19. rész - Újra otthon

Sajnáljuk, hogy nagyon rég hoztunk részt. Tudjuk, mindig azt mondjuk kifogásnak, hogy nem volt időnk, de most ez volt a helyzet. Megfogadtuk, hogy legalább egy részt hozunk minden héten. Viszont örülnénk, ha kapnánk kommenteket, mert elég kevés érkezik mostanság. Jó olvasást mindenkinek, reméljük tetszeni fog ez a rész is!:)

A vonaton ülve elgondolkoztam az egész nyarunkon. Mindenki nagyon fog hiányozni. Lia zenét hallgatott. London nincs olyan messze Sheffield-től, vonattal kb. egy óra. Anyát és apát felhívtam a vonaton. Azt mondták, hogy van valami meglepetésük számunkra. Nagyon izgatott lettem, majd elaludtam. Arra keltem, hogy Lia pakolászik. 

-         Már meg is érkeztünk? - kérdeztem tőle szememet törölgetve. 

-         Még nem, de az előbb bemondták, hogy mindjárt érkezünk, ezért összepakolászom a dolgaimat. 

Én is felkeltem és összeszedtem a cuccaimat. 15 perc múlva már anyáékat öleltük a vasútállomáson. Annyira hiányoztak már, örültem, hogy újra láthatom őket. 
Hazafele úton azon gondolkoztam, hogy mi mindent fogunk otthon csinálni, igaz, nincs már sok időnk, ugyanis 3 nap múlva kezdődik a suli. A házunk 10 percre volt a vasútállomástól, ezért 6kor már a ház előtt állt az autó és pakoltunk ki. Amikor végeztünk, felmentünk a szobánkba. Kinyitottam a szobánk ajtaját és csodálkozva néztem Liára, amikor megláttam, hogy a szoba teljesen át van alakítva és csak egy ágy van. Időközbe felértek apuék is. Csodálkozva rájuk néztünk. 

-         Szóval, mondtam, hogy van számotokra egy ajándékunk. Ez lenne az. - mondta anya mosolyogva. Még mindig nem értettük.

-         Látom nem értitek, gyertek, megmutatjuk hogy értette anyátok. - mondta apa, majd a vendégszobába vezetett minket, vagyis ahol eddig volt a vendégszoba. Mivel most már az egyikünk szobája volt az. Rá se lehetett ismerni, nagyon szépen átalakították. Persze a közös szobánkból is nagyon jó szobát csináltak. Nagyon örültünk az ajándéknak, hiszen mindig arra vágytunk, hogy legyen egy külön szobánk. Egyből elkezdtünk sikítozni és apáék nyakába ugrottunk. Már csak azt kellett eldöntenünk, hogy melyik szoba, melyikünké legyen. De ez nem okozott nehézséget, gyorsan eldöntöttük. Annyira eltalálták a mi stílusunkat, igazi csajos szobák lettek.

Liáé lett a régi szobánk.

Az enyém pedig az átalakított vendégszoba.

*

Amikor már végeztünk a kipakolással, felhívtam Niall-t és Josh-t. Lia, Harry-vel és Szofival beszélt. Épp lerakatam a telefont, amikor meghallottam, hogy anya hív minket vacsorázni. A kedvencünkét csinálta, hamburgert. Vacsora után kicsit még tv-ztünk, majd én felmentem, mivel nagyon elfáradtam. Megfürödtem, majd bementem a szobámba, behuppantam a kényelmes, nagy ágyamba és elaludtam.

-         Berni, Berni! Kelj fel, kelj fel! - ordította Lia, miközbe ugrált az ágyon. Kinyitottam a szemeimet és álmosan ránéztem.

-          Mi az? Mi történt? Hány óra van? - értetlenkedtem. 

-         Fél nyolc, de NAGY hírem van. - hangsúlyozta ki a 'nagy' szót.

-         Mondd már! - ültem fel az ágyon.

-         Nemrég beszéltem Harry-vel, és azt mondta, hogy.. - nem tudta befejezni a mondatot, mert csöngettek. Lia gyorsan felpattant az ágyról és lefutott. Én nem értettem semmit, kikeltem az ágyból, magamra húztam a sárga spongebob-os felsőmet egy csőfarmerral, gyorsan megfésülködtem, majd én is lementem Lia után. Amikor leértem tátva maradt a szám. Ugyanis ott állt előttem, az egész banda az oldalukon Josh-sal és Szofi-val.

-         Egy napot sem bírtok ki nélkülünk? - kérdeztem nevetve. Josh odajött hozzám, megölelt, majd egy nagy puszit nyomott az arcomra. 

-         Szóval, azt kezdtem el mondani az előbb, hogy amikor Harry-vel beszéltem, azt mondta, hogy mindjárt itt lesznek nálunk, mert ma este Sheffield-be van fellépésük. - mondta Lia, Harry-t ölelve. 

-         Akkor már értem miért voltál ennyire boldog. - nevettem Liára.

Odamentem mindenkihez és megöleltem őket, külön-külön. Leültünk a nappaliba, Lia és Szofi felmentek az emeletre, hogy megnézzék a szobákat. A fiúk azt mondták, hogy 8-kor kezdődik a fellépés és, hogy arra mindenképp legyünk készek. Nem tudtak sokáig maradni, mert menniük kellett próbálni, de megígérték, hogy holnap, mielőtt mennek vissza London-ba, mindenképp bejönnek elbúcsúzni. 
Miután a fiúk elmentek, felmentem Liáékhoz, mivel Szofi itt maradt nálunk. 

-         Már el is mentek? - kérdezte szomorúan Lia. 

-         Anyáék hol vannak? - ültem le melléjük az ágyra

-         Kora reggel elmentek dolgozni. - mondta lehajtott fejjel Lia, miközben az egyik tinimagazint lapozgatta, Szofi pedig az iPod-ján hallgatott zenét.

Én nem is akartam tovább zavarni őket, ezért lementem a konyhába, hogy megreggelizzek, mivel ma még nem ettem semmit. Reggelizés közben azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel a koncertre. Majd megkérem Szofit, hogy segítsen, hiszen múltkor is nagyon jó ruhákat adott ránk. Reggeli után visszamentem Liáékhoz. A fiúk albumát hallgatták jó hangosan.

-         Készültök az estére? – nevettem, majd az becsuktam az ajtót és leültem melléjük az ágyra.

-         Ez csak természetes. Annyira jó, hogy itt vannak a fiúk. – mondta Lia.

 Szofi felállt az ágyra, megfogta a kezünket és felhúzott minket is, majd hangosan elkezdtük énekelni a Kiss You-t.

