11. rész - A buli

Sziasztok! Nagyon, nagyon sajnáljuk, hogy ilyen sokáig nem hoztunk új részt, de vártuk, hogy meg legyen a 3 komment, de csak 2 jött össze. Reméljük ez a rész jobban sikeredett és, hogy meg lesz a 3 komment. Jó olvasást. 

Reggel a telefonom keltett. 9 óra volt. Lia még aludt, nem is tudom, hogy mikor jöttek meg. Kikeltem az ágyból, és felvettem a virágos szoknyámat, egy szandált és kiegészítőnek a kedvenc szemüvegemet.

Ezután megmostam a fogamat, arcomat, majd felraktam egy kis szempillaspirált. Lementem a konyhába és készítettem magamnak egy szendvicset. Liáéknak kiírtam egy cetlire, hogy elmentem Joshnak születésnapi ajándékot vásárolni. Miután megírtam a cetlit, levettem a fogasról a fekete táskámat, beleraktam a bukszám és a telefonom. Majd bezártam a bejárati ajtót és elindultam. Természetesen nem gyalog, hanem taxival. Abba a plázába mentem, ahol Liával voltunk vásárolni és ahol Szofinak is vettük az ajándékát. Egész úton azon gondolkoztam, hogy mit vehetnék neki. Rengeteg botba bementem. Egyszer csak meg akadt a szemem, egy hangszer bolton, bementem. Eszembe jutott, hogy Josh biztos örülne annak, ha egy olyan dobverőt kapna, amin a saját neve áll. Meg kérdeztem az eladót, hogy lehet-e olyan kapni, vagy csináltatni. Az mondta, hogy mondjam meg a nevét annak, akinek csináltatni szeretném és válasszak ki egy dobverőt. Kiválasztottam egyet, szép volt. Oda adtam az eladónak, mondtam, hogy sürgős lenne a dolog, és, hogy még ma kéne. 2 óra múlva jöhetek érte, azt mondta. Megköszöntem a segítségét, majd hazaindultam. Olyan boldog voltam, ennek tutira fog örülni Josh! Hívtam egy taxit, ami hazavitt. Délre otthon is voltam.

-          Szia, na, sikerült megvenned a tökéletes szülinapi ajándékot? – jött oda hozzám Lia, amikor beléptem a nappaliba.

-          Hát már megvan, de 2 óra múlva vissza kell mennem érte.

-          Jó, de elmondod, hogy mit vettél neki? – ültünk le a kanapéra.

-          Ja, ja, persze. – nevettem. – Névre szóló dobverőt, csak még várnom kell arra, hogy megcsinálják.

-          Annak biztosan örülni fog. Visszamehetek majd veled én is?

-          Persze, de szerintem most ebédeljünk meg, aztán elkészülünk és mehetünk is. Amúgy hol van Szofi?

-          Oké. Ja, Szofit elvitte Adam ebédelni. Amúgy tudtad, hogy holnap érkeznek George bácsiék?

-          Tényleg? De jó! Már hiányoztak.

Bementem a konyhába, kinyitottam a hűtőt, de mivel nem volt benne semmilyen kaja, szendvicset meg nem akartunk enni, ezért úgy döntöttünk, hogy rendelünk pizzát. Felhívtam a pizzázót ahonnan rendelni szoktunk és kértem egy nagy sajtos, sonkás, kukoricás pizzát. Amíg a pizzára vártunk, tv-ztünk. 20 perc múlva csöngettek. – Ez gyors volt. – jegyeztem meg, majd odasétáltam az ajtóhoz, kinyitottam, elvettem a pizzát, kifizettem, majd megköszöntem és visszamentem a konyhába. Liával megebédeltünk, majd eltakarítottunk magunk után. Megvártam, míg Lia elkészül, mivel én nem öltöztem át, amikor elkészült, hívtunk egy taxit, ami elvitt minket a plázába. Mivel még csak háromnegyed 2 volt, ezért még Lia nézelődött egy kicsit, én leültem az egyik padra és telefonoztam. Felhívtam Josh-t.

-          Szia. Boooooldog születésnapot. – nyújtottam el az o betűt.

-          Köszönöm szépen, ugye tudod, hogy ma este buli lesz akkor nálam?

-          Persze, mire menjek?

-          7-re, mert még segítened kéne.

