19. rész - Újra otthon

Sajnáljuk, hogy nagyon rég hoztunk részt. Tudjuk, mindig azt mondjuk kifogásnak, hogy nem volt időnk, de most ez volt a helyzet. Megfogadtuk, hogy legalább egy részt hozunk minden héten. Viszont örülnénk, ha kapnánk kommenteket, mert elég kevés érkezik mostanság. Jó olvasást mindenkinek, reméljük tetszeni fog ez a rész is!:)

A vonaton ülve elgondolkoztam az egész nyarunkon. Mindenki nagyon fog hiányozni. Lia zenét hallgatott. London nincs olyan messze Sheffield-től, vonattal kb. egy óra. Anyát és apát felhívtam a vonaton. Azt mondták, hogy van valami meglepetésük számunkra. Nagyon izgatott lettem, majd elaludtam. Arra keltem, hogy Lia pakolászik. 

-         Már meg is érkeztünk? - kérdeztem tőle szememet törölgetve. 

-         Még nem, de az előbb bemondták, hogy mindjárt érkezünk, ezért összepakolászom a dolgaimat. 

Én is felkeltem és összeszedtem a cuccaimat. 15 perc múlva már anyáékat öleltük a vasútállomáson. Annyira hiányoztak már, örültem, hogy újra láthatom őket. 
Hazafele úton azon gondolkoztam, hogy mi mindent fogunk otthon csinálni, igaz, nincs már sok időnk, ugyanis 3 nap múlva kezdődik a suli. A házunk 10 percre volt a vasútállomástól, ezért 6kor már a ház előtt állt az autó és pakoltunk ki. Amikor végeztünk, felmentünk a szobánkba. Kinyitottam a szobánk ajtaját és csodálkozva néztem Liára, amikor megláttam, hogy a szoba teljesen át van alakítva és csak egy ágy van. Időközbe felértek apuék is. Csodálkozva rájuk néztünk. 

-         Szóval, mondtam, hogy van számotokra egy ajándékunk. Ez lenne az. - mondta anya mosolyogva. Még mindig nem értettük.

-         Látom nem értitek, gyertek, megmutatjuk hogy értette anyátok. - mondta apa, majd a vendégszobába vezetett minket, vagyis ahol eddig volt a vendégszoba. Mivel most már az egyikünk szobája volt az. Rá se lehetett ismerni, nagyon szépen átalakították. Persze a közös szobánkból is nagyon jó szobát csináltak. Nagyon örültünk az ajándéknak, hiszen mindig arra vágytunk, hogy legyen egy külön szobánk. Egyből elkezdtünk sikítozni és apáék nyakába ugrottunk. Már csak azt kellett eldöntenünk, hogy melyik szoba, melyikünké legyen. De ez nem okozott nehézséget, gyorsan eldöntöttük. Annyira eltalálták a mi stílusunkat, igazi csajos szobák lettek.

Liáé lett a régi szobánk.

Az enyém pedig az átalakított vendégszoba.

*

Amikor már végeztünk a kipakolással, felhívtam Niall-t és Josh-t. Lia, Harry-vel és Szofival beszélt. Épp lerakatam a telefont, amikor meghallottam, hogy anya hív minket vacsorázni. A kedvencünkét csinálta, hamburgert. Vacsora után kicsit még tv-ztünk, majd én felmentem, mivel nagyon elfáradtam. Megfürödtem, majd bementem a szobámba, behuppantam a kényelmes, nagy ágyamba és elaludtam.

-         Berni, Berni! Kelj fel, kelj fel! - ordította Lia, miközbe ugrált az ágyon. Kinyitottam a szemeimet és álmosan ránéztem.

-          Mi az? Mi történt? Hány óra van? - értetlenkedtem. 

-         Fél nyolc, de NAGY hírem van. - hangsúlyozta ki a 'nagy' szót.

-         Mondd már! - ültem fel az ágyon.

-         Nemrég beszéltem Harry-vel, és azt mondta, hogy.. - nem tudta befejezni a mondatot, mert csöngettek. Lia gyorsan felpattant az ágyról és lefutott. Én nem értettem semmit, kikeltem az ágyból, magamra húztam a sárga spongebob-os felsőmet egy csőfarmerral, gyorsan megfésülködtem, majd én is lementem Lia után. Amikor leértem tátva maradt a szám. Ugyanis ott állt előttem, az egész banda az oldalukon Josh-sal és Szofi-val.

-         Egy napot sem bírtok ki nélkülünk? - kérdeztem nevetve. Josh odajött hozzám, megölelt, majd egy nagy puszit nyomott az arcomra. 

-         Szóval, azt kezdtem el mondani az előbb, hogy amikor Harry-vel beszéltem, azt mondta, hogy mindjárt itt lesznek nálunk, mert ma este Sheffield-be van fellépésük. - mondta Lia, Harry-t ölelve. 

-         Akkor már értem miért voltál ennyire boldog. - nevettem Liára.

Odamentem mindenkihez és megöleltem őket, külön-külön. Leültünk a nappaliba, Lia és Szofi felmentek az emeletre, hogy megnézzék a szobákat. A fiúk azt mondták, hogy 8-kor kezdődik a fellépés és, hogy arra mindenképp legyünk készek. Nem tudtak sokáig maradni, mert menniük kellett próbálni, de megígérték, hogy holnap, mielőtt mennek vissza London-ba, mindenképp bejönnek elbúcsúzni. 
Miután a fiúk elmentek, felmentem Liáékhoz, mivel Szofi itt maradt nálunk. 

-         Már el is mentek? - kérdezte szomorúan Lia. 

-         Anyáék hol vannak? - ültem le melléjük az ágyra

-         Kora reggel elmentek dolgozni. - mondta lehajtott fejjel Lia, miközben az egyik tinimagazint lapozgatta, Szofi pedig az iPod-ján hallgatott zenét.

Én nem is akartam tovább zavarni őket, ezért lementem a konyhába, hogy megreggelizzek, mivel ma még nem ettem semmit. Reggelizés közben azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel a koncertre. Majd megkérem Szofit, hogy segítsen, hiszen múltkor is nagyon jó ruhákat adott ránk. Reggeli után visszamentem Liáékhoz. A fiúk albumát hallgatták jó hangosan.

-         Készültök az estére? – nevettem, majd az becsuktam az ajtót és leültem melléjük az ágyra.

-         Ez csak természetes. Annyira jó, hogy itt vannak a fiúk. – mondta Lia.

 Szofi felállt az ágyra, megfogta a kezünket és felhúzott minket is, majd hangosan elkezdtük énekelni a Kiss You-t.

*Lia szemszöge*

Viszlát London. Rettentő gyorsan eltelt ez a nyár. Mintha csak most jönnénk Gertie néniékhez. És Harry.. Vajon ki fogja bírni a kapcsolatunk ezt az egészet? A vonaton ülve megállás nélkül kattogott az agyam. Félek ettől az egésztől. Hisz Harry híres. Bármikor talál magának egy nálam szebb lányt. De én azt nem bírnám ki. Berni a mellettem ülő székben elaludt. Nem csodálom. Neki is nehéz napja volt. 
Rekord sebességgel telt el az egy óra vonatút. Bemondták, hogy lassan megérkezünk, ezért elkezdtem pakolászni. A mocorgásomra Berni is megébredt. 

-         Már meg is érkeztünk? – kérdezte a szemét törölgetve. Láttam rajta, hogy még mindig álmos.

-         Még nem, de az előbb bemondták, hogy mindjárt érkezünk, ezért összepakolászom a dolgaim. – válaszoltam neki. Ő is elkezdett pakolászni. 

Leszálltunk a vonatról és ismét a Sheffield-i vonatállomáson voltunk. Megláttuk anyáékat ls azonnal megöleltük őket. Már nagyon hiányoztak. 
6-kor már a ház előtt voltunk és cipeltük be a cuccainkat a házba. Mikor ezzel végeztünk felmentünk a szobánkba. Berni kinyitotta az ajtót, de elég rendesen meglepődött, ahogy én is. Teljesen át volt rendezve a szoba és csak egy ágy volt. Már kezdtem volna sipákolni, hogy hova a francba lett az ágyam, amikor anyu megszólalt mellettünk.

-         Szóval, mondtam, hogy van számotokra egy ajándékunk. Ez lenne az. – mondta anya fülig érő szájjal. Csak az a baj, hogy mi még mindig nem értettünk, hogy mi folyik itt. 

-         Látom nem értitek, gyertek, megmutatjuk, hogy értette anyátok. – mondta apa, aki a vendégszobába vezetett minket.

 Ami már nem vendégszoba volt, ugyan is az már az egyikünk szobája volt. Nagyon jól megcsinálták. Hangulatos volt mindkettő és csajos. Amikor már felfogtuk, hogy mi is történt, sikítva ugrottunk apuék nyakába. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy eldöntsük, hogy melyik szoba kié lesz. Az enyém maradt a régi szobánk, Berni pedig költözött át a másik szobába.

Miután megvoltam a kipakolással felhívtam Harryt. Vagy negyed órát beszélgettem vele. Már most nagyon hiányzik. Harry után Szofit hívtam fel. Vele is elég sokat beszélgettem. Viszont le kellett tennem, mert anya hívott minket vacsorázni. Gyorsan megettem és felmentem a szobámba. Összeszedtem a pizsamám és elindultam fürdeni. 10 perc alatt kész voltam. Kicsit rendet raktam a szobában –mert már most kupi volt-, és végre bedőltem az ágyba. 5 perc alatt el is aludtam. Nagyon hosszú napom volt.

-         Reggel fél 8 előtt pár perccel a telefonom csörgésére ébredtem. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy Harry neve villog a kijelzőn. 

-         Jó reggelt. – szóltam bele a kelleténél kicsit álmosabb hangon.

-         Neked is. Ugye nem ébresztettelek fel? – kérdezte aggódva.

-         De, de nem baj, úgysem akartam délig dögleni az ágyban. – mondtam mosolyogva.

-         Na, de van egy fontos dolog amit mondanom kell. – ettől kicsit megijedtem. 

-         Mi az? – kérdeztem tőle.

-         Ma lesz egy koncertünk. – mondta és hallottam a hangján, hogy nagyon boldog, de nem értettem, hogy miért.

-         Öhm… oké. Örülök. Ne vedd sértésnek Harry, de ez az a nagyon fontos dolog? – kérdeztem kicsit félénken.

-         Ahogy hallom nem igazán érted. – éreztem, hogy az arcáról nem lehet levakarni a mosolyt.

-         Hát nem. – vallottam be.

-         Ez a koncert Sheffield-ben lesz. – amint kimondta nekem kiesett a telefon a kezemből. Alig akartam elhinni.

-         Lia itt vagy? – hallottam, ahogy eszeveszettül kiabál a telefonból.

-         Igen bocsi csak… - a mondatomat egy hatalmas sikítással fejeztem be. 

-         Szóval örülsz? – kérdezte nevetve.

-         Az nem kifejezés. – mondtam. – És mikor jöttök? – kérdeztem.

-         10 perc múlva a házatoknál vagyunk.

-         Ez most komoly? – hüledeztem.

-         Igen, szóval leteszem. Hamarosan találkozunk. Szeretlek. – nem várta meg, hogy mit válaszolok, mert letette. Amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam valami göncöt és rohantam át Berni szobájába. 

-         Berni, Berni! Kelj fel, kelj fel! – ordítottam az ágyán ugrálva. Kinyitotta a szemét és álmosan nézett rám.

-         Mi az? Mi történt? Hány óra van? – bombázott meg a kérdéseivel.

-         Fél nyolc, de NAGY hírem van. – hangsúlyoztam ki a ’ nagy ’ szót.

-         Mondd már! – sürgetett Berni miközben felült az ágyon.

-         Nemrég beszéltem Harry-vel, és azt mondta, hogy… - nem tudtam befejezni ezt a csodás hírt, ugyanis csöngettek.

Felpattantam az ágyról és rohantam ajtót nyitni tudtam, hogy ők lesznek azok. Kitéptem az ajtót és megláttam a bandát, Josh-t és Szofit. Azonnal Harry karjaiba vetettem magam. Szorosan öleltem, ahogy ő is engem. Adott egy rövid csókot és eleresztett. Sorban megöleltem mindenkit. Nem sokkal később Berni ballagott le a lépcsőn, de amint megláttam, hogy kik vannak itt tátva maradt a szája.

-         Egy napot sem bírtok ki nélkülünk? – kérdezte Berni nevetve, Josh pedig odament hozzá. 

-         Szóval, azt kezdtem el mondani az előbb, hogy amikor Harry-vel beszéltem, azt mindta, hogy mindjárt itt lesznek nálunk, mert ma Sheffield-be van fellépésük. – mondtam, közben pedig még mindig Harryt szorítottam. 
- Akkor már értem miért voltál ennyire boldog. – mondta Berni.

Szofival feljöttünk az ÚJ szobámba, hogy megmutassam neki. Jól elbeszélgettük az időt. Egyszer csak azt vettük észre, hogy Berni jött be a szobába. 

-         Már el is mentek? – kérdeztem szomorúan.

-         Igen. Anyáék hol vannak? – kérdezte Berni miközben leült az ágyra.

-         Kora reggel elmentek dolgozni. – mondtam tök nyugodtan, miközben egy tini magazint lapozgattam.

Berni ezután kiment a szobából. Szofi berakta a fiúk új albumát és teljesen feltekerte a hangerőt. Énekeltünk és táncoltunk, majd újra bejött Berni és odajött hozzánk. Én abba hagytam a táncot és leültem Bernihez, de Szofi nem hagyta annyiban és felhúzott mindkettőnket.