*Lia szemszöge*

Viszlát London. Rettentő gyorsan eltelt ez a nyár. Mintha csak most jönnénk Gertie néniékhez. És Harry.. Vajon ki fogja bírni a kapcsolatunk ezt az egészet? A vonaton ülve megállás nélkül kattogott az agyam. Félek ettől az egésztől. Hisz Harry híres. Bármikor talál magának egy nálam szebb lányt. De én azt nem bírnám ki. Berni a mellettem ülő székben elaludt. Nem csodálom. Neki is nehéz napja volt. 
Rekord sebességgel telt el az egy óra vonatút. Bemondták, hogy lassan megérkezünk, ezért elkezdtem pakolászni. A mocorgásomra Berni is megébredt. 

-         Már meg is érkeztünk? – kérdezte a szemét törölgetve. Láttam rajta, hogy még mindig álmos.

-         Még nem, de az előbb bemondták, hogy mindjárt érkezünk, ezért összepakolászom a dolgaim. – válaszoltam neki. Ő is elkezdett pakolászni. 

Leszálltunk a vonatról és ismét a Sheffield-i vonatállomáson voltunk. Megláttuk anyáékat ls azonnal megöleltük őket. Már nagyon hiányoztak. 
6-kor már a ház előtt voltunk és cipeltük be a cuccainkat a házba. Mikor ezzel végeztünk felmentünk a szobánkba. Berni kinyitotta az ajtót, de elég rendesen meglepődött, ahogy én is. Teljesen át volt rendezve a szoba és csak egy ágy volt. Már kezdtem volna sipákolni, hogy hova a francba lett az ágyam, amikor anyu megszólalt mellettünk.

-         Szóval, mondtam, hogy van számotokra egy ajándékunk. Ez lenne az. – mondta anya fülig érő szájjal. Csak az a baj, hogy mi még mindig nem értettünk, hogy mi folyik itt. 

-         Látom nem értitek, gyertek, megmutatjuk, hogy értette anyátok. – mondta apa, aki a vendégszobába vezetett minket.

 Ami már nem vendégszoba volt, ugyan is az már az egyikünk szobája volt. Nagyon jól megcsinálták. Hangulatos volt mindkettő és csajos. Amikor már felfogtuk, hogy mi is történt, sikítva ugrottunk apuék nyakába. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy eldöntsük, hogy melyik szoba kié lesz. Az enyém maradt a régi szobánk, Berni pedig költözött át a másik szobába.

Miután megvoltam a kipakolással felhívtam Harryt. Vagy negyed órát beszélgettem vele. Már most nagyon hiányzik. Harry után Szofit hívtam fel. Vele is elég sokat beszélgettem. Viszont le kellett tennem, mert anya hívott minket vacsorázni. Gyorsan megettem és felmentem a szobámba. Összeszedtem a pizsamám és elindultam fürdeni. 10 perc alatt kész voltam. Kicsit rendet raktam a szobában –mert már most kupi volt-, és végre bedőltem az ágyba. 5 perc alatt el is aludtam. Nagyon hosszú napom volt.

-         Reggel fél 8 előtt pár perccel a telefonom csörgésére ébredtem. Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Ránéztem a kijelzőre és láttam, hogy Harry neve villog a kijelzőn. 

-         Jó reggelt. – szóltam bele a kelleténél kicsit álmosabb hangon.

-         Neked is. Ugye nem ébresztettelek fel? – kérdezte aggódva.

-         De, de nem baj, úgysem akartam délig dögleni az ágyban. – mondtam mosolyogva.

-         Na, de van egy fontos dolog amit mondanom kell. – ettől kicsit megijedtem. 

-         Mi az? – kérdeztem tőle.

-         Ma lesz egy koncertünk. – mondta és hallottam a hangján, hogy nagyon boldog, de nem értettem, hogy miért.

-         Öhm… oké. Örülök. Ne vedd sértésnek Harry, de ez az a nagyon fontos dolog? – kérdeztem kicsit félénken.

-         Ahogy hallom nem igazán érted. – éreztem, hogy az arcáról nem lehet levakarni a mosolyt.

-         Hát nem. – vallottam be.

-         Ez a koncert Sheffield-ben lesz. – amint kimondta nekem kiesett a telefon a kezemből. Alig akartam elhinni.

-         Lia itt vagy? – hallottam, ahogy eszeveszettül kiabál a telefonból.

-         Igen bocsi csak… - a mondatomat egy hatalmas sikítással fejeztem be. 

-         Szóval örülsz? – kérdezte nevetve.

-         Az nem kifejezés. – mondtam. – És mikor jöttök? – kérdeztem.

-         10 perc múlva a házatoknál vagyunk.

-         Ez most komoly? – hüledeztem.

-         Igen, szóval leteszem. Hamarosan találkozunk. Szeretlek. – nem várta meg, hogy mit válaszolok, mert letette. Amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam valami göncöt és rohantam át Berni szobájába. 

-         Berni, Berni! Kelj fel, kelj fel! – ordítottam az ágyán ugrálva. Kinyitotta a szemét és álmosan nézett rám.

-         Mi az? Mi történt? Hány óra van? – bombázott meg a kérdéseivel.

-         Fél nyolc, de NAGY hírem van. – hangsúlyoztam ki a ’ nagy ’ szót.

-         Mondd már! – sürgetett Berni miközben felült az ágyon.

-         Nemrég beszéltem Harry-vel, és azt mondta, hogy… - nem tudtam befejezni ezt a csodás hírt, ugyanis csöngettek.

Felpattantam az ágyról és rohantam ajtót nyitni tudtam, hogy ők lesznek azok. Kitéptem az ajtót és megláttam a bandát, Josh-t és Szofit. Azonnal Harry karjaiba vetettem magam. Szorosan öleltem, ahogy ő is engem. Adott egy rövid csókot és eleresztett. Sorban megöleltem mindenkit. Nem sokkal később Berni ballagott le a lépcsőn, de amint megláttam, hogy kik vannak itt tátva maradt a szája.

-         Egy napot sem bírtok ki nélkülünk? – kérdezte Berni nevetve, Josh pedig odament hozzá. 

-         Szóval, azt kezdtem el mondani az előbb, hogy amikor Harry-vel beszéltem, azt mindta, hogy mindjárt itt lesznek nálunk, mert ma Sheffield-be van fellépésük. – mondtam, közben pedig még mindig Harryt szorítottam. 
- Akkor már értem miért voltál ennyire boldog. – mondta Berni.

Szofival feljöttünk az ÚJ szobámba, hogy megmutassam neki. Jól elbeszélgettük az időt. Egyszer csak azt vettük észre, hogy Berni jött be a szobába. 

-         Már el is mentek? – kérdeztem szomorúan.

-         Igen. Anyáék hol vannak? – kérdezte Berni miközben leült az ágyra.

-         Kora reggel elmentek dolgozni. – mondtam tök nyugodtan, miközben egy tini magazint lapozgattam.

Berni ezután kiment a szobából. Szofi berakta a fiúk új albumát és teljesen feltekerte a hangerőt. Énekeltünk és táncoltunk, majd újra bejött Berni és odajött hozzánk. Én abba hagytam a táncot és leültem Bernihez, de Szofi nem hagyta annyiban és felhúzott mindkettőnket.