-          Rendben, vihetem Liáékat is?

-          Persze, hozd csak őket nyugodtan, de ha most nem haragszol, akkor én megyek, még egy csomó dolgom van. Szia.

-          Puszi, szia. – raktam le a telefont.

A telefonbeszélgetés után, szóltam Liának, hogy jöjjön, mert már mehetünk. Megkerestük a boltot, majd bementünk. Szóltam az eladónak, hogy jöttem azért, amit megbeszéltünk két órával ezelőtt. Szépen becsomagolta, majd kifizettem, és mentünk is. Nem hazamentünk, mivel még nagyon sok időnk volt estéig, és még ruhánk sem volt, ezért bementünk egy boltba körülnézni. Elég sok keresgélés után, végre mind a ketten megtaláltuk a tökéletes ruhát. Miután mindent megvettünk, amit kellett, taxit hívtunk, ami hazavitt minket. Amikor haza értünk még csak fél5 volt és Szofi sem volt otthon, ezért úgy döntöttünk, hogy rendet rakunk, mire holnap hazaérnek Gertie néniék. Enyém volt az emelet, Liáé a földszint. Épp a takarítás végénél jártam, amikor megcsörrent a telefonom. Előkerestem a táskámból, ami az ágyon volt.

-          Szia, anyaa! Rég beszéltünk. – szóltam bele vidáman a telefonba.

-          Szia, hogy vagytok? Mit fogtok ma csinálni?

-          Nagyon jól vagyunk, ma van Josh szülinapja, és bulit tart, oda megyünk.

-          Ja, igen, emlékszem. Azt mondtad, hogy ezen a héten lesz a szülinapja, mond meg neki, hogy boldog születésnapot kívánok.

-          Átadom. Ti hogy vagytok?

-          Mi is meg vagyunk, ma este elvisz apád vacsorázni.

-          Na, az jó. Anya, figyelj, nekem mennem kéne, mert most épp takarítunk Liával, utána készülünk és megyünk. Szia, jó vacsorázást.

-          Rendben, érezzétek jól magatokat. Puszi.

Mosolyogtam, majd kinyomtam a telefont. Befejeztem a takarítást és lementem Liához. Ő és Szofi a nappaliban ültek és beszélgettek. Egy kicsit én is leültem hozzájuk, szóltam nekik a ma este miatt. Azt mondták, hogy ők majd később jönnek a bulira, nem 7kor, mint én. Ránéztem az órára, már 6 óra volt. Jó sokáig tartott a takarítás. Szóltam Liáéknak, hogy én felmegyek készülődni. Először is letusoltam, majd kikészítettem a ruhámat, amit vettünk. Belebújtam, kisminkeltem magam, ajándéktáskába raktam Josh ajándékát, fogat mostam, majd lementem Liáékhoz a nappaliba.

-          Jó leszek így? – kérdeztem Szofiékra nézve.

-          Nagyon jól áll neked ez a ruha. – mondta Szofi.

-          Köszi.

-          Szerintem is. – mosolygott Lia.

Kikerestem a táskámat, majd elpakoltam bele a telefonom, zsebkendőt, parfümöt és minden olyan dolgot, ami egy női táskában lenni szokott. Felhúztam a cipőmet, amit Szofiékkal vettem.

Amikor elkészültem, hívtam egy taxit, majd amikor ideért, elmondtam neki a címet és elindultunk. Út közben írtam egy sms-t Josh-nak, hogy már úton vagyok. Háromnegyed 7 volt, biztos voltam benne, hogy 7-re odaérek. A sofőr egy öreg bácsi volt, elbeszélgettem vele útközben. A bácsi megállította az autót, kifizettem, kiszálltam és megköszöntem. Oda sétáltam az ajtóhoz, de mielőtt csöngettem volna, még ránéztem a telefonom kijelzőjére. Pont 7 órát mutatott, csöngettem.

-          Szia. – adtam Josh-nak egy puszit.

-          Szia, csodaszép vagy. Köszi, hogy jöttél. – mosolygott.

-          Köszi és nincs mit, bármikor. – léptem be a házba. – Szép lett a ház. – jegyeztem meg.

-          Köszönöm. A cuccaidat lepakolhatod a szobámban.

