggelt! – ugrott az ágyba Lia.

-          Hát már biztos, hogy nem lesz ezek után.. – mérgelődtem, miközben próbáltam kinyitni a szememet.

-          Naa, ne aludj már, nézd, milyen szép nap van. Kelj fel! – folytatta tovább.

-          Jó csak szállj re már az ágyról, ne ugrálj. Hány óra van? George bácsiék már elmentek? – nyitottam ki szemeimet.

-          Fél 12 van. Igen, már elmentek, azt mondták, hogy majd hívnak minket ha oda értek Amerikába és, hogy vigyázzunk magunkra. – hadarta el gyorsan.

-          Mit mondtál az előbb? Fél 12? – ugrottam ki gyorsan az ágyból.

-          Igen, miért? – nézett rám értetlenkedve.

-          Te jó ég, nekem már készülnöm kellene.

-          Miért?

-          1-re jön értem Josh. Segítesz elkészülni?

-          Persze. Amúgy Szofi elment Adam-mal a vidámparkba.

-          Rendben, de Én most kimegyek a fürdőszobába lezuhanyozok, Te addig válasz nekem valami ruhát kérlek.

-          Jó rendben, siess.

Kimentem a fürdőbe, megmostam az arcom és lezuhanyoztam. Amikor végeztem vissza mentem a szobánkba, Lia már ki választotta a ruhámat. Kék szoknyából, barna magas sarkúból állt, de kiegészítőként még kikészített egy barna napszemüveget, és hozzá illő karkötőket.

-          Ez nagyon tetszik. De nem túlzás? – néztem rá.

-          Dehogyis, imádni fogja.

-          Hát, oké.

Amilyen gyorsan tudtam felöltöztem, de már így is fél 1 volt. Reggelinek gyorsan megettem egy szendvicset, amit szintén Lia készített el nekem.

-          Te mit fogsz itthon csinálni egyedül? – kérdeztem tőle.

-          Még nem döntöttem el.

-          Aha.. értem, ha bármi van, hívj! – mondtam neki, miközben a telefonomat a kezembe vettem.

-          Rendben, szia.

Csöngettek. Oda léptem az ajtóhoz és kinyitottam.

-          Szia.

-          Szia. Csinos vagy.

-          Köszönöm. Te is jól nézel ki. – pirultam el.

-          Indulhatunk? – kérdezte.

-          Persze. Hova megyünk?

-          Titok. – mosolygott rám.

Kíváncsi voltam, hogy hova megyünk, de nem akartam evvel faggatni, ne hogy idegesítőnek higgyen. Beültünk a kocsiba, mivel most kocsival jött. Elindította a kocsit, majd elindultunk.

20 perc kocsikázás után megérkeztünk egy nagyon szép étteremhez. A csodálkozástól nem tudtam megszólalni.

-          Na, mit szólsz hozzá, tetszik? – lépett oda hozzám Josh, miután bezárta az autót.

-          Igen. – mosolyogtam rá.

Beléptünk az étterem ajtaján, belülről is nagyon szép volt. Leültünk az egyik asztalhoz, már jött is a pincér.

-          Mit hozhatok?

-          Én egy gyros tálat kérek. – válaszoltam a pincérnek.

-          Én is ugyanezt. – mosolygott Josh.

-          Rendben. Hamarosan hozom.

Egy kicsit még nézegettem az éttermet mivel még nem jártam itt. Aztán Josh-ra néztem.

-          Te sokat jársz ebbe az étterembe? – kérdeztem tőle.

-          Annyira nem, de ez a kedvenc éttermem, ezért döntöttem úgy, hogy elhozlak ma ide.

Mosolyogtam. Az ételre nem kellett sokat várni.

-          Ez a kedvenc kajám. – mondtam neki az első falat után.

-          Nekem is.

Miután megettük a gyros tálat fizettünk, vagyis hát Josh fizetett, mert nekem nem engedte kifizetni. Ki léptünk az étteremből, de nem menetünk haza, mert Josh azt mondta, hogy el akar vinni egy szép helyre. Nem kocsival mentünk, mert Josh szerint nem volt messze. 10 perc, - tényleg rövid út után-, megérkeztünk a Temzéhez. Gyönyörű volt a folyó, leültünk egy padhoz és néztük, ahogy nyugodtan folydogál. Egymásra néztünk Josh-val, de nem szólalt meg egyikünk sem. Közeledd hozzám, az arcom és az ő arca között 1-2 centi távolság volt, majd megcsókolt. Viszonoztam a csókját, aztán ajkaink eltávolodtak egymástól, egymás szemébe néztünk és csak mosolyogtunk. Tökéletesebb nem is lehetett volna. Ölelkezve néztük végig a naplementét, majd visszaindultunk. Kézen fogva sétáltunk vissza az autóig. Haza vitt, majd az ajtóban egy csókkal elköszöntünk egymástól. Beléptem az ajtón, Lia egyszerre oda futott hozzám.

-          Szia, mitől vagy ilyen rák vörös? – kíváncsiskodott.