18. rész - Viszlát London

London legjobb diszkójába mentünk. A fiúk nagyon szeretnek oda járni. Miután bementünk a fiúk elmentek és vettek nekünk italt. Mi addig leültünk egy kicsit a sarokban lévő kanapékra. Mivel holnap este már megyünk haza, ezért ma nagyon jól akarom érezni magamat. Amikor meghozták Josh-ék a piákat, leültek mellénk. Kicsit beszélgettünk, majd amikor Lia meghallotta a kedvenc számát, felpattant és parancsolta, hogy azonnal menjünk vele táncolni. Senki nem mert nemet mondani, ezért azonnal felpattantunk és mentünk mi is táncolni. Nem is tudtam, hogy Josh ennyire jól táncol, nagyon jó vele táncolni. Niall-el is táncoltam, ő is elég jól táncol. Mikor már kifáradtam, visszamentem a helyünkre egy kicsit pihenni, majd megjelent Louis, egy lánnyal az oldalán. Leültek a velem szemben lévő kanapéra.

-          Berni, had mutassam be neked Eleanort, a barátnőmet.

-          Szia Eleanor, örülök, hogy találkoztunk. – mosolyogtam rá, miután belekortyoltam a koktélomba.

-          Te vagy Josh barátnője, igaz? – kérdezte mosolyogva.

-          Igen, én vagyok az.

-          Nem is tudtam, hogy ilyen széplánnyal jár.

-          Köszönöm, azért te sem panaszkodhatsz.

Elég sokat beszélgettünk Eleanor-ral, kedves lány. Tisztára olyan, mint Louis, csak lányban, nagyon megkedveltem. Louis és Eleanor, miután elmentek, oda jött hozzám Josh, hogy megkérdezze, hogy minden rendben van-e velem. Mikor megmondtam neki, hogy nincs semmi bajom, csak elfáradtam egy picit, visszamentünk táncolni. Kerestem Liát és Harry-t, de sehol nem találtam, gondoltam biztosan csak a nagy tömeg miatt nem találom őket. Josh-sal épp lassúztunk, amikor megláttam Niall-t, egy lánnyal. Csókolóztak, ölelgették egymást, megkérdeztem Josh-t, hogy ismeri-e a lányt, de azt mondta, hogy még soha életében nem látta őt.

*

1 óra lehetett, amikor úgy döntöttem, hogy én inkább hazamegyek, Josh természetesen haza akart kísérni, elfogadtam az ajánlatát. Kerestem Liát, hogy elmondjam neki, hogy én most távozok, de nem találtam, ezért inkább Szofinak szóltam. Megígérte, hogy maximum 3-ra hazajön. Josh fogott egy taxit, mivel már hideg volt kint és nem akartunk sétálni. Hamar otthon voltunk, Josh bekísért. Természetesen Gertie néniék már aludtak. Elbúcsúztam Josh-tól és megígértem, hogy délelőtt mindenképp felhívom még. Lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyba. Nem tudom, hogy mi lesz velem és Josh-sal, mivel holnap visszautazunk Sheffield-be.. nagyon hiányozni fognak mind. Bárcsak maradhatnánk még, elég nehéz lesz bejárni a tánciskolába, ami majd csak Szeptemberben kezdődik. 2 óra körül már aludtam.

*másnap*

Reggel 9 órakor keltem. Felvettem a köntösömet és lementem a földszintre. Szofi már a nappaliban ült és tv-zett. Liát viszont nem láttam sehol. Bementem a konyhába és öntöttem egy pohár narancslevet, majd Szofihoz sétáltam a nappaliba. Elég rossz állapotban volt.

-          Jó reggelt, nem festesz valami jól. – huppantam le mellé a kanapéra.

-          Hát.. igen, kicsit későn jöttem haza az este. – fogta a fejét.

-          Jut eszembe, nem láttad Liát?

-          Ma még nem. Haza jött egyáltalán? – mosolygott rám.

-          Az a gyanúm, hogy nem. – nevettem.

-          Biztos nincs semmi baja, szerintem Harry-nél aludt.

-          Majd megpróbálom felhívni kicsit később. – mondtam, majd felálltam a kanapéról.

Visszamentem a konyhába, csináltam egy szendvicset és felmentem a szobámba. Miután megettem a szendvicsem, felöltöztem. Mivel kint nem volt valami jó idő, ezért viszonylag melegen öltöztem. Felvettem a kedvenc csíkos hosszú ujjúm, a fekete nadrágommal és a toms-os cipőm.

Miután elkészültem, megkerestem a telefonom, leballagtam a konyhába, ahol Szofi volt, elköszöntem tőle, majd elindultam Josh-hoz, hogy elbúcsúzzak tőle. Igaz, mondta, hogy ő és a fiúk kikísérnek minket a vasútállomásra, de azért szerettem volna még vele lenni. Útközben felhívtam, vagyis csak megpróbáltam felhívni Liát, ugyanis nem vette fel, mintha elnyelte volna a föld. Kicsit bosszantott, hogy nem vette fel, hiszen még nem pakolta be a bőröndjét. Nem is töprengtem ezen tovább, mert megláttam Josht a starbucks előtt.

-          Szia. – adtam neki egy puszit.

-          Jó reggelt. Meghívhatlak egy kávéra? – mosolygott.

-          Ugyan, már 9 óra óta fent vagyok, most már dél van. Amúgy igen, elfogadom. Köszi.

-          Akkor ülj le ahhoz az asztalhoz, mindjárt jövök.

Míg Josh bement én leültem az asztalhoz, majd újra megpróbáltam hívni Liát, de ismét sikertelenül. Küldtem neki egy sms-t, hogy hívjon vissza. Megittuk a kávénkat Josh-sal, majd hazakísért és elbúcsúztunk. Megígérte, hogy felhívom, ha indulunk.

*

2 órakor hazaért Lia. Egyből odarohantam hozzá, ő csak mosolygott és nem mondott semmit. Szóltam neki, hogy menjen fel, pakoljon be a bőröndjébe, mert 2 óra múlva indulunk. Míg Lia fent pakolta a bőröndjét, addig én és Szofi beszélgettünk. Neki is hiányozni fogunk. Mind nagyon megszerettük egymást. Nagyon jót tett mind a hármunknak ez a 2 hónap. Szofit hívta Adam, ezért ő elment, de megígérte, hogy hazaér, mire indulunk. Kicsit tv-ztem, majd lejött Lia és leült mellém a kanapéra.

-          Most már elmondod, hogy hova is tűntél tegnap és, hogy miért nem voltál egész délelőtt? – kérdeztem tőle kicsit mérgesen.

-          Nyugi, aggodalomra semmi ok. Harrynél voltam egész este. Untam a bulit és Harry felvetette az ötletet, hogy menjünk át hozzá. Csodálatos estém volt. Ne haragudj, hogy nem szóltam neked, de azt hittem, hogy visszaérünk, mire indultok, a telefonom pedig lemerült.

