14. rész - Egyszer mindenre fény derül..

Visszaírtam neki, hogy a 2 óra megfelelne-e neki, 2 perc múlva jött a válasz, hogy neki ma bármikor jó. Nem néztem végig a filmet, mivel már fél2 volt és nem volt rá időm. Felmentem készülődni, felvettem egy fehér feszülős pólót arra pedig egy bő piros pólót egy farmerral és a kedvenc magas sarkúmat választottam hozzá. Niall ide jön hozzám, és innen indulunk. Amióta Josh-ra megharagudtam úgy érzem, hogy Niall az egyetlen – Liáék után – akiben teljes mértékben megbízom. Annyira kedves volt azon az éjszakán, amikor történt az a dolog. Soha nem fogom elfelejteni. Ezalatt az egy hónap alatt is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, állandóan irtunk és beszéltünk egymással. Josh erről semmit sem tudott, az kellett volna még..

De tudom, hogy ezt a ’nem beszélek veled’ dolgot nem húzhatom sokáig, egyszer meg kell beszélnünk. Gondolkodásomból a csengő hangja zökkentett ki. Felkaptam a táskámat és az ajtóhoz ballagtam. Megpillantottam Niall-t.

-          Szia, olyan rég láttalak. – öleltem meg.

-          Én is, hiányoztál. Nagyon csinos vagy, mint mindig. – ölelt vissza.

-          Köszönöm. Hova megyünk? – mosolyogtam.

-          Arra gondoltam, hogy beülhetnénk a starbucks-ba, utána meg elmehetnénk sétálni, hogy mindent elmeséljek. Persze csak, ha neked is megfelel.

-          Teljes mértékben. – néztem gyönyörű kék szemeibe.

-          Mit nézel annyira rajtam? – kérdezte nevetve.

-          Semmit, semmit. Ne haragudj, csak olyan rég láttalak. – pirultam el.

-          Olyan aranyos vagy. – ölelt át megint.

Ekkor kicsit elmosolyodtam. Annyira fog hiányozni majd, ha már nem leszünk Londonban, ő neki pedig megkezdődik a turné.. Az utat végig beszélgettük. Annyi mindent történt vele, mesélt a forgatásokról és persze Josh-ról is.. Elmondta, hogy még mindig nem tud semmiről és, hogy nem volt valami jó formában, ebben az egy hónapban. Amikor odaértünk a starbucks-hoz, bementünk és vettünk mind a ketten egy kávét, majd tovább sétálgattunk. 5 perc séta után, leültünk egy padra és tovább beszélgettünk.

-          Berni, van számodra valamim, csak nem szerettem volna már a legelején oda adni. – mondta Niall, miközben egy kis dobozt húzott elő a zsebéből.

-          Tényleg? – csodálkoztam.

-          Igen. Megláttam, és arra gondoltam, hogy neked ez biztosan tetszeni fog. – nyújtotta át nekem a dobozt. Meglepetten elvettem tőle, majd kinyitottam. Csodálatosan szép nyaklánc volt benne, amin egy N betű díszelgett. Meg sem tudtam szólalni.

-          Na, hogy tetszik? – szólalt meg félénken Niall.

-          Imádom, nagyon, nagyon tetszik. – mosolyogtam.

-          Örülök neki, feltehetem a nyakadba? – kérdezte.

-          Persze. – adtam oda neki a nyakláncot.

Hátat fordítottam, felemeltem a hajamat, majd a nyakamba tette a gyönyörű nyakláncot. Megfordultam, elvettem tőle a dobozt és elraktam a táskámba. Nagyon örültem ennek az ajándéknak. Rámosolyogtam és felálltam a padról. És ránéztem.

-          Ne haragudj Niall, de nekem mennem kell. Liáék nem tudják, hogy eljöttem és hamarosan hazaérnek. Örülök, hogy végre láttalak. Nagyon hiányoztál.

-          Semmi gond, nekem is még van egy kis dolgom. Hazakísérhetlek?

Bólintottam. Niall is felállt a padról és elindultunk hazafele. Útközben még mesélt pár vicces dolgot a forgatásokról. Amikor megérkeztünk a házunk elé, megköszöntem a nyakláncot és ezt a kis időt, amit együtt töltöttünk, majd elköszöntünk egymástól és megbeszéltük, hogy majd hívjuk egymást. Ezután bementem a házba és lepakoltam a cuccaimat. A nyakláncot viszaraktam a dobozába. Liáék még nem voltak otthon ezért úgy döntöttem, hogy folytatom azt a filmet, amit elkezdtem nézni, mielőtt, Niall írt volna. Ledobtam magam a tv elé, és bekapcsoltam a filmet.

Épp a film végénél tartottam, amikor csöngettek. Megállítottam a filmet, felálltam és az ajtóhoz ballagtam. Kinyitottam és megláttam azt az embert, akire aztán végképp nem számítottam. Az embert, aki miatt olyan sokat sírtam. Az embert, aki állandóan hívogatott és keresett. Az embert, aki semmiről nem tudott, Josh-t. Ott állt velem szemben. Nem tudtam mit mondani neki. Egyáltalán miért nem szólt, mielőtt ide jött? Valószínűleg azért, mert tudta, hogy úgyse válaszolnék neki.