-          Rendben. – ezután felmentem, és lepakoltam a cuccokat, de Josh ajándékát visszavittem.

-          Josh! – szólítottam meg. – Boldog születésnapot! – nyújtottam át neki a táskát.

-          Nagyon szépen köszönöm!

-          Bontsd ki! – utasítottam.

-          Rendben. – belenyúlt a táskába, kivette a dobozt, amiben benne volt az ajándék, majd kinyitotta.

-          Berni, ez csodaszép, nagyon, nagyon szépen köszönöm. – mondta miután megpillantotta a dobverőket, majd adott egy puszit.

Josh meg mondta, hogy még mit kéne csinálni, és, hogy majd 8kor kezdődik a buli. Felfújtunk pár lufit, előkészültünk, piával, kajával, majd kapcsoltunk be zenét. Háromnegyed 8kor érkeztek Szofiék. Fél9re már az össze vendég, akit Josh meghívott, ott volt. Mindenki hozott ajándékot. Már nagyjában zajlott a buli, amikor a fiúk bejelentetté, hogy ő nekik is van egy ajándékuk Josh-nak. Előadtak, egy gyönyörű születésnapi dalt, amit csak Josh-nak írtak. Ezután felvágtuk a tortát, majd amikor végeztünk, visszamentünk a nappaliba és táncoltunk.

*Lia szemszöge*

Eddig nagyon tetszik a buli. Viszont valami még jobban. Pontosabban valaki. Harry már azóta bejön, amióta Berni bemutatott nekik. Nem tudom miért. Valami nagyon megfogott benne. Az már más kérdés hogy az érzés kölcsönös –e.
- Na, milyen a buli? – zökkentett ki a gondolkodásomból egy ismerős hang.
- Nagyon jó. Emlékezetes buli lesz az már biztos. Amúgy nagyon jó volt az a dal, amit előadtatok. – mosolyogtam Harryre.
De nem kellett volna, mert amint bele néztem abba a két gyönyörű szempárba azonnal megállt körülöttem minden. Hirtelen elkaptam a tekintetem, mert kezdett kínossá válni a dolog.
- Egy kérdés. Ti tényleg nem hallottatok rólunk mostanáig?
- Nem. De ahogy mostanában hallgatom a számaitokat, egyre jobban tetszenek. – válaszoltam neki ezúttal nem belenézve a szemébe.
- Ó igen? És van már kedvenc? – hatalmas vigyor terült ki az arcára miközben kérdezte.
- Van. Kettő is.
- És elárulod? – vetette be a kölyökkutya szemeket, amiknek természetesen nem tudtam ellenállni. 
- De csak neked. – kacérkodtam egy kicsit vele.
- Szóval…?
- I wish. – válaszoltam neki és bizakodtam benne, hogy nem jut eszébe, hogy nem csak egy van.
- Értem. Szép is az a szám. De várjunk csak? – na ettől féltem.
- Ki vele, mi a másik? – elég ciki lett volna neki elmondani. Legalábbis nekem.
- Nem. Azt nem árulom el. – makacskodtam.
- Na. A kedvemért. Légy szíves. – jött egyre közelebb. - és még így maradjak erős a közelében – gondoltam magamban.
- Oké. De ne röhögj ki.
- Nem foglak, esküszöm. – tette a kezét a mellkasára.
- A What Makes You Beautiful – ban a te szólód. – mondtam végre ki.
- És ezt miért akartad eltitkolni előlem?
- Nem tudom. Talán mert féltem, hogy kiröhögsz. – válaszoltam és érzetem hogy egyre jobban pirulok.
- Ugyan már. Miért röhögnélek ki? Szerintem aranyos hogy az a másik kedvenced. – mondta, és láttam hogy egy kicsit ő is elpirult.
- És mi a véleményed Josh és Berni kapcsolatáról? – váltott gyorsan témát.
- Szerintem nagyon aranyosak, és örülök, hogy összejöttek. Neked mi a véleményed? – kérdeztem vissza.
- Nekem is ugyan ez. Josh mellé már nagyon kellett valaki, és ez a valaki Berni, mert összeillenek. – ez aranyos volt tőle.
- Harry tudnál jönni egy kicsit? – hallottam meg Louis hangját.
- Ne haragudj, majd még feltétlenül beszélnünk kell.
- Semmi gond, és igen még folytatjuk. – mondtam neki mosolyogva.
Harry el sem ment, de Berni már húzott is a konyha felé, mint akibe nem tudom mi ütött. Beértünk a konyhába, de nem kérdezett semmit mert Niall a hűtőt túrta. Mi addig leültünk az egyik székre és vártuk, hogy végezzen. Miután kiürítette, Berni azonnal letámadott.
- Mesélj! – utasított. Tudtam miről van szó, mert láttam hogy fél szemmel mindig minket nézett.
- Hát jó szóval… - és elkezdtem ezt a nagyon fontos történetet.
- De végül kihúzta belőlem. És ezt mondta: - Ugyan már. Miért röhögnélek ki? Szerintem aranyos hogy az a másik kedvenced.  – fejeztem be a történetet.
- Jaj ez aranyos. És mi volt még? – kíváncsiskodott még mindig.
- Hát itt mind ketten elpirultunk, utána pedig jött Louis a képbe.
- Az szép. De Lia most őszintén, neked bejön? – na ettől a kérdéstől féltem. De ő mégis csak a tesóm. Eddig mindent megosztottam vele és ő is velem, ezért ezt is elmondtam.
- Igen. Már azóta, amióta bemutattad..