-          Rendben, de legközelebb örülnék, ha szólnál. Aggódtam érted. – öleltem meg.

-          Szólni fogok. De most még pár dolgot el kell pakolnom. – felállt a kanapéról és felment a szobájába.

Gertie néniék 3 óra körül megjöttek Szofival, akivel út közben találkoztak. Segítettek a cuccainkat bepakolni az autóba, beszéltek anyuékkal telefonon és megmondták, hogy ők bármikor szívesen látnak minket. Fél4kor pedig kivittek minket a vasútállomásra, ahol már a fiúk, Josh és Adam is mind kint voltak. Mindenkitől könnyes búcsút vettünk, megköszöntük, hogy ilyen jó nyarunk volt, majd felszálltunk a vonatra..

*Lia szemszöge*

Egyszerűen isteni volt az a hely ahova elvittek minket a fiúk. Leültünk egy asztalhoz, míg a fiúk oda mentek a pulthoz piáért. Nagyon jól akartam ma magam érezni, mivel ez az utolsó napunk Londonban. Ide értek a fiúk is a piákkal. Mit nem mondjak, nem spóroltak. Miközben iszogattunk és beszélgettünk felcsendült a kedvenc számom. Azonnal ugrottam is fel és utasítottam a többieket, hogy ők is jöjjenek. Nem mertek ellent mondani, ezért jöttek is. Szinte mindenkivel táncoltam. Nagyon jól érzetem magam. Miután vége lett a számomnak már egy percet sem bírtam ülve maradni. Belejöttem a táncolásba. Ennek viszont meg lett az eredménye. Fél 12-kor már nem bírtam. Harry ezt észre is vette és felajánlotta, hogy menjünk át hozzá. Én természetesen nem mondtam neki nemet. Kisétáltunk a szórakozóhelyről és beszálltunk Harry kocsijába. Az úton is végig beszélgettünk, nevettünk. Nem utaztunk sokat ugyan is nem volt messze a háza. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házban. Kint kicsit csípős volt az idő, ezért jó volt bemenni a jó meleg házba.

-          Lia kérsz teát vagy valamit? – kérdezte mosolyogva Harry.

-          Igen, egy tea jól esne. Köszi. – válaszoltam neki.

-          Rendben akkor megyek és megcsinálom.

-          Megyek, segítek. – ajánlottam fel neki.

-          Jól van, gyere. – megfogta a kezem és úgy mentünk be a konyhába.

Együtt elkészítettük a teánkat. Miután kész lettünk bementünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra és csendben iszogattuk a teánkat. Egyszer csak Harry hirtelen megszólalt.

-          Nem felejtesz el ugye? – fogalmam sincs, hogy ez, hogy jutott eszébe.

-          Harry ez milyen buta kérdés volt? Persze, hogy nem. – mondtam neki bíztatóan.

-          Nagyon fogsz hiányozni. Sőt még Berni is. Igaz, hogy vele nem beszéltem sokat, de megkedveltem. – láttam rajta, hogy ezt az egészet ő tényleg komolyan gondolja.

-          Te is fogsz nekem hiányozni. De megígértük, hogy minden nap fogunk beszélni. És végül is nem a világ végére menyünk. – mondtam és megöleltem.

-          Szeretlek. – Harry csak ennyit mondott. Kicsit meglepődtem, majd a szemébe néztem.

-          Én is szeretlek. – mondtam neki mosolyogva.

Ő pedig megcsókolt. Ez más volt mint  a többi. Éreztem, hogy tényleg nem akar elveszíteni. Egyre szenvedélyesebb volt. Felkapott az ölébe és felvitt a szobájába. Közben ajkaink egy percre sem váltak el egymástól. Beértünk a szobába és szépen lassan, mint egy törékeny babát lefektetett az ágyra. Fölém hajolt és levette egy könnyű mozdulattal a felsőm. Most én következtem. Én szabadítottam meg a pólójától. Aztán szépen lekerült rólunk az összes ruhadarab.

Szerintem nem is kell mondanom, hogy életem legjobb, legszenvedélyesebb és legcsodásabb éjszakáját töltöttem Harry-vel. Reggel Harry karjai közt ébredtem meg. Már ő is fent volt. Mikor észrevette, hogy fent vagyok nyomott egy puszit a fejemre.

-          Hogy aludtál? – kérdezte.

-          Nagyon jól. Szeretlek. – mosolyogtam rá.

-          Én is téged. – mondta.

Még vagy 10 percet feküdtünk így amikor eszembe jutott, hogy meg kéne nézni, hogy mennyi az idő, mert nekem még otthon pakolnom is kell. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy már dél is elmúlt. Mondtam Harry-nek, hogy én megyek és felöltözöm. Bementem a fürdőbe és felvettem a tegnapi ruhámat. Amíg hazaérek addig tökéletes lesz. Megigazítottam a hajam és lementem Harry-hez a konyhába. Lent a konyhában pirítóssal várt. Nagyon aranyos volt tőle. Miután megettük én elmosogattam, Harry pedig felment felöltözni. Megkerestem a telefonom is. Kikapcsolt. Biztos lemerült. Viszont az is biztos, hogy Berni már egy csomószor hívott, hiszen este nem mondtam nekik, hogy hova megyek. Ezért is mondtam Harry-nek, hogy kicsit kapja össze magát. Ragaszkodott hozzá, hogy hazavisz. Bepattantunk a kocsiba és már mentünk is.

Mikor odaértünk kiszálltam és megígértem neki, hogy felhívom, ha megyünk a vasútállomásra. Adtam neki egy puszit és bementem a házba. Berni azonnal odajött és faggatott, de én csak mosolyogni bírtam. Mivel látta, hogy most nem fogok egyhamar megszólalni, ezért felküldött pakolni. Bementem a szobámba és bepakoltam a maradék cuccot a bőröndömbe. Beraktam mindent és lementem a nappaliba. Leültem Berni mellé a kanapéra.

-          Most már elmondod, hogy hova is tűntél tegnap és, hogy miért nem voltál egész délelőtt? – kérdezte kicsit mérgesen. Viszont megértem, mert tényleg kicsit bunkóság volt így eltűnni.

-          Nyugi, aggodalomra semmi ok. Harrynél voltam egész este. Untam a bulit és Harry felvetette az ötletet, hogy menjünk át hozzá. Csodálatos estém volt. Ne haragudj, hogy nem szóltam neked, de azt hittem, hogy visszaérünk, mire indultok, a telefonom pedig lemerült.

-          Rendben, de legközelebb örülnék, ha szólnál. Aggódtam érted. – ölelt meg.

-          Szólni fogok. De most még pár dolgot el kell pakolnom. – álltam fel a kanapéról és felmentem a szobámba. Nem mondtam el Berninek, hogy mi történt az este, úgy gondoltam, hogy még ráérek. Ez még túl korai, de mindenesetre nem fogom elfelejteni soha.

Fél 4-kor elindultunk a vasútállomásra. Szóltam telefonon Harrynek. Már ott voltak mikor mi kiértünk. Rettentő nehezen ment a búcsúzkodás. Főleg Harry-től. Nem bírtam ki sírás nélkül. Megígérte, hogy minden nap felhív. Nagy nehezen, de felszálltunk a vonatra. Egy biztos, életem eddigi legjobb nyarát töltöttem itt Londonban..

17. rész - Mozgalmas nap

Sziasztok, sajnáljuk, hogy nem hoztunk már több mint 2 hete új részt, de szintén csak azt tudjuk mondani, hogy nem volt időnk.. Köszönjük, a sok feliratkozót és a sok oldalmegtekintést. Reméljük, hogy az új rész is tetszeni fog nektek! Jó olvasást. xx

Már Josh autójában ültem és néztem kifelé az ablakon, amikor a zsebemben, meghallottam a telefonom csengését. Kivettem és a képernyőre néztem, Lia volt az. Nem vettem fel, mert úgyis hazafelé tartottunk és nem telefonon akartam neki elmondani ezt az egészet. Visszacsúsztattam a telefonomat a zsebembe és Josh-ra néztem. Halványan rám mosolygott és megfogta a kezem. Hamarosan megállt az autó a házunk előtt. Bementünk a házba, Lia és Szofi a nappaliban, a kanapén ültek és laptopoztak.

-          Sziasztok. – mosolyogtam rájuk, miközben a kezemmel integettem. Amikor észrevettek, egyből felpattantak a kanapéról és oda jöttek hozzám.

-          Hát te? – kérdezték egyszerre. Ekkor belépett Josh, oda jött hozzám és nyomott egy puszit az arcomra. Tátva maradt a szájuk. Josh és én csak mosolyogtunk rájuk.

-          Mindent el fogok mondani, de most először had pakoljak le.

Felvittem a bőröndömet és a táskámat az emeletre, majd visszamentem Liáékhoz és leültem én is melléjük a kanapéra. Egyszerre felém fordultak és már majdnem nyitották volna a szájukat, hogy megszólaljanak, amikor a telefonom megint megcsörrent. Odasétáltam a konyhapulthoz és a kezembe vettem. Niall hívott.. megint. Nem vettem fel, viszont írtam neki egy sms-t, hogy találkozzunk 6kor. Ezután visszamentem a többiekhez és újra helyetfoglaltam mellettük.

-          Szóval, elmondjátok nekünk, hogy mi volt? – előzte meg Szofit, Lia.

-          Josh utánam jött az állomásra.

-          És akkor most minden rendben van köztetek, nincs harag? – kérdezte Szofi.

-          Josh azt mondta, hogy nincs. – mosolyogtam Josh-ra.

*

1 óra múlva, amikor már Josh és Szofiék is elmentek, kipakoltam a bőröndömből. Kiválasztottam a ruhámat, amiben majd menni fogok Niall-hez és felöltöztem.

Amikor már elkészültem, lementem a nappaliba és leültem a laptopommal a kanapéra.

Kicsit twittereztem és facebookoztam, majd amikor már meguntam, kikapcsoltam a laptopot, és felálltam a kanapéról. Felvettem egy kicsit vékonyabb pulcsit, megfogtam a táskámat, fogtam egy taxit és elindultam Niall-hoz.

10 percen belül, már Niall háza előtt álltam és vártam, hogy ajtót nyisson. Amikor meglátott, kicsit elszégyellte magát. Rámosolyogtam, mondva, hogy semmi baj, majd beléptem a házba.

-          Miért akartál velem találkozni Berni? – fordult felém, miután becsukta az ajtót.

-          Niall, valószínűleg te semmiről sem tudsz, ezért elmondom neked. Ma úgy volt, hogy hazamegyek a történtek miatt, de az utolsó pillanatban, valami, vagyis pontosabban valaki megállított. Josh utánam jött, megbeszéltük, az egészet. Nem haragszik ránk.

-          Nagyon sajnálom azt, ami ma történt.. nem tudom mi ütött belém. – lehajtotta fejét.

-          Ne foglalkozzunk már vele. De nem ezért jöttem.

-          Hanem miért? – emelte fel a fejét.

-          Mert 2 nap múlva megyünk haza, szeretném, ha ez lenne a 2 legjobb napunk veletek, ezért arra gondoltam, hogy mi lenne, ha ma elmennénk valahova, úgymond bulizni?

-          Tökéletes ötlet, én benne vagyok. Összeszedem a fiúkat.

-          Én pedig szólok Josh-nak és a lányoknak. De most mennem kéne, nem tudja senki sem, hogy eljöttem. Örülök, hogy minden rendben van. Szia.

Miután elbúcsúztunk, úgy döntöttem, hogy inkább hazasétálok, max 15 percnyire lakunk Niall-től. Útközben beszéltem anyuval, elmeséltem neki a történteket. Nem tartottam be azt, amit ígértem neki, mert nem hívtam fel minden nap, de mindig tudta, hogy mi történt velünk. Amikor hazaértem, láttam, hogy Liáék még nincsenek itthon, mivel masszázsszalonban voltak, legkésőbb 6ra mindig haza szoktak érni. Felhívtam Josht és szóltam neki a mai este miatt, ő neki is tetszett az ötlet, azt mondta, hogy 8ra ide jön hozzánk. Tehát nekem még van 2 órám arra, hogy feltaláljam magam és elkészüljek. Úgy döntöttem, hogy keresek valami filmet a tv-be. Pattogtattam popcorn-t, majd ledobtam magam a tv elé és keresgélni kezdtem. Szerencsémre a Gossip Girl legújabb részét adták. Épp a felénél tartottam, amikor Szofi és Lia belépett a házba. Köszöntek, majd odajöttek hozzám.

-          Nagy hírem van nektek. – fordultam feléjük.

-          Mi az? – kérdezték egyszerre, tágra nyílt szemekkel.

-          Mivel mi 2 nap múlva megyünk haza, ezért ma este elmegyünk bulizni a fiúkkal! – mosolyogtam rájuk.

-          De jó. – mondta Lia, majd megölelt. – Mit fogunk felvenni? – nézett rám.

-          Azzal ti ne foglalkozzatok, majd keresek nektek én valamit. – kacsintott ránk Szofi, majd felállt a kanapéról és felment a szobájába.

Lia és én végignéztük a Gossip Girl-t, majd mi is felmentünk, hogy készülődjünk. Először Lia ment el fürdeni, majd amikor végzett én is elmentem, hogy vegyek egy hatalmas meleg vizes fürdőt. Már épp a hajamat szárítottam, amikor meghallottam, hogy Szofi hív. Egy szál törülközőbe és bozontos hajjal besétáltam Szofihoz, akinél már Lia is ott volt és a tükör előtt állt egy nagyon szép ruhában. Nem volt csicsás, sem kihívó, éppen megfelelő volt egy partizáshoz. Nagyon jól állnak ezek a ruhák Liának.

-          Hogy tetszik? – fordult meg, amikor észrevett.

-          Imádom, gyönyörű vagy. – mosolyogtam rá.

-          Szerinted Harry-nek tetszeni fog?

-          Persze, hogy tetszeni fog neki.

Ezután, kimentem a szobából, hogy megszárítsam a hajamat. Kíváncsi voltam arra, hogy Szofi nekem milyen ruhát fog összeállítani. Miután megszárítottam a hajamat, kivasaltam, majd felraktam egy kevés sminket, ezután visszamentem a lányokhoz a szobába, Szofi a tükörbe szépítette magát, Lia pedig a gép előtt ült. Leültem az ágyra, majd Szofi odajött hozzám és kérte, hogy menjek vele. Követtem a gardróbjába, ugyanis neki ilyen nagy beépített szekrénye volt, imádtam. Megmutatta a ruhámat, első ránézésre az volt a véleményem, hogy jó ruha, csak nem fog rajtam jól mutatni, de hát minden meg ér egy próbát.

-          Kíváncsi vagyok, hogy milyen ruhám lesz. Amúgy szóltál Adamnek is? – kérdeztem, miközben a felsőt próbáltam felhúzni.

-          Igen, 8ra ide jön hozzánk, nem baj?

-          Dehogy baj, örülök neki, minél többen leszünk, annál jobb. – kacsintottam rá.

Amikor felhúztam a ruhámat, odasétáltam a tükörhöz, hogy megnézzem magam. Úgy tűnik, hogy rosszul mondtam, nagyon jól állt rajtam a ruha, nagyon tetszett. Odamentem Szofihoz, hogy megköszönjem. ¾ 8kor csöngettek, lefutottam, hogy ajtót nyissak, mivel a többiek még készültek. Az ajtóban Josh állt.

-          Gyönyörű vagy. – nyomott egy puszit az arcomra.

-          Köszönöm. Gyere be, a lányok még készülnek.

-          Bocsi, hogy kicsit előbb jöttem.

-          Semmi gond. – mondtam neki, majd bementünk a konyhába.

Josh leült a pulthoz, én öntöttem neki narancslevet, mivel más sajnos nem volt otthon. 8kor megint csöngettek, épp mentem volna, hogy kinyissam az ajtót, de Szofi megelőzött. Niall-el fél9re beszéltük meg a találkozót nála. 5 perccel később már mindenki lent volt a nappaliba és indulhattunk.

*Lia szemszöge*

Nagyon aggódom Berni miatt. Remélem, hogy nem csinál hülyeséget és nem megy haza. Szofi is nagyon kivan a dolgok miatt. Megszeretett minket, ahogy mi is őt. Elhatároztam magam és megkerestem Berni számát. Bizonytalanul, de rányomtam a hívás gombra és tárcsáztam. Semmi. Nem vette fel. De ha elment én nem tudom, hogy mit csinálok. Ezt a pár napot már megvárhatta volna. Gondolatmenetemet az ajtó nyílódása zavarta meg. És lám, ki lépett be? Berni. Szofi és az én állam a padlót verdeste.

-          Sziasztok. - köszönt Berni teljesen nyugodtan mintha mi sem történt volna. Észbe kaptunk, felpattantunk a kanapéról és odamentünk hozzá.

-          Hát te? – kérdeztük egyszerre Szofival. Viszont ebben a pillanatban újból nyílt az ajtó és belépett Josh és egy puszit nyomott Berni arcára. Újabb sokkot kaptunk.

-          Mindent el fogok mondani, de most először had pakoljak le. – mondta Berni mi pedig mosolyogva bólogattunk.

-          Hát, nem kicsit lepett meg minket. – mondta nekem Szofi.

-          Az biztos. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi történt. – mondtam Szofinak.

Nem telt bele 5 percbe és Berni már csatlakozott is hozzánk. Már épp nyitottuk volna szólásra a szánkat, amikor megszólalt Berni telefonja. Nem vette fel. Nem tudom ki lehetett az, de majd rákérdezek. Gyors pötyögött egy sms-t és visszaült hozzánk.

-          Szóval, elmondjátok nekünk, hogy mi volt? – kérdeztem rá.

-          Josh utánam jött az állomásra.

-          És akkor most minden rendben van köztetek, nincs harag? – kérdezte Szofi.

-          Josh azt mondta, hogy nincs. – mosolygott Berni Josh-ra aki csak mosolyogva bólogatott.

                                                                                *

Miután Josh elment Berni pedig felment a szobájába kipakolni a bőröndből Szofival úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy masszázsszalonba. Felmentem a szobámba, felvettem egy kényelmes ruhát és lementem a nappaliba, ahol már Szofi várt. Felvettük a táskánk és elindultunk. Csupán 10 perc séta volt innen a legközelebbi szalon. Bementünk az üzletbe és elmondtuk, hogy mit akarunk.

Fél6kor fizettünk és elindultunk haza. 10 perc alatt szintén otthon voltunk. Beléptünk a házba és láttuk, hogy Berni a nappaliban tv-zik. Köszöntünk neki és csatlakoztunk hozzá.

-          Nagy hírem van nektek. – szólalt meg hirtelen Berni.

-          Mi az? – kérdeztük ijedten.

-          Mivel mi 2 nap múlva megyünk haza, ezért ma este elmegyünk bulizni a fiúkkal! – mosolygott ránk.

-          De jó. – örültem meg az ötletnek és megöleltem Bernit. – Mit fogunk felvenni? – néztem kétségbeesetten Bernire.

-          Azzal ti ne foglalkozzatok, majd keresek nektek én valamit. – kacsintott ránk Szofi, majd felállt és felment a szobájába.

Berni és én végignéztük a Gossip Girl-t és utána mi is felmentünk a szobánkba készülni. Először én mentem el fürdeni. Vettem egy jó forró fürdőt, utána pedig Berni ment. Addig én átmentem Szofi szobájába, mert ugye ő választott nekünk ruhát. Bementem és rögtön azzal fogadott, hogy meg is van a ruhám. Nekem nagyon tetszett. Fel is vettem és kikértem Szofi Neki is nagyon tetszett. Ő szólt Berninek. Azonnal jött is egy szál törülközőben

-          Hogy tetszik? – fordultam meg mikor megláttam.

-          Imádom, gyönyörű vagy. – mosolygott rám.

-          Szerinted Harrynek tetszeni fog? – kérdeztem kicsit félénken.

-          Persze, hogy tetszeni fog neki. – nyugtatott meg Berni.

Utána ő kiment mi pedig készültünk tovább. Megcsináltam magamnak a sminkem és beültem a gép elé. Szofi addig még készülődött. Megjött ismét Berni, immár száraz hajjal és kisminkelve, majd Szofival a gardróbba mentek, hogy Berni láthassa a ruháját. Negyed óra múlva ki is lépett Berni egy csodaszép ruhába, utána pedig Szofi. Csöngettek ezért Berni lefutott mivel gyanította, hogy Josh az. Gondolom ő volt mivel nem jött vissza. 8-kor mi is elindultunk lefele. Szofi sietősre vette a tempót, mivel megint csöngettek. Én addig lementem a nappaliba szépen nyugodtan és társultam Berniékhez. 8kor, amikor már mindenki készen volt, elindultunk.

16. rész - Goodbye London.

*2 héttel később*

Épp a bőröndömbe pakoltam a ruháimat, amikor csöngettek. Lefutottam és kinyitottam az ajtót. Niall állt előttem.

-          Szia Berni, látom már pakoltok, elbúcsúzni jöttem. – lépett be a házba.

-          Igen, Lia már végzett, most Szofival elmentek egyet sétálni. Én most pakolok.

Bementünk a szobába, Niall leült az ágyra, én meg folytattam a pakolást. Épp a kedvenc pólómat pakoltam a bőröndömbe, amikor lehúzott maga mellé az ágyra.

-          Berni, nem tudtok maradni? Hát az iskola, ahova beiratkoztatok? Azzal mi lesz? – kérdezte szomorúan.

-          Sajnos nem, hidd el, nagyon szeretnénk, de nem tudunk. Sheffield-ből fogunk majd átjárni.. – szomorodtam el. – Lesz majd amikor itt töltjük a hétvégéket Szofiéknál, de máshogy nem megy..

-          Hiányozni fogsz, minden nap hívj!

Halványan elmosolyodtam, majd felálltam és folytattam a pakolást. Niall csak ült ott és nézett. Láttam rajta, hogy szomorú. Én is az voltam, mert nagyon fognak hiányozni a fúk, főleg Josh. Eszembe jutott, hogy ma még ő is jön elbúcsúzni. Igaz, még csak két nap múlva indulunk, de már mindenki búcsúzkodik.. Amikor félig befejeztem a pakolást, leültem Niall mellé. Ránéztem, ő a telefonját nyomkodta, elmosolyodtam.

-          És ti mit fogtok csinálni? – kérdeztem tőle, felemelte a fejét és zsebre rakta a telefonját.

-          Mi folytatjuk tovább a dalírást, klipeket forgatunk, énekelünk. Csak a szokásos. – nevetett.

Hirtelen csend lett, megfordult és a szemembe nézett. Gyönyörű, nagy, kék szemei még mindig csillogtak, fél percig csak bámultuk egymást, majd megcsókolt. Nagyon jól csókolt. Csak arra figyeltünk fel, amikor kinyitódott az ajtó és ott állt előttünk Josh és Lia. Megvoltak lepődve, Josh meg sem tudott szólalni, hátat fordított nekünk és elment. Nem tudtam, hogy mit csináljak, csak ültem ott és néztem előre, fel sem fogtam, hogy mi történt. Liára néztem, ő csak állt ott meglepődötten. Felálltam az ágyról és Josh után futottam, Niall csak ült továbbra is az ágyon. Amikor kiértem a házunk elé, Josh már nem volt ott. Összecsuklottam és sírtam, tudtam, hogy nekem mennyire rossz volt nekem, amikor én láttam Josh-t mással csókolózni. Ugyanolyan rosszul eshetett neki is. Haragudtam Niall-re, de magamra jobban. Hogy engedhettem, hogy megcsókoljon?! Lia lejött és bevezetett a házba, Niall lejött az emeletről és bocsánatkérő tekintettel rám nézett, majd elment. Leültem a nappaliba és sírtam, Lia rám nézett.

-          Berni, ez mégis, hogy történhetett meg? – kérdezte csalódottan.

-          Nem tudom, egyik pillanatban még beszélgettünk, másik pillanatban már csókolóztunk. – mondtam szipogva.

-          Emlékszel neked mennyire rossz volt?

-          Igen, és annyira, de annyira sajnálom.. nem én akartam.

-          A sajnálat ide kevés. – ölelt meg.

-          Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha felmegyek, befejezem a pakolást és felhívom anyáékat.

-          Miért hívnád fel őket? – csodálkozott Lia.

-          Azért, mert úgy döntöttem, hogy haza megyek.. – felálltam a kanapéról és a lépcsőhöz sétáltam.

-          De nem teheted ezt! – jött utánam Lia.

-          Dehogyisnem! Elegem volt már ebből az egészből, hazamegyek és elfelejtem őket..

Felmentem a szobába, bepakoltam és felhívtam anyáékat, megmondtam nekik, hogy ne kérdezzenek, majd mindent elmesélek otthon. Lementem a nappaliba, ahol Lia és Szofi beszélgettek, majd amikor megláttak, mind a ketten sajnálkozva rám néztek. Egy halvány mosolyt küldtem nekik,- mondva, hogy minden rendben -, majd bementem a konyhába, hogy ebédeljek valamit. Csináltam egy szendvicset és leültem megenni. A telefonom rezgett a zsebemben, kivettem és megnéztem, sms-em jött Niall-tól. „ I’m so sorry..” ez állt benne. Nem írtam neki vissza.. zsebre tettem a telefonomat és megettem az ebédem.

Addig nem akartam elindulni, amíg nem beszéltem meg ezt az egészet Gertie néniékkel. Lia nem jön velem, ő majd két nap múlva jön, de én már nem bírnám ezt a két napot.. Nem kell sokat várnom George bácsiékra, hiszen 1 óra múlva már itthon is lesznek, azaz 2kor. A fél4es vonattal haza is tudok menni, késő délutánra már otthon is leszek. Abban az egy órában nem is tudtam másra gondolni, csak arra a csókra. Felnéztem twitterre és kitwitteltem, hogy „goodbye london, i'll miss you..” . Amikor megérkeztek Gertie néniék, mindent elmondtam nekik és azt mondták, hogy ha nekem ez a legjobb, akkor ők nem szólnak bele, és, hogy kivisznek, majd a vasútállomásra, hogy ne kelljen taxiznom. Fél3kor küldtem egy sms-t Josh-nak: I'm going back to Sheffield, very, very sorry for the kiss. I miss you and I love you xx. Persze, nem jött válasz.. Ezután felmentem, hogy átöltözzek, kivettem a bőröndömből a szürke pólómat és a szürke tornacipőmet és elpakoltam, azokat, amik most rajtam voltak.

Majd lementem a nappaliba a bőröndömmel együtt. Háromnegyed3kor megjött Lia, mert Harry-vel volt találkozója, majd elbúcsúztam Szofitól és tőle, mondtam neki, hogy várom majd otthon és érezzék jól magukat Harry-vel. Még egyszer átgondoltam, hogy nekem tényleg ez lenne-e a legjobb, majd Gertie néniék kivittek a vasútállomásra. 3kor már ott ültem a vasútállomás egyik padján.

Negyed4kor fel lehetett szállni a vonatra, elfoglalni a helyünket. Épp szálltam volna fel a vonatra, amikor meghallottam a hátam mögül egy ismerős hangot. Hátranéztem, és Josh futott a vonat felé, amelyikre épp akartam felszállni.

-          Berni, Berni, kérlek várj meg, ne szállj fel! – futott egyre gyorsabban.

Megfordultam, leemeltem a bőröndömet, és Josh felé sétáltam. Lassított, majd amikor oda ért hozzám, rám nézett és megcsókolt. A csók után, szemeibe néztem és éreztem, ahogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon.

-          Ne sírj! – törölte le a könnyeimet.

-          Josh, kérlek ne haragudj, se rám, se Niall-re, tudom, hülye voltam, hogy hagytam magam megcsókolni.. – mondtam sírva.

-          Ne sírj, kérlek, szeretlek. Hülye lettem volna, ha most hagylak elmenni. Amikor megláttalak Niall-el, elképesztően nagy harag volt bennem.. de mivel te is megbocsájtottál nekem, ezért is megbocsájtok neked.

*Lia szemszöge*

Sajnos hamarosan itt hagyjuk Londont. A ruháim már nagyjából be vannak pakolva a bőröndömbe. Mivel nagyon unatkoztam ezért úgy döntöttem, hogy elhívom Szofit sétálni. Berni még aludt, felvettem egy egyszerű ruhát és lementem a nappaliba. Szofi már ott várt. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a kedvenc parkunkba, a Hyde Parkba. Sétáltunk és beszélgettünk. Mikor odaértünk a parkhoz kicsit leültünk az egyik padra. Ott is beszélgettünk. Szóba jött Harry is, és hogy milyen a kapcsolatunk. Amikor már kellőképen kiveséztünk minden témát úgy döntöttünk, hogy elindulunk visszafele. Az úton is sokat beszélgettünk. Épp a házunkhoz értünk mikor megláttuk, hogy valaki ott áll és éppen a csengőt készül megnyomni. Josh volt az.

-          Szia Josh. – köszöntem neki mosolyogva.

-          Szia Lia. – köszönt vissza.

-          Bernihez jöttél? – kérdeztem tőle.

-          Igen, pont most akartam csöngetni. – válaszolt.

-          Akkor gyere be. Mi meg pont most értünk haza a sétálásból. – nyitottam ki az ajtót.

-          Hol voltatok? – kérdezte.

-          A kedvenc parkunkba, mint mindig. – nevettem.

Először furcsa volt, mert az előszobában volt egy idegen cipő. Különösebben nem foglalkoztam vele, gondoltam biztos Josh hagyta itt valamikor. Felkísértem Josht, Berni szobájához, benyitottam az ajtón és nem várt látvány fogadott engem és Josh-t. Berni és Niall ott ült az ágyon és csókolóztak. Nem akartam hinni a szememnek. Mikor észrevettek minket gyorsan elhúzódtak egymástól. Josh ugyanúgy meglepődött, mint én, hátat fordított és szó nélkül elrohant. Berni felugrott az ágyról és utána futott. Én meg csak álltam ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Még mindig nem akartam elhinni. Észbe kaptam és gyors Berni után szaladtam. Összeesve sírt kint a ház előtt, besegítettem az utcáról és a kanapéhoz vezettem. Szegény nagyon sírt. Niall lejött az emeletről, bocsánat kérően Bernire nézett, majd elment.

-          Berni, ez mégis, hogy történhetett meg? – kérdeztem tőle kicsit csalódottan.

-          Nem tudom, egyik pillanatban még beszélgettünk, másik pillanatban már csókolóztunk. – mondta szipogva.

-          Emlékszel neked mennyire rossz volt? – kérdeztem a szemébe nézve.

-          Igen, és annyira, de annyira sajnálom.. nem én akartam.

-          A sajnálat ide kevés. – öleltem meg.

-          Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha felmegyek, befejezem a pakolást és felhívom anyáékat.

-          Miért hívnád fel őket? – kérdeztem értetlenül.

-          Azért, mert úgy döntöttem, hogy haza megyek.. – felállt a kanapéról és a lépcsőhöz sétált.

-          De nem teheted ezt! – mentem utána.

-          Dehogyisnem! Elegem volt már ebből az egészből, hazamegyek és elfelejtem őket.. – mondta és felfutott a szobájába. Tudtam, hogy nagyon makacs és erről senki sem fogja lebeszélni. Szofi is hallotta az egészet, amit Berni a nappaliba mondott. A többi részletet elmondtam neki. Ő sem akarta elhinni. Miután mindenki felment a szobájába megcsörrent a telefonom. Harry volt az.

-          Szia Harry. – köszöntem bele.

-          Szia Lia. Mi történt? Csak, mert Niall elég zaklatott volt amikor haza ért. – mondta Harry.

-          O, hát igen. Figyelj, nem találkozhatnánk valahol? Mert ez nem hiszem, hogy telefon téma. – kérdeztem tőle, mert telefonba nehéz lett volna elmondani.

-          De persze. Mi lenne, ha a szokásos parkban találkoznánk negyed óra múlva?

-          Rendben. Ott leszek. – mondtam és leraktam a telefont. Felmentem a szobámba és elkezdtem ruhát választani. Végül ennél maradtam:

10 perc alatt oda is értem a parkba ahol Harry már várt.

-          Szia. – köszöntem neki mikor odaértem hozzá.

-          Szia Lia. – felállt és egy csókot nyomott a számra. Leültem mellé a padra.

-          Niall milyen állapotban van? – kérdeztem.

-          Hát elég furcsa. Amikor hazaért bezárkózott a szobájába és azóta ki sem jött. De mi történt? – kérdezte értetlenül Harry.

-          Szofival elmentünk sétálni és hazafele láttuk, hogy Josh az ajtóban áll. Beengedtük és én felkísértem Bernihez, mert őt kereste. De amikor benyitottunk a szobájába azt láttuk, hogy Niall és Berni az ágyon ülnek és csókolóznak. Amikor megláttak minket Berni felállt de Josh már lefutott. És most ott tartunk, hogy Berni már ma haza akar menni vonattal. És amilyen makacs nem lehet róla lebeszélni. – meséltem el neki a történetet.

Először ő sem akarta elhinni. Már megértette, hogy Niall miért vonult be a szobájába. Még egy kicsit beszélgettünk, de nem tudtam sokáig maradni, mert mennem kellet pakolni a maradék dolgot. Harry megígérte, hogy majd odajön elbúcsúzni. Adtam neki egy csókot és indultam is haza. Amikor haza értem, Berni már épp készen állt a bőröndjével együtt, elbúcsúzott tőlem és Szofitól, majd Gertie néniék kivitték a vasútállomásra.