-          Szia Berni. – köszönt.

-          Szia Josh.

-          Berni, szeretnék veled beszélni. Bejöhetek? – kérdezte.

-          Gondoltam, hogy azért vagy itt. Igen. – nagyobbra tártam az ajtót, és beengedtem. A nappaliba sétáltunk.

-          Nem is tudom igazából, hogy hol kezdjem.. kezdem az elején.. Miért nem jöttél el azon az estén? Miért nem válaszoltál a hívásaimra, üzeneteimre? Miért nem jöttél ki elénk a reptérre? Mi van most velünk? Mi történt?

-          Josh.. halvány fogalmad sincs arról, hogy miért van az, ami van? – néztem rá döbbenten. Josh nem mondott semmit, csak rázta a fejét.

-          Nem? Hát akkor majd én elmondom. Azon az estén, amikor elmentem volna, hogy találkozzunk, mielőtt elmész 1hónapra, történt valami. Valami olyan, amit nem gondoltam volna, hogy megtörténik, de megtörtént.. Megláttalak téged.. de nem egyedül voltál.. volt valaki olyan, aki számomra ismeretlen volt.. vagyis nem teljesen, mivel megtaláltam a képét egyszer nálad.. egy lányt. - Josh nem szólt, csak bámult maga elé.

Berni, had magyarázzam el neked! Túl sok volt ez az egy hónap.. Ne haragudj! Az a lány, akivel azon az estén láttál nem jelent nekem semmit, nem is ismerem, már hónapok óta zaklat, csak nem akartam, hogy te meg tudd, épp azért, hogy ne legyen ez. Azért találhattál róla képet nálam, mert magáról küldözgetet képet.. amit én nem dobtam ki, mert a kép elkeveredett.. A London Eye-nál megjelent az a lány.. még a nevét sem tudom. Tudta, hogy hol talál, mert én kiírtam twitterre.. Hiába mondtam neki el 100x, hogy nekem barátnőm van, és nem szeretnék tőle semmit, nem érdekelte.. biztosan láttad a csókot is, ha ennyire megutáltál.. nem én akartam, de én az én hibám is, mivel nem állítottam le.. a lány azóta nem zaklat.. De Berni, én csak téged szeretlek! – amikor Josh befejezte a mondandóját, csak sírtam.. nem tudtam megszólalni, nem voltam erre képes. Jeleztem neki, hogy mennie kéne. Szó nélkül felállt és elment. Ezután csak ültem a kanapén és sírtam. Átgondoltam azokat, amiket mondott. Nem tudtam, hogy most még mi legyen velünk, nem tudtam erről az egészről. Miért nem mondta el nekem ezt előbb? Nem értem. Annyit tudtam, hogy nehéz dolog lesz döntést hozni. Letöröltem a könnyeimet és megpróbáltam megnyugodni. Felhívtam anyát, elmondtam neki a történteket. Miután leraktam a telefont, kicsit megnyugodtam, de még mindig az járt a fejemben, amiket Josh mondott. 7 óra körül meg jött Szofi. Nem mondtam neki semmit, próbáltam úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi, azt sem mondtam el neki, hogy ma Niall-el találkoztam. Beszámolt a mai napjáról, majd megvacsoráztunk és leültünk a tv elé. Én nem nagyon néztem, mert közben telefonoztam, de egyszer csak figyelmes lettem egy névre. – A One Direction-ből ismert, Niall Horan-t ma látták egy ismeretlen lánnyal a Starbucksban. Erről az egyik rajongó képet is készített. – mutatták a képet. Tudtam, hogy rólam van szó, hál’ istennek az arcomat nem lehet látni. Szofival összenéztünk. Próbáltam én is meglepődött arcot vágni, mint Szofi. Ezután közöltem Szofival, hogy én inkább felmegyek és lezuhanyozok, majd elmegyek aludni.

*Lia szemszöge*

Másnap reggel 9-kor ébredtem meg. Rögtön mosolyra húzódott a szám, mert vissza gondoltam a tegnapi napra. Egyre jobban alakul a kapcsolatunk Harry-vel. Viszont valamikor Berninek is el kell mondanom azt, hogy most már együtt vagyunk Harry-vel. De félek, hogy megharagszik. Főleg most hogy Josh-al így állnak. Nem akarom terhelni az én ’’ szerelmi ’’ életemmel. De muszáj lesz neki elmondanom. Miután ezt átgondoltam felöltöztem, megfésülködtem és lementem a konyhába. Csináltam magamnak kávét és leültem a nappaliba tv-zni. Nem kellett sokat várnom ugyan is negyed óra múlva Berni jött le a lépcsőn.

-          Jó reggelt. – köszöntem neki.

-           Neked is. – viszonozta.

-           Hagytam neked kávét. Ott van a konyhában.

