14. rész - Egyszer mindenre fény derül..

Visszaírtam neki, hogy a 2 óra megfelelne-e neki, 2 perc múlva jött a válasz, hogy neki ma bármikor jó. Nem néztem végig a filmet, mivel már fél2 volt és nem volt rá időm. Felmentem készülődni, felvettem egy fehér feszülős pólót arra pedig egy bő piros pólót egy farmerral és a kedvenc magas sarkúmat választottam hozzá. Niall ide jön hozzám, és innen indulunk. Amióta Josh-ra megharagudtam úgy érzem, hogy Niall az egyetlen – Liáék után – akiben teljes mértékben megbízom. Annyira kedves volt azon az éjszakán, amikor történt az a dolog. Soha nem fogom elfelejteni. Ezalatt az egy hónap alatt is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, állandóan irtunk és beszéltünk egymással. Josh erről semmit sem tudott, az kellett volna még..

De tudom, hogy ezt a ’nem beszélek veled’ dolgot nem húzhatom sokáig, egyszer meg kell beszélnünk. Gondolkodásomból a csengő hangja zökkentett ki. Felkaptam a táskámat és az ajtóhoz ballagtam. Megpillantottam Niall-t.

-          Szia, olyan rég láttalak. – öleltem meg.

-          Én is, hiányoztál. Nagyon csinos vagy, mint mindig. – ölelt vissza.

-          Köszönöm. Hova megyünk? – mosolyogtam.

-          Arra gondoltam, hogy beülhetnénk a starbucks-ba, utána meg elmehetnénk sétálni, hogy mindent elmeséljek. Persze csak, ha neked is megfelel.

-          Teljes mértékben. – néztem gyönyörű kék szemeibe.

-          Mit nézel annyira rajtam? – kérdezte nevetve.

-          Semmit, semmit. Ne haragudj, csak olyan rég láttalak. – pirultam el.

-          Olyan aranyos vagy. – ölelt át megint.

Ekkor kicsit elmosolyodtam. Annyira fog hiányozni majd, ha már nem leszünk Londonban, ő neki pedig megkezdődik a turné.. Az utat végig beszélgettük. Annyi mindent történt vele, mesélt a forgatásokról és persze Josh-ról is.. Elmondta, hogy még mindig nem tud semmiről és, hogy nem volt valami jó formában, ebben az egy hónapban. Amikor odaértünk a starbucks-hoz, bementünk és vettünk mind a ketten egy kávét, majd tovább sétálgattunk. 5 perc séta után, leültünk egy padra és tovább beszélgettünk.

-          Berni, van számodra valamim, csak nem szerettem volna már a legelején oda adni. – mondta Niall, miközben egy kis dobozt húzott elő a zsebéből.

-          Tényleg? – csodálkoztam.

-          Igen. Megláttam, és arra gondoltam, hogy neked ez biztosan tetszeni fog. – nyújtotta át nekem a dobozt. Meglepetten elvettem tőle, majd kinyitottam. Csodálatosan szép nyaklánc volt benne, amin egy N betű díszelgett. Meg sem tudtam szólalni.

-          Na, hogy tetszik? – szólalt meg félénken Niall.

-          Imádom, nagyon, nagyon tetszik. – mosolyogtam.

-          Örülök neki, feltehetem a nyakadba? – kérdezte.

-          Persze. – adtam oda neki a nyakláncot.

Hátat fordítottam, felemeltem a hajamat, majd a nyakamba tette a gyönyörű nyakláncot. Megfordultam, elvettem tőle a dobozt és elraktam a táskámba. Nagyon örültem ennek az ajándéknak. Rámosolyogtam és felálltam a padról. És ránéztem.

-          Ne haragudj Niall, de nekem mennem kell. Liáék nem tudják, hogy eljöttem és hamarosan hazaérnek. Örülök, hogy végre láttalak. Nagyon hiányoztál.

-          Semmi gond, nekem is még van egy kis dolgom. Hazakísérhetlek?

Bólintottam. Niall is felállt a padról és elindultunk hazafele. Útközben még mesélt pár vicces dolgot a forgatásokról. Amikor megérkeztünk a házunk elé, megköszöntem a nyakláncot és ezt a kis időt, amit együtt töltöttünk, majd elköszöntünk egymástól és megbeszéltük, hogy majd hívjuk egymást. Ezután bementem a házba és lepakoltam a cuccaimat. A nyakláncot viszaraktam a dobozába. Liáék még nem voltak otthon ezért úgy döntöttem, hogy folytatom azt a filmet, amit elkezdtem nézni, mielőtt, Niall írt volna. Ledobtam magam a tv elé, és bekapcsoltam a filmet.

Épp a film végénél tartottam, amikor csöngettek. Megállítottam a filmet, felálltam és az ajtóhoz ballagtam. Kinyitottam és megláttam azt az embert, akire aztán végképp nem számítottam. Az embert, aki miatt olyan sokat sírtam. Az embert, aki állandóan hívogatott és keresett. Az embert, aki semmiről nem tudott, Josh-t. Ott állt velem szemben. Nem tudtam mit mondani neki. Egyáltalán miért nem szólt, mielőtt ide jött? Valószínűleg azért, mert tudta, hogy úgyse válaszolnék neki.

-          Szia Berni. – köszönt.

-          Szia Josh.

-          Berni, szeretnék veled beszélni. Bejöhetek? – kérdezte.

-          Gondoltam, hogy azért vagy itt. Igen. – nagyobbra tártam az ajtót, és beengedtem. A nappaliba sétáltunk.

-          Nem is tudom igazából, hogy hol kezdjem.. kezdem az elején.. Miért nem jöttél el azon az estén? Miért nem válaszoltál a hívásaimra, üzeneteimre? Miért nem jöttél ki elénk a reptérre? Mi van most velünk? Mi történt?

-          Josh.. halvány fogalmad sincs arról, hogy miért van az, ami van? – néztem rá döbbenten. Josh nem mondott semmit, csak rázta a fejét.

-          Nem? Hát akkor majd én elmondom. Azon az estén, amikor elmentem volna, hogy találkozzunk, mielőtt elmész 1hónapra, történt valami. Valami olyan, amit nem gondoltam volna, hogy megtörténik, de megtörtént.. Megláttalak téged.. de nem egyedül voltál.. volt valaki olyan, aki számomra ismeretlen volt.. vagyis nem teljesen, mivel megtaláltam a képét egyszer nálad.. egy lányt. - Josh nem szólt, csak bámult maga elé.

Berni, had magyarázzam el neked! Túl sok volt ez az egy hónap.. Ne haragudj! Az a lány, akivel azon az estén láttál nem jelent nekem semmit, nem is ismerem, már hónapok óta zaklat, csak nem akartam, hogy te meg tudd, épp azért, hogy ne legyen ez. Azért találhattál róla képet nálam, mert magáról küldözgetet képet.. amit én nem dobtam ki, mert a kép elkeveredett.. A London Eye-nál megjelent az a lány.. még a nevét sem tudom. Tudta, hogy hol talál, mert én kiírtam twitterre.. Hiába mondtam neki el 100x, hogy nekem barátnőm van, és nem szeretnék tőle semmit, nem érdekelte.. biztosan láttad a csókot is, ha ennyire megutáltál.. nem én akartam, de én az én hibám is, mivel nem állítottam le.. a lány azóta nem zaklat.. De Berni, én csak téged szeretlek! – amikor Josh befejezte a mondandóját, csak sírtam.. nem tudtam megszólalni, nem voltam erre képes. Jeleztem neki, hogy mennie kéne. Szó nélkül felállt és elment. Ezután csak ültem a kanapén és sírtam. Átgondoltam azokat, amiket mondott. Nem tudtam, hogy most még mi legyen velünk, nem tudtam erről az egészről. Miért nem mondta el nekem ezt előbb? Nem értem. Annyit tudtam, hogy nehéz dolog lesz döntést hozni. Letöröltem a könnyeimet és megpróbáltam megnyugodni. Felhívtam anyát, elmondtam neki a történteket. Miután leraktam a telefont, kicsit megnyugodtam, de még mindig az járt a fejemben, amiket Josh mondott. 7 óra körül meg jött Szofi. Nem mondtam neki semmit, próbáltam úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi, azt sem mondtam el neki, hogy ma Niall-el találkoztam. Beszámolt a mai napjáról, majd megvacsoráztunk és leültünk a tv elé. Én nem nagyon néztem, mert közben telefonoztam, de egyszer csak figyelmes lettem egy névre. – A One Direction-ből ismert, Niall Horan-t ma látták egy ismeretlen lánnyal a Starbucksban. Erről az egyik rajongó képet is készített. – mutatták a képet. Tudtam, hogy rólam van szó, hál’ istennek az arcomat nem lehet látni. Szofival összenéztünk. Próbáltam én is meglepődött arcot vágni, mint Szofi. Ezután közöltem Szofival, hogy én inkább felmegyek és lezuhanyozok, majd elmegyek aludni.

*Lia szemszöge*

Másnap reggel 9-kor ébredtem meg. Rögtön mosolyra húzódott a szám, mert vissza gondoltam a tegnapi napra. Egyre jobban alakul a kapcsolatunk Harry-vel. Viszont valamikor Berninek is el kell mondanom azt, hogy most már együtt vagyunk Harry-vel. De félek, hogy megharagszik. Főleg most hogy Josh-al így állnak. Nem akarom terhelni az én ’’ szerelmi ’’ életemmel. De muszáj lesz neki elmondanom. Miután ezt átgondoltam felöltöztem, megfésülködtem és lementem a konyhába. Csináltam magamnak kávét és leültem a nappaliba tv-zni. Nem kellett sokat várnom ugyan is negyed óra múlva Berni jött le a lépcsőn.

-          Jó reggelt. – köszöntem neki.

-           Neked is. – viszonozta.

-           Hagytam neked kávét. Ott van a konyhában.

-           Köszönöm szépen. – mondta és elindult a konyha fele, de még utána szóltam.

-           Berni! Ha végeztél mindennel, beszélhetnénk? – kérdeztem tőle.

-           Persze. – válaszolt kedvesen. Bement a konyhába és én megint egyedül maradtam.

-          Átgondoltam az egészet, hogy, hogy fogom elmondani. Majd kijött Berni, lehuppant mellém a kanapéra és kérdően nézett rám. Először nem értettem, hogy akar, de aztán leesett. Várta, hogy kezdjem el a mondani valómat.

-          Nos. Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Tudod, amikor bemutattál engem és Szofit a fiúknak, nekem Harry rögtön belopta magát a szívembe. Ne kérdezd, hogy miért, mert nem tudom. De közben pedig jött ez a dolog Josh-al. Megjegyzem, hogy még mindig nagyon haragszom rá amiért ezt tette, de vissza a lényegre. Én ezek után találkoztam Harry-vel. – mondtam és egy kis szünetet tartottam. Vártam, hogy erre mit reagál.

-          De hát ezzel nincs semmi gond. Nem? – nézett rám értetlenül.

-           Nem, ezzel nincs. De miután megjöttek Amerikából azonnal találkoztunk. Sőt, kimentem a reptérre. Míg ő Amerikában volt akkor is folyton beszéltünk telefonon nap, mint nap. Aztán mikor megjöttek én kimentem a reptérre, és onnan elmentünk a második randinkra. Nagyon jól érzetük magunk és hát… összejöttünk. – mondtam ki végre. Nagyon megkönnyebbültem. De az még nyomta a szívem, hogy vajon Berni mit fog szólni hozzá.

-           Komolyan? Összejöttetek? De hát erről miért nem szóltál? – pont ettől féltem, hogy haragudni fog.

-           Te akkor vesztél össze Josh-al. Nem akartalak az én gondjaimmal terhelni. Volt elég bajod. – mondtam megbánóan. Tényleg nagyon bántott a dolog.

-           De hát attól még elmondhattad volna. Legalább akkor te boldog vagy. – mondta és megölelt. Nagy kő esett le a szívemről.

-           Jaj, azt hittem, hogy megharagszol amiért nem mondtam el azonnal. – mondtam megkönnyebbülve.

-           Nem haragszom csak nem értelek. Nyugodtan elmondhattad volna attól még, hogy az a dolog történt. De most már mindegy. Az a lényeg hogy együtt vagytok. – mondta mosolyogva.

-          Igen. Megyek is és felhívom Harry. – felpattantam a kanapéról és rohantam is a szobámba. Megkerestem a telefonom és tárcsáztam Harry-t. Néhány csörgés után fel is vette.

-           Szia. – szólt bele kicsit álmosan a telefonba.

-          Szia. Felkeltettelek? – ijedtem meg.

-          Nem. Dehogy is. Már fent voltam. – nyugtatott meg.

-          Akkor oké. Azért hívtalak, mert elmondtam Berninek a dolgot. – kezdtem bele.

-          Na. És, hogy fogadta? – érdeklődött.

-           Nem haragudott meg csak nem értette, hogy miért nem mondtam neki el. De már megbeszéltük. – mondtam a végét már mosolyogva.

-          Ennek nagyon örülök. Én is elmondtam már tegnap a fiúknak. Vagy is ők húzták ki belőlem. – mondta és hallottam a hangján, hogy vigyorog.

-          Lia! Lejönnél egy kicsit? Nekem is mondanom kell valamit. – nyitott be Berni a szobámba, de amint meglátta hogy telefonálok a szája elé kapta a kezét.

-          Figyelj Harry majd később vissza hívlak puszi! – köszöntem el gyorsan Harry-től.

-          Rendben. Szia. – köszönt ő is és letette.

-          Ne haragudj nem akartam így rád törni. – kért bocsánatot Berni.

-          Semmi gond. Na de mit is akartál mondani? – tértem a lényegre. Leült az ágyam szélére és beszélni kezdett.

-          Tudod tegnap volt itt Josh.

-          Mi?! Mégis mit akart?! – lettem kicsit ideges.

-          Megmagyarázta azt a dolgot. – még mindig alig hittem el, hogy képes volt idejönni.

-          És mi volt a magyarázata? – kérdeztem tőle, mert már nagyon kíváncsi voltam.

-          Azt mondta, hogy az a csaj rámászott. Valószínű, hogy azért találtam nála azt a képet, mert a csaj képeket küldözgetett neki magáról. És akkor aznap is csak azért volt ott, mert Josh kiírta twitterre, hogy hova megy. A csaj lesmárolta és én azt láttam meg. De ezt az egészet Josh nem akarta. Lia mit tegyek? – esett kétségbe Berni.

-          Figyelj! Azt mondom, hogy adj neki egy második esélyt, ha még mindig szereted. – ez a történet tényleg megváltoztatott mindent.

-          Köszönöm Lia. – mondta és kiment a szobámból..

13. rész - 1 hónap múlva

Sziasztok, nem fűznék az új részhez most semmit, csak annyit szeretnék mondani, hogy mindig szombat, vasárnaponként fogjuk hozni az új részt. Jó olvasást. xx 

.. Haja ismét tökéletesen belőve. Ott ült az egyik padon és a telefonján nézett valamit. Oda mentem a padhoz és megszólítottam.

- Szia. – köszöntem neki.

- Szia. Azt hittem, hogy már nem jössz. – mondta, mert tényleg egy kicsit késtem.
- Bocsi, csak egy kicsit késve indultam el otthonról. Amúgy régóta vársz rám? – kérdeztem tőle.
- Nem, dehogy. 5 perce vagyok itt körülbelül.
- Oké. Amúgy most hova megyünk? – kérdeztem tőle mosolyogva.
- Elmehetünk sétálni, ha gondolod. – rám mosolygott, gyönyörű fehér fogai csillogtak.
- Rendben akkor menjünk. – mondtam és elindultunk.
Nagyon szépek este London utcái. Főleg ha Harry-vel van az ember. Rengeteg dolgot megtudtam róla. Például hogy van egy nővére Gemma. Én is sok mindent meséltem magamról. Nagyon jó volt vele. Voltunk a Temze partjánál is. Nagyon gyönyörű volt, ahogy a vízen megcsillant a holdfény. Harry egyre jobban belopta magát a szívembe. Annyira jószívű és annyira meg tudott nyílni előttem. Ez nagyon tetszett.
Mivel már kezdett egy kicsit hűvös lenni ezért elindultunk vissza hozzánk. Harry azt mondta, hogy, hazakísér. Mondtam neki hogy, felesleges, mert hazatalálok egyedül is, de ő ragaszkodott hozzá. Nem ellenkeztem. Az úton folytattuk az ismerkedést. Még több dolgot megtudtunk egymásról. Sajnos túl hamar hazaértünk. És jött a búcsú.
- Lia. Nagyon jól éreztem magam. Ugye majd megismételjük? – kérdezte Harry.
- Én is nagyon jól éreztem magam. És igen természetesen megismételhetjük, de van egy kis gond.
- Mi az? – kérdezte riadtan.
- 1 hónapig nem lesztek itthon. – mondtam ki ezt a fájó dolgot.
- Ne aggódj. Hívni foglak. És ha hazaértünk, akkor majd újra megbeszélünk egy találkozót rendben? – kérdezte mosolyogva.
- Megegyeztünk. – válaszoltam én is mosolyogva.
- Jó utazást és vigyázzatok magatokra. – kezdtem a búcsúzkodást.
- Te is vigyázz magadra. – mondta és megölelt. Kicsit meglepett, de visszaöleltem. Olyan jó illata volt.
- Légy jó. Vigyázzatok magatokra. Szia. – mondtam ki szomorúan.
- Te is légy jó. Majd hívlak. Szia. – elköszönt és elindult haza. Egy darabig még figyeltem, de aztán bementem a lakásba. Csak Szofi volt a nappaliba. Geroge bácsiék a konyhában voltak, gondolom vacsorát csináltak. Köszöntem mindenkinek és felmentem a szobámba. Elmentem lezuhanyozni és felvettem a pizsamám. Kicsit laptopoztam utána pedig lementem Szofihoz a nappaliba. Lehuppantam mellé és elkezdtünk tv-zni.

Nem sokkal később megjött Berni is. Furcsa volt az, hogy ilyen korán haza is ért.  Azt hittem, hogy lesz 10 óra mire itthon lesz. Ráadásul csak köszönt, nem pedig oda jött hozzánk és mesélt, mint ahogy általában szokta és felment. Persze ez nekünk Szofival nagyon gyanús volt, ezért felmentünk utána hogy mi a baj. Bementünk a szobájába. Az ágyon feküdt és megint sírt.
- Berni, mi a baj? – ültem le mellé. Nem szólt semmit csak tovább zokogott.
- Mi a baj. Történt valami? – kérdezte most Szofi.
- Megcsalt. – csak ennyit mondott.
- Mi?! Mégis kivel? Mikor? Hol? Biztos? –bombáztam meg kérdésekkel.

- Igen, jól hallottad, a volt barátnőjével. London Eye-nál, és igen, biztos, tuti, hogy ő volt az..  – amikor ezeket elmondta, alig hittem a fülemnek. Nem akartam elhinni. Hisz Josh olyan rendesnek tűnt. Soha nem gondoltam volna, hogy ez valaha is bekövetkezik. Még ha nincsenek is olyan régóta együtt, Berninek nagyon fájt, hiszen Josh az első,- úgymond-. nagy szerelme.
- Mi van? De hát… - Szofi sem tudott többet mondani.
- De mit láttál?  Persze, ha nem akarod, nem kell elmondani. Majd ha egy kicsit megnyugodtál, akkor is ráér. – mondtam neki, mert megértem, ha most nem akar erről beszélni. Én is majdnem sírni kezdtem, annyira sajnáltam Bernit, nem akartam így látni, már most tudtam, hogy ez a hónap lesz a legrosszabb neki a nyáron.
- Nem. Nekem is jobb lesz, ha elmondhatom valakinek. – felült, de már nem zokogott annyira.
- Jól van. Na, akkor mesélj mi volt? – kérdezte Szofi.
Berni elmondott mindent. Hogy látta Josh- t egy másik csajjal csókolózni és hogy Niall milyen jószívű volt vele. Elmondta azt is, hogy Niall elhívta magához, hogy egy kicsit megnyugodjon és elmondjon neki mindent. Én alig akartam elhinni, hogy Josh ezt tette. Pedig annyira szerették egymást. Szegény nagyon ki van. Nem csak ő, de én is egy nagyot csalódtam Josh-ban. Nagyon nagyot.
Úgy döntöttem, hogy az én gondjaimmal most nem terhelem. Mondjuk, Harry-t nem lehet gondnak nevezni, de nem akartam neki elmondani, hiszen gondolom most szakítottak. Én pedig mondjam azt, hogy randiztam valakivel? Ez elég rosszul esne szegénynek. Majd ha már megnyugszik, akkor kitálalok neki mindenről.
Még egy kicsit bent maradtunk Berni szobájába. Kicsivel jobb kedve lett, mert laptopon elkezdtünk nézni egy vígjátékot, de láttam rajta hogy nem a régi. Miután vége lett a filmnek Szofi elbúcsúzott Bernitől és bement a szobájába. Bernire néztem, úgy láttam, hogy egy kicsit megnyugodott. Zenét hallgatott és olvasta a kedvenc könyvét. Gondolkoztam egy keveset még a mai napon és az eseményeken, majd befeküdtem az ágyba, Berni mellé, de még egy kicsit telefonról neteztem. Azt is hamar meguntam ezért úgy döntöttem, hogy alszok. Mikor már majdnem elaludtam a telefonom rezegni kezdett, ami azt jelezte, hogy jött egy üzenetem. Megnéztem a kijelzőt és láttam, hogy Harry-től jött. Ez állt benne:
Ígérem, hogy hívni foglak és a találkozót nem felejtettem el. Aludj jól és szép álmokat. xx H.
Mosolyognom kellett az üzeneten. Annyira aranyos volt. Pedig azt hittem, hogy amint hazaér elfelejti. Visszatettem a telefonom a helyére és már aludtam is..

**

Nagyon gyorsan eltelt ez az 1 hónap. Ezalatt a lányok élete is kicsit pörgősebb lett. Berni még mindig nem tudta feldolgozni, hogy Josh megcsalta. Josh állandóan hívogatta, üzenete írt neki, de a lány, válaszra sem méltatta. Pedig még mindig nagyon szerette. Nem tudta elfelejteni a vele töltött boldog perceket, ahogy azt sem hogy milyen csúnyán átverte. A másik két lány, Lia és Szofi szerveztek több programot is hogy Berninek sikerüljön egy kicsit elfelejteni azt a gazembert. Lia és Berni beiratkozott egy Londoni tánciskolába ahol heti 3 edzésük van. Liának még mindig nem volt bátorsága elmondani Berninek hogy, bizony ő már túl van egy randin a fürtös lovagjával, Harry-vel. Harry tényleg minden nap felhívta Liát és órákon át beszélgettek. Lia attól fél hogy, Berni megharagszik hogy, nem mondta el a dolgokat neki. És van még egy zavaró tényező. Hamarosan kezdődik a suli. Tehát vissza kell menniük Sheffield-be. De egy biztos. Az életük egy hatalmas fordulatot vett egy nyár alatt.

*1 hónappal később*

Délelőtt 9kor keltem, Berni és Szofi még aludt. Kikeltem az ágyból, majd lementem a konyhába, hogy megreggelizzek. Amikor megreggeliztem visszamentem a szobámba és felöltöztem. Miután felöltöztem, lementem a nappaliba. Bekapcsoltam a tv és ekkor, megszólalt a telefonom. Meg sem lepődtem, amikor megláttam a kijelzőn a nevet.
- Szia Harry. – köszöntem neki vidáman.
- Szia Lia. Nagy nap a mai. – mondta és hallottam a hangján hogy izgatott.
- Miért is? – kérdeztem.
- Mert már csak pár óra és újra Londonban leszünk. – amikor ezt kimondta alig hittem a fülemnek.
- Mi?! Komoly!?  – bombáztam kérdéseimmel.
- Igen, komoly. Most is a repülőről hívlak. – még mindig alig hittem el azt, amit mondd.
- Úr isten! Alig hiszem el. És mikor értek Londonba? – reméltem, hogy tudunk ma találkozni.
- Délután 2-kor landol a gépünk. Belefér ma egy találka? – kérdezte és hallottam a hangján hogy fülig ér a szája.
- Persze hogy belefér. Kimenjek a reptérre elétek.
- Örülnék neki.  – háttér zajokat hallottam tehát gyanítom, hogy ott voltak a fiúk is.
- Oké, akkor ott várlak titeket. 
- Rendben. Szia. – köszönt el.
- Szia. – és letettük. Már is van értelme ennek a napnak. Ránéztem az órára, ami fél 11-et mutatott. Tehát még van 3 órám. De addig mit fogok csinálni? Ki kell találnom valamit hogy, mit mondok majd Berniéknek. Még mindig nem állok készen elmondani. Talán, majd ha komolyabbra fordul a dolog Harry-vel. 
Gondolkodásomból, Szofi zökkentett ki.
- Jó reggelt. – köszöntem nekik.
- Neked is. Mikor keltél? – kérdezte álmosan Szofi.
- 9 körül. – válaszoltam.
- Hogy-hogy olyan korán?
- Nem tudom. Megébredtem és nem tudtam vissza aludni.
- Értem. És mi a terved a mai napra? – kérdezte még mindig Szofi. Ki kellett valamit hirtelen találnom.
- Úgy tervezem, hogy szépség napot tartok. Elmegyek kozmetikushoz, fodrászhoz és egy masszás szalonba. – reméltem, hogy elhiszik és, hogy nem akarnak majd velem jönni. Lehet, hogy egy kicsit bunkónak tűnik, de tényleg nem akarom hogy kitudódjon. 
- Hú, az jó. Én Adam-el találkozom. – mondta Szofi. Ekkor le jött Berni is.
- Berni neked mi a mai terved? – kérdeztem tőle.
- Ma itthon szeretnék maradni és pihenni. – láttam rajta, hogy még ezután az egy hónap után is nagyon bántja, ami történt.
- Rendben. Akkor mindenkinek meg van a napi terve. Én most felmegyek a szobámba. – mondtam és elindultam.

**

Fél óra és landol a fiúk gépe. Már nagyon várom. Elbúcsúztam Bernitől és Szofitól és azt mondtam nekik, hogy 8-körül itthon vagyok. Fogtam egy taxit, beszálltam és elmondtam, hogy a reptérre megyek.
20 perces volt az út. Ránéztem az órámra, ami 13:55-öt mutatott. Bementem a reptérre, leültem az egyik székre és vártam. Nem kellett sokat várnom. 10 perc után megpillantottam a fiúkat. Harry mosolyogva elindult felém. Mikor odaért felemelt és megpörgetett. Olyan jó volt végre újra látni. 
- Hiányoztál. – súgta a fülembe.
- Te is. – válaszoltam én is mosolyogva..
Miután elengedtük egymást megöleltem a többi fiút is. Őket is jó volt újra látni. Joshoz, hozzá sem szóltam, látszólag kerülte a tekintetem. Látszott rajta, hogy valamiért szomorú. Kimentünk a reptérről és mi Harryvel elindultunk a kijelölt úti célhoz, a Big Ben-hez. Harry cuccait a fiúk hazavitték, szóval ezzel nem kellett már vesződnünk. 25 perc taxizás után oda is értünk. Kiszálltunk és sétálgatni kezdtünk. Közben Harry elmondott egy csomó mindent, hogy mi történt vele ebben az egy hónapban. Elmondta, hogy milyen viccesek voltak a forgatások, hogy rengeteget kellett dolgozniuk és stb. Természetesen én is elmondtam neki, hogy velem mi történt. Gyönyörű volt a Big Ben. Egész délután sétáltunk. Közben beültünk egy kávézóba is. Mikor már a nap lenyugvóban volt ismét a Temze partján kötöttünk ki. Nem tudom megunni azt a helyet.
Megnéztük a naplementét és elindultunk a parkhoz ahol legutóbb találkoztunk. Nem volt messze, így hamar odaértünk. Leültünk egy padra. Szintén sokat beszélgettünk. Kifaggattam arról, hogy milyen volt Amerika. Állítása szerint nem láttak belőle sokat, mert minden nap el voltak foglalva valamivel. Interjú, klip, stb… Aztán egyszer csak egy kicsit sem kínos, inkább kellemes csend állt be. Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy a szemébe nézzek. Azokba a gyönyörű szemekbe. Arca vészesen közeledett enyémhez. Már csak pár centi választott el minket és az a kicsi távolság is megszűnt. Puha ajka enyémhez ért. Kezemet nyaka köré fonta ő pedig derekam köré az övét. Annyira romantikus volt ott a holdfényben Harryvel csókolózni. Miután ajkaink elváltak egymástól, majd egy olyan mondatot mondott, amitől nagyon elpirultam.
- Lia. Én már az első randink óta többet érzek irántad. – alig hittem a fülemnek. Összeszedtem magam és válaszoltam neki.
- Harry. Én is kezdek többet érezni irántad.– mondtam mindezt a szemébe nézve. 
- Jaj Lia nagyon örülök. Már azelőtt elakartam mondani neked, mielőtt elmentünk, de féltem, hogy az, az egy hónap tönkre vágná a kapcsolatunk.
- Nem baj. A lényeg hogy most itt vagyunk. Együtt. Egy párként. – mondtam és összekulcsoltam ujjainkat. Harry közelebb hajolt hozzám és újra megcsókolt. 
Ezután még beszélgettünk egy kicsit és elindultunk haza. Harry minden áron haza akart kísérni. Mikor a ház elé értünk adott egy jó éjt puszit és ő is elindult haza. Bementem a házba, köszöntem mindenkinek és mentem is fel a szobámba. Nem mondtam Szofinak semmit, mivel csak ő volt fent, Berni már aludt. Lezuhanyoztam, átvettem a pizsim és dőltem is be az ágyba. Nem is sikerülhetett volna jobban ez a nap…

*Berni szemszöge*

Amikor Lia elment, megreggeliztem Szofival és visszamentem a szobámba felöltözni. Ezután bekapcsoltam egy kicsit a gépemet. Szofi 10 perc elteltével bejött és szólt, hogy ő most elmegy. Tehát egyedül maradtam otthon, mivel George bácsiék dolgoztak. Kikapcsoltam a gépemet és úgy döntöttem, hogy lemegyek a boltba és bevásárolok. Amikor már indulásra kész voltam, kaptam egy sms-t. Visszaballagtam a nappaliba és megnéztem, hogy kitől jött. Josh.. még mindig nem felejtett el, és még mindig nem tudja, hogy miért nem beszélek vele. Pedig igazán rájöhetne már. Niall remélem, hogy nem mondott neki semmit. Megnyitottam az sms-t. Az állt benne, hogy ma landol a gépük, vagyis 10 perc múlva. És, hogy jó lenne, ha kimennék eléje. Persze, meg sem fordult a fejemben, hogy kimenjek. Kitöröltem az sms-t és elmentem a boltba.

Amikor megérkeztem mindent kipakoltam és visszamentem a nappaliba, hogy megnézzek egy filmet és eltereljem a gondolataimat. Hiszen tudtam, hogy ezt az egészet meg kell beszélnem Josh-sal, még, ha nem is ma. Tuti, hogy nem hagyja annyiba. Elindítottam a filmet. Viszont megint egy sms-re lettem figyelmes. Most azonban nem Josh írt, hanem Niall. Azt, hogy hazaértek és, hogy szeretne velem találkozni, hogy mindent el tudjon mondani..

12. rész - Életem legrosszabb napja.

Sziasztok! Meghoztuk a 12. részt, ami szerintünk az eddigi legizgalmasabb és legszomorúbb rész lett. Az előző részhez nem kaptunk kommenteket, de a következő részt CSAK akkor hozzuk, ha minimum 3 komment lesz ez alatt a rész alatt. Reméljük ti is élvezni fogjátok! Örülnénk neki nagyon, ha leírnátok véleményeteket erről a részről! Jó olvasást mindenkinek! xx

A buli 1 órakor bejeződött. Mindenki hazament, én még maradtam, hogy segítsek Josh-nak rendet rakni, de ő azt mondta, hogy menjek haza nyugodtan, hiszen nekem is még lesz tenni valóm, mert ma érkeznek Gertie néniék. Hívtam egy taxit, ami hazavitt. Liáék már aludtak, én elmentem lezuhanyozni, majd utána én is bementem a szobámba és lefeküdtem aludni.

Reggel a telefonom ébresztője keltett. 8 óra volt, nem aludtam többet 7 óránál. Kikeltem az ágyból, felvettem a fekete cicanadrágom egy kék, csillagos pólóval, majd lementem a nappaliba és nekiálltam reggelizni. Igaz, hogy George bácsiék csak délbe jönnek haza, de addig szerettem volna még egy picit pakolgatni és boltba is el kellett mennem. Gyorsan felvettem a cipőmet és elmentem a boltba. Amikor hazaértem Lia már fent volt és pórszívózott. Beszéltünk egy kicsit, majd én bementem a konyhába és elpakoltam azokat a dolgokat, amiket vettem a boltban. Ezután, egyedül hagytam Liát és felmentem, hogy felkeltsem Szofit, hiszen már fél11 volt.

-          Jó reggelt, Szofi!

-          Neked is. – mondta álmosan. – Mikor keltél?

-          Én már nagyon régóta fent vagyok, gyere, készülj el, mert hamarosan jönnek a szüleid.

-          Rendben, mindjárt megyek.

Bementem a szobámba a telefonomért, hogy felhívjam anyut. Elmondtam neki, hogy milyen volt a buli, mikor keltünk és az többi dolgot, ezután visszamentem Liához a nappaliba. Ekkor már kész volt a pórszívózással és épp reggelizett. Én épp a fölszinti fürdőszobába készültem menni, amikor megszólalt a telefonom. Visszasétáltam a nappaliba, majd felvettem.

-          Szia Josh. – szóltam bele a telefonomba. – Mikor keltél?

-          Szia, korán fent voltam már. Berni, el szeretnék mondani neked valami fontosat, és arra kérlek, hogy ne légy rám dühös, amiért nem mondtam el előbb.

-          Rendben.

-          Arról van szó, hogy el kell utaznom a fiúkkal egy hónapra, ugyanis az új albumhoz forgatunk klipeket és néhány klipbe mi is benne leszünk. Ne haragudj.

Fel sem fogtam amit Josh mondott. Egy hónapig nem látom őt és a fiúkat? Az nem lehet, én egy napot is alig bírok ki, hogy ne lássam őket.

-          Berni, itt vagy még? – szakította félbe Josh a gondolatmenetemet.

-          Ühüm – mormoltam. – És mikor indultok? – kérdeztem, amikor már meg tudtam szólalni.

-          Holnap reggel indul a gépünk.

-          Mi?! Már holnap indultok is? – kérdeztem most már sírva.

-          Igen, ne sírj, kérlek! Mi lenne, ha ma este találkoznánk, ott, ahol megismertelek, a London Eye-nál? Veled szeretnék lenni még azelőtt, hogy elmegyünk!

-          Rendben, de nekem most mennem kell.

-          Szeretlek! Szia.

Miután Josh kimondta a ’szeretlek’ szót, még jobban sírni kezdtem. Felrohantam az emeletre és becsaptam az ajtót, majd az ágyamra dőltem és sírtam, pár perc múlva kopogást hallottam az ajtó másik oldaláról. Nem mondtam semmit csak tovább sírtam, majd ajtónyitódást hallottam. Lia jött oda hozzám és ült le az ágyra.

-          Mi a baj, mi történt? – nézett rám, nem láttam, csak éreztem, hogy tekintetét rám szegezi.

-          Josh. – dünnyögtem, majd amikor már kicsit megnyugodtam, felültem és ránéztem.

-          Elmondanád bővebben? – törölte le a könnyeimet.

-          Elutazik, holnap és 1 hónapig nem fogom látni. – sírtam el magam újra.

-          Mégis miért?

-          Klipet forgatnak az új dalokhoz és némelyikben ők is benne lesznek.

-          Értem, de azért még fogsz vele találkozni mielőtt elmentek?

-          Igen, ma este azt mondta, hogy találkozzunk a London Eye-nál.

-          Remélem, hogy el fogsz menni! Ne sírj, nyugodj meg és gyere le velem a nappaliba, mindjárt jönnek George bácsiék! Este pedig segítek neked elkészülni és minden jól fog menni, elbúcsúztok egymástól, azt az 1 hónapot pedig valahogy majd megoldjuk.

Nem mondtam semmit, csak bólintottam, majd felálltunk az ágyról és lementünk a nappaliba Szofihoz. Lia elmondta neki is, hogy mi a bajom. Amíg nem jöttek Gertie néniék, csak ültem a kanapén és sírtam. Amikor bekanyarodott az autójuk az udvarra, felálltam és letöröltem a könnyeket, hogy ne keljen már akkor azon agyalniuk, hogy mi történt, amikor belépnek az ajtón. A földszinten lévő fürdőszobába mentem, megmostam picit az arcom, majd erőltettem egy mosolyt az arcomra és én is kimentem Szofiék után, hogy segítsek behordani a bőröndöket. Amikor mindent behordtunk a házba, Liáék elkezdtek mesélni, hogy mi történt velünk én szóltam nekik, hogy inkább felmegyek a szobámba. Fent laptopoztam, kiírtam twitterre egy sírós smiley-t, és jöttek a kérdések, ’mi történt?’ ’mi a baj?’. Megírtam nekik, de persze nem azt, hogy a pasim, a 1D dobosa és, hogy nem látom, hanem csak annyit, hogy sok ideig nem fogom látni a pasimat. Laptopozás közben megnyugodtam, jól esett, hogy elmondhattam pár embernek, hogy mi a bajom és, hogy segítettek. Ezután lementem a nappaliba a többiekhez. Persze eddigre már mindent elmondott Lia és Szofi, rólam és Josh-ról. Gertie néniék odajöttek hozzám és megöleltek. Szofi felvetette az ötletet, hogy menjünk el pizzázni, de én mondtam, hogy inkább itthon maradok, mert már 3 óra volt és pont egyedül szerettem volna még lenni. Megértették és mondták, hogy nem lesznek sokáig távol. Amikor elindultak én felmentem a szobámba és rávettem magam, hogy írjak egy sms-t Josh-nak. ’Mikor találkozzunk?’ 2 perc múlva jött is a válasz. ’Örülök, hogy jössz, 7kor! Puszi, szeretlek’ az sms olvasása közben kicsit elmosolyodtam, mivel nem akartam újra sírni. Eltereltem a rossz gondolatokat, lementem a fölszintre és inkább tv-ztem.

Fél6 fele megjöttek Szofiék. Hoztak nekem is pizzát, a kedvencemet. Kicsit most már azért jobb kedvem volt, ezután Liáékkal elmentünk egyet sétálni, abba a parkba, ami most már a mi kedvencünk is volt. Nem voltunk ott sokat, fél7kor már otthon voltunk. Én egyszerre felmentem a szobába, hogy elkészüljek, Szofiék lent maradtak tv-zni. Kinyitottam a szekrényem ajtaját és kivettem a fekete szoknyámat és egy feszülős, piros pólót. A fürdőszobába mentem és felraktam egy kis alapozót és szempillaspirált. Lementem a nappaliba és szóltam, hogy elmegyek. Lia odajött hozzám.

-          Berni, ne sírjál! Elbúcsúztok és minden rendben lesz. Vigyázz magadra, Szia. – kísért az ajtóhoz.

-          Megpróbálok, nagyon fog hiányozni. Rendben. Szia. – szóltam vissza neki.

http://www.youtube.com/watch?v=DqCnb9sq8OQ

Útközben végig azt mondogattam magamnak, hogy ne sírjak, minden rendben lesz és, hogy hamar elmegy, azaz egy hónap. Kicsit késtem, mert 7kor indultam el otthonról, ezért csak negyed 8ra értem a London Eye közelébe. Egyre jobban közeledtem a nagy kerékhez, közben végig Josh-t kerestem. Megtaláltam. De nem egyedül volt. Azt hittem, hogy ott azonnal össze fogok esni, amikor megláttam őket. Legbelül csak fájdalmat és csalódottságot éreztem. A könnyek a szememből patakként folytak. Nem tudtam elhinni, hogy az, akit én ilyen rövid idő alatt, ennyire megszerettem, mással csókolózik a szemem láttára. Megfordultam és elindultam visszafele. Egyre gyorsabban mentem, nem is figyeltem arra, hogy kik vannak körülöttem, csak mentem, egyedül akartam lenni. Nem látni senkit, egyedül, messze az emberektől, csak sírni. Nem tudtam elképzelni ennél rosszabbat. Leültem egy padra, jó messze Joshéktól és csak sírtam, amíg egy ismerős hangot meg nem hallottam.

-          Berni, Berni. Mi a baj? – hallottam meg Niall-t közeledni a padhoz. Leült mellém és tekintetét rám szegezte.

Nem tudtam megszólalni, képtelen voltam bármilyen hangot is kiadni magamból. Lehetetlennek tűnt. Csak sírtam, semmi mást nem tudtam csinálni, nem tudtam megnyugodni. Niall még mindig csak nézett rám értetlenül. Majd közelebb jött hozzám és felsegített a padról. – Gyere Berni, ne itt sírj, menjünk nyugodtabb helyre, majd ott te is meg nyugszol egy picit és el tudod mondani, hogy mi történt. Azt sem értettem, hogy mit keres ő ilyenkor a London Eye-nál, amikor bárki felismerheti, de nem sokat gondolkodtam ezen. Felálltunk a padról és elindultunk Niall. Még mindig csak sírtam, még mindig sokk alatt voltam, nem tudtam felfogni, hogy mi történt. - Ez a nap rosszabb már nem lehet. – gondoltam magamban. – Pont a kellem megtudni, hogy 1 hónapig nem látom, és akkor még ezt műveli?! Látni sem akartam Josh-t, nekem ezzel betelt a pohár, ma mondta ki először, hogy szeret, erre egy másik lánnyal csókolózott. Nem értettem. Az pedig még egyel rosszabb volt, hogy azt a lányt, akivel csókolózott, már nem egyszer láttam. Míg én, ezen gondolkoztam, odaértünk Niall autójához, beültem, majd ő is csatlakozott. Elindította az autót és elindultunk. Nem tudtam, hogy hova megyünk, bár 90%-ba arra számítottam, hogy hazavisz, de nem így lett. Egész úton csak sírtam, nem szóltunk egymáshoz, majd megállította az autót egy nagy fehér háznál, amiről feltételeztem, hogy az ővé. Kiszálltunk az autóból, majd bementünk. Leültem a kanapéra, ő bement a konyhába, azt mondta, hogy készít kakaót nekünk. Amikor elkészítette, kijött hozzám és rám nézett.

-          Most már megnyugodtál? – tette fel első kérdését. Bólintottam. – Most már megpróbálod elmondani, hogy mi történt?

Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam. – Josh. – nyögtem ki végül ennyit.

-          Mit csinált? Mi van vele?

-          Először azt tudtam meg, hogy 1 hónapig nem látom őt és titeket, majd megláttam őt és.. – sírni kezdtem.

-          Ne sírj! – törölte le a könnyeket az arcomról. – Mi volt azután? – nézett rám gyönyörű kék szemeivel.

-          Megbeszéltünk egy találkozót, ott, ahol legelőször találkoztunk, azaz a London Eye-nál. Kicsit késésben voltam, aztán amikor már odaértem, elkezdtem keresni Josh, meg is találtam, de nem egyedül volt és rám várt, hanem a volt barátnőjével. – megint elgyengültem és lefolyt az arcomon egy könnycsepp.

-          Biztos csak találkoztak és váltottak egy pár szót. – mondta Niall.

-          És azt úgy szokás, hogy az ajkaik összeérnek?

-          Csókolóztak? Biztos, hogy Josh volt az? – kérdezte meglepődve.

-          Biztosan, azt a pólót viselte, amit ti adtatok neki, tegnap a születésnapján.

-          Nagyon sajnálom. De a sírás nem megoldás, ne sírj.

-          Könnyű azt mondani, te mit tennél, ha az, akit nagyon szeretsz, meglátnád a volt pasijával csókolózni.

Nem szólt semmit, csak belekortyolt a kakaójába, csöndben megittuk mind ketten. A telefonom csörgése törte meg a csendet. Josh volt, az, persze nem vettem fel, kinyomtam. Ezután, szóltam Niall-nek, hogy én most inkább haza szeretnék menni, felajánlotta, hogy hazavisz. 10 perc alatt otthon voltunk, elbúcsúztam Niall-től, mondta, hogy majd hív holnap reggel. Amikor Niall elindult, bementem a házba, próbáltam nem szomorúnak tűnni, pláne nem sírni, nem akartam mindenkinek, evvel elrontani az estéjét, inkább csak köszöntem és felmentem a szobámba. Liáéknak feltűnt, hogy nincs minden rendben, hiszen már nagyon hamar otthon voltam, ezért feljöttek utánam.

*Lia szemszöge*

1-kor befejeződött a buli és én hazamentem Szofival. Berni azt mondta, hogy ott marad és segít Josh-nak elpakolni. Hívtunk taxit és 10 perc alatt haza is értünk. Mindegyikünk felment a saját szobájába. Előkerestem a pizsamám és elmentem fürdeni. Miután kész lettem azonnal bedőltem az ágyba és aludtam is.
Reggel a telefonom visítására keltem. Nem tudtam, hogy mi van hirtelen, mert az ébresztőt nem állítottam be. Ránéztem a kijelzőre és egy ismeretlen szám volt.
- Halo?! – szóltam bele bizonytalanul.
- Jó reggelt Lia! Ugye nem keltettelek fel? – kérdezte az a valaki, de bemutatkozni még mindig nem óhajtott.
- Ami azt illeti, de felébresztettél, de semmi gond. Viszont megtudhatnám, hogy ki vagy? – kérdeztem meg a leglényegesebb dolgot.
- Jaj, persze! Harry vagyok. Emlékszel? Tegnap megadtad a számod. – és most már világossá vált.
- Igen, hogyne emlékeznék. – válaszoltam mosolyogva, persze ezt ő nem láthatta.
- Hát valójában azért hívtalak, hogy ma nincs –e kedved eljönni velem valahova? Tudod, hogy jobban megismerjük egymást. – hirtelen meg sem tudtam szólalni. De persze hogy igent mondtam.
- Jó ötlet. Mikor és hol találkozzunk? – kérdeztem Harrytől.
- Mondjuk délután 5-kor?
- Oké, és hol? – kérdeztem nevetve.
- A házatoktól nem messze van egy kis park. Az jó lesz? – hihetetlen hogy mindenki ismeri azt a parkot- gondoltam magamba.
- Az a kedvenc parkom szóval az jó lesz. Akkor 5-re ott vagyok.
- Rendben. Szia. – köszönt el és hallottam a hangján hogy mosolyog.
- Szia. – köszöntem én is és bontottam a vonalat. Gyorsan elmentettem a számát, mert ha későbbre halasztom úgy is elfelejtem.
Kikeltem az ágyból és magamra kaptam egy szürke szabadidő alsót és egy fehér pólót. Hajamat összekötöttem és lementem a nappaliba. Úgy döntöttem, hogy felporszívózók mivel ma érnek haza Gertie néniék. Alig hogy elkezdtem Berni haza is ért két nagy táskával. Nem volt nehéz kitalálni, hogy boltban volt. Beszéltünk egy kicsit majd felment felkelteni Szofit. A telefonom ismét megszólalt. Hirtelen izgatott lettem, amikor megláttam a kijelzőn Harry nevét villogni.
- Szia, Harry. –köszöntem mosolyogva.
- Szia, Lia. Figyelj, nem lenne gond, ha csak este 7-kor tudnánk találkozni? Mert a fiúkkal délután dolgunk van.
- Persze, hogy nem baj. Majd akkor 7-re ott leszek. Üdvözlöm a fiúkat. Szia.
- Átadom. Szia. – tette le a telefont. Már nagyon vártam a 7 órát. Valami nagyon megfogott Harry-ben de nem tudom, hogy mi. Azt érzem, hogy egyre jobban meg akarom ismerni. És be kell vallanom, hogy nagyon helyes.
Miután kiáradoztam magam gondolatban Harryről, elmentem reggelizni. Csináltam magamnak pirítóst és kentem rá vajat. Megettem, elpakoltam és leültem a nappaliba tv-zni. Hirtelen hallottam egy ajtócsapódást az emeletről. A lenti fürdőajtó nyitva volt, tehát Berni már nincs bent. Azonnal felrohantam a szobájához és bekopogtam. Nem jött válasz ezért bementem. Berni ott feküdt az ágyán és sírt. Nagyon megijedtem. Leültem az ágyra és rákérdeztem.
- Mi a baj, mi történt? – kérdeztem tőle. Csak annyit mondott, hogy Josh. Kértem, hogy kicsit fejtse ki, mert ebből sokat nem értek. Elmondta, hogy Josh és a fiúk 1 hónapra elutaznak. Kicsit én is szomorú lettem, mert az azt jelenti, hogy Harry is elmegy. Berni is találkozik Josh-al és ő is pont 7-kor. Még nem érzetem úgy hogy elmondjam a mai találkát Harryvel mert nem tudom, hogy most mi lesz, hiszen 1 hónapra elutaznak. Lehe,t hogy talál magának egy sokkal szebb lányt nálam. De egyenlőre, csak a mai estére fogok koncentrálni. Lehívtam Bernit magammal a nappaliba, mert nem sokára jönnek Gertie néniék. Mikor leértünk elmondtam Szofinak hogy mi történt. Utána nem sokkal megérkeztek George bácsiék is. Kimentünk és segítettünk behordani a cuccaikat. Miután ez megvolt leültünk a nappaliba és mesélni kezdtünk Szofival. Berni bejelentette, hogy felmegy. Nagyon sajnálom szegényt. Gertie néniéknek is elmondtuk, hogy mi történt. Szofi felvetette az ötletet, hogy menjünk el pizzázni. Berni azt mondta, hogy inkább otthon marad mi viszont elmentük. Nagyon jól éreztem magam. Miután hazaértünk Bernit elhívtuk sétálni, hogy egy kicsit jobb kedve legyen. Fél 7-kor már otthon is voltunk. Berni rögtön felment a szobájába elkészülni. Én lent maradtam egy kicsit Szofival, de nem túl sokáig mert én is felmentem készülődni. Persze Szofinak azt mondtam, hogy majd csak sétálni megyek, ha Berni elment. Nem öltöztem túl ki. Felvettem egy fekete csőgatyát, egy fehér bő pólót és kikészítettem egy fehér converse tornacipőt. Lementem és láttam, hogy Berni már indulásra kész. Odamentem hozzá és megmondtam neki, hogy ne sírjon, mert minden rendben lesz. Miután elment vártam egy kicsit és én is bejelentettem, hogy én is indulok. Vittem magammal egy bőrdzsekit a biztonság kedvéért, mert nem volt a legjobb idő. És elindultam. Nem volt olyan messze a park tehát megerőltetni nem kellett magam. 10 perc séta után oda értem a parkhoz és akkor megláttam őt…