Csak mosolyogtam, nem mondtam neki semmit, de szerintem tudta a választ. Kábultan felmentem az emeletre. Átöltöztem és bekapcsoltam a laptopot. Felmentem twitterre és láttam, hogy Josh ezt írta ki: „Ennél csodálatosabb nap még nem volt az életemben”

„Nekem sem. J” – írtam válaszként. Ezután az IPhone-omért nyúltam, és kikerestem anya számát a névjegyzékemből. Úgy gondoltam, hogy elmondom neki a mai fantasztikus napomat. 2 csöngetés után felvette.

-          Szia Anya, remélem nem hívtalak későn?

-          Szia, nem, dehogy. Mit csináltál ma?

-          Épp ezért hívtalak, szóval.. van egy srác.. a neve Josh, 21 éves lesz jövő héten.

-          21?  – vágott közbe.

-          Igen anya, de had mondjam végig! – förmedtem rá.

-          Jól van. Folytasd..

-          A mai napot és a tegnapi nap felét vele töltöttem.. Ma csókolóztunk.. a véleményedet szeretném kikérni. Szerinted adjak neki egy esélyt?

-          Kislányom, ha téged nem zavar a korkülönbség, akkor én azt mondom, hogy egyszer élsz, és ha úgy érzed, hogy neked tényleg tetszik akkor adj neki egy esélyt.

-          Oké. Köszönöm anya. Jó éjszakát! Holnap beszélünk!

-          Nincs mit, bármikor megbeszélheted velem ezeket a dolgokat. Neked is! Szia.

Ezt szerettem anyuban, mindig mindent meglehetett vele beszélni, és soha nem szólt le, mindig bátorított. Gondolkoztam egy darabig, majd kimentem a fürdőszobába és lezuhanyoztam. Bementem a szobánkba, Lia tv-zett.

-          Szia, nem megyünk ki a teraszra egy kicsit? – kérdeztem tőle.

-          De, legalább el tudod mondani, hogy mi volt ma Josh-val. – mosolygott.

-          Rendben.

Felállt az ágyról és kinyitotta a terasz ajtaját. Leültünk a hintaágyra.

-          Na szóval, mi volt ma, hova mentetek? – kérdezte.

-          Először elmentünk ebédelni, utána elvitt a Temzéhez, ami gyönyörű volt. És aztán..

-          Igen?! Mi volt? – nézett rám nagy szemekkel.

-          Megcsókolt..

-          De jó!

-          Szofi hazaért már? – tereltem el a témát.

-          Adam-nél alszik.

-          Oké. Te mit csináltál egész nap? – kérdeztem tőle.

-          Semmi különöset, elvoltam itthon. Vacsit készítettem. Találtam a neten egy tánciskolát itt Londonban, holnap eljössz velem megnézni?

-          Persze. De most már menjünk be, mert kezd hideg lenni.

Felálltunk a hintaágyból és bementünk a szobába. Átöltöztem a pizsibe, majd lefeküdtem aludni.

*Lia szemszöge*

Miután elment Berni, megebédeltem. Ebéd után elmosogattam, majd ledőltem pihenni. Félnégy 4 óra fele felkeltem, Berni még nem volt otthon. Bekapcsoltam a laptopot és tánciskolát kerestem. Mivel a hobbink a tánc, mindennél jobban szeretünk táncolni. Találtam egy nagyon jó tánciskolát, felírtam a címet és megfogadtam, hogy szólok Berninek, hogy jöjjön el velem megnézni. Kikapcsoltam a gépet, ezután leballagtam a nappaliba tv-zni. Teen Wolf ment a tv-ben, amit nagyon imádok. 6 óra körül kimentem a konyhába és készítettem nekünk pizzát, megettem a részemet, majd felmentem lezuhanyozni. Átöltöztem a pizsimbe és visszamentem tv-zni. 8 óra fél9 körül, megérkezett Berni. Oda futottam hozzá, hogy üdvözöljem és kifaggassam. Nem mondott semmit, csak mosolygott rák vörösen. Ezután felment a szobájába, én is felmentem hozzá 15 perc múlva. Kiültünk a teraszra és elmondta, hogy mi történt Josh-val. Én nem tudom, hogy mit gondoljak Josh-ról, mivel még annyira nem ismerem.. Berni ezek után lefeküdt aludni. Én még kint maradtam a teraszon és néztem a csillagokat, olyan szépek voltak.

Arra lettem figyelmes, hogy csöngettek.

-          Ilyenkor? – gondoltam magamban.

Lesétáltam az emeletről, majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Josh állt velem szemben.

-          Szia, ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak titeket. Berni fent van még?

-          Szia, nincs. Miért? – kérdeztem.

-          Csak a kocsimban hagyta a napszemüvegét és vissza akartam neki adni, de akkor oda adom neked. – nyújtotta felém a barna napszemöveget.

-          Rendben, köszi. Majd oda adom neki.

-          Oké. Szia és még egyszer, bocsi a zavarásért.

-          Semmi, szia! – csuktam be az ajtót.

Ezután besétáltam a nappaliba és az asztalra leraktam Berni napszemüvegét. Lekapcsoltam minden helyiségben a villanyokat és bezártam a bejárati ajtót. Felmentem az emeletre, lezuhanyozni. Ezután bementem a szobába és felvettem a pizsamámat. Majd lefeküdtem én is aludni..