Díj ~

 Köszönjük a díjat Viktória Patói-nak:) (http://onlyonegirlinthebigworld.blogspot.hu/) El sem hittük, hogy ilyen kevés rész után, már díjat kaptunk. Tényleg, nem tudunk mást mondani, csak azt, hogy nagyon szépen köszönjük. Minden olvasónknak! Szeretünk titeket. xx

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondani magáról.
2. A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!
3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek.
4. 11 embert kell megjelölni és linkelni a blogját. (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1. Dzseni: December 13-án leszek 14 éves.
    Dzseni: Kedvenc ételem a pizza.
    Dzseni: Van egy Yorkshire Terrier kutyám, a neve Lili.
    Dzseni: Nincs testvérem.
    Dzseni: Példaképem, Eleanor Calder:)
    Dzseni: Kedvenc együttesem egyértelműen a One Direction.
    Dzseni: Kedvenc 1D tagom, Harry Styles.
    Dzseni: Hobbim a tánc.
    Dzseni: Fekete, hosszú, hullámos hajam van:)
    Dzseni: Jobb kezes vagyok.
    Dzseni: Barna szemű. 

    Berni: Könnyen barátkozom.
    Berni: Szüleimmel néha szemtelen vagyok:D
    Berni: Eredeti hajszínem, barna, de nem rég beszíneztettem feketére.
    Berni: Szemem színe, barna:)
    Berni: Példaképem, Demi Lovato.
    Berni: Kedvenc együttesem nekem is egyértelműen a One Direction.
    Berni: A 1D-n kívül szeretem még a Linkin Park-ot, Maroon 5-ot, The Wanted-et és a Little Mix-et is.
    Berni: Kedvenc 1D tagjaim, Niall Horan és Harry Styles.
    Berni: Van egy ikertestvérem.
    Berni: 13 és fél éves vagyok.
    Berni: Horoszkópom, bak.

2. Van valami hobbid? ~ Dzseni: tánc , Berni: tánc, foci.
    Szereted a Milka csokit? ~ Dzseni: imádom , Berni: én is.:D
    Ha választanod kéne a legjobb barátod és a One Direction egyik tagja között, kit választanál? ~ Dzseni:   
    legjobb barátomat , Berni: szintén:)
    Szeretsz pletykálni? ~ Dzseni: nem , Berni: igen:$
    Van olyan ember, akit a világon legjobban szeretsz, ha igen, ki az? ~ Dzseni: nincs, nekem a legfontosabb a     
    család , Berni: nekem is:)
    Van valamilyen háziállatod? ~ Dzseni: egy kutyám , Berni: 3 kutya, 1 macska.. és a többit inkább nem 
    sorolom.
    Mit szeretsz egy emberben? ~ Dzseni: ha sok mindenben hasonlítunk, kedves, jófej , Berni: ha olyan őrült   
    mint én, kedves. 
    Mit nem szeretsz egy emberben? ~ Dzseni: ha beképzelt , Berni: ha hazudik, csak azért, hogy menőnek  
    tűnjön mások előtt..
    Macska, vagy