-           Köszönöm szépen. – mondta és elindult a konyha fele, de még utána szóltam.

-           Berni! Ha végeztél mindennel, beszélhetnénk? – kérdeztem tőle.

-           Persze. – válaszolt kedvesen. Bement a konyhába és én megint egyedül maradtam.

-          Átgondoltam az egészet, hogy, hogy fogom elmondani. Majd kijött Berni, lehuppant mellém a kanapéra és kérdően nézett rám. Először nem értettem, hogy akar, de aztán leesett. Várta, hogy kezdjem el a mondani valómat.

-          Nos. Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Tudod, amikor bemutattál engem és Szofit a fiúknak, nekem Harry rögtön belopta magát a szívembe. Ne kérdezd, hogy miért, mert nem tudom. De közben pedig jött ez a dolog Josh-al. Megjegyzem, hogy még mindig nagyon haragszom rá amiért ezt tette, de vissza a lényegre. Én ezek után találkoztam Harry-vel. – mondtam és egy kis szünetet tartottam. Vártam, hogy erre mit reagál.

-          De hát ezzel nincs semmi gond. Nem? – nézett rám értetlenül.

-           Nem, ezzel nincs. De miután megjöttek Amerikából azonnal találkoztunk. Sőt, kimentem a reptérre. Míg ő Amerikában volt akkor is folyton beszéltünk telefonon nap, mint nap. Aztán mikor megjöttek én kimentem a reptérre, és onnan elmentünk a második randinkra. Nagyon jól érzetük magunk és hát… összejöttünk. – mondtam ki végre. Nagyon megkönnyebbültem. De az még nyomta a szívem, hogy vajon Berni mit fog szólni hozzá.

-           Komolyan? Összejöttetek? De hát erről miért nem szóltál? – pont ettől féltem, hogy haragudni fog.

-           Te akkor vesztél össze Josh-al. Nem akartalak az én gondjaimmal terhelni. Volt elég bajod. – mondtam megbánóan. Tényleg nagyon bántott a dolog.

-           De hát attól még elmondhattad volna. Legalább akkor te boldog vagy. – mondta és megölelt. Nagy kő esett le a szívemről.

-           Jaj, azt hittem, hogy megharagszol amiért nem mondtam el azonnal. – mondtam megkönnyebbülve.

-           Nem haragszom csak nem értelek. Nyugodtan elmondhattad volna attól még, hogy az a dolog történt. De most már mindegy. Az a lényeg hogy együtt vagytok. – mondta mosolyogva.

-          Igen. Megyek is és felhívom Harry. – felpattantam a kanapéról és rohantam is a szobámba. Megkerestem a telefonom és tárcsáztam Harry-t. Néhány csörgés után fel is vette.

-           Szia. – szólt bele kicsit álmosan a telefonba.

-          Szia. Felkeltettelek? – ijedtem meg.

-          Nem. Dehogy is. Már fent voltam. – nyugtatott meg.

-          Akkor oké. Azért hívtalak, mert elmondtam Berninek a dolgot. – kezdtem bele.

-          Na. És, hogy fogadta? – érdeklődött.

-           Nem haragudott meg csak nem értette, hogy miért nem mondtam neki el. De már megbeszéltük. – mondtam a végét már mosolyogva.

-          Ennek nagyon örülök. Én is elmondtam már tegnap a fiúknak. Vagy is ők húzták ki belőlem. – mondta és hallottam a hangján, hogy vigyorog.

-          Lia! Lejönnél egy kicsit? Nekem is mondanom kell valamit. – nyitott be Berni a szobámba, de amint meglátta hogy telefonálok a szája elé kapta a kezét.

-          Figyelj Harry majd később vissza hívlak puszi! – köszöntem el gyorsan Harry-től.

-          Rendben. Szia. – köszönt ő is és letette.

-          Ne haragudj nem akartam így rád törni. – kért bocsánatot Berni.

-          Semmi gond. Na de mit is akartál mondani? – tértem a lényegre. Leült az ágyam szélére és beszélni kezdett.

-          Tudod tegnap volt itt Josh.

-          Mi?! Mégis mit akart?! – lettem kicsit ideges.

-          Megmagyarázta azt a dolgot. – még mindig alig hittem el, hogy képes volt idejönni.

-          És mi volt a magyarázata? – kérdeztem tőle, mert már nagyon kíváncsi voltam.

-          Azt mondta, hogy az a csaj rámászott. Valószínű, hogy azért találtam nála azt a képet, mert a csaj képeket küldözgetett neki magáról. És akkor aznap is csak azért volt ott, mert Josh kiírta twitterre, hogy hova megy. A csaj lesmárolta és én azt láttam meg. De ezt az egészet Josh nem akarta. Lia mit tegyek? – esett kétségbe Berni.

-          Figyelj! Azt mondom, hogy adj neki egy második esélyt, ha még mindig szereted. – ez a történet tényleg megváltoztatott mindent.

-          Köszönöm Lia. – mondta és kiment a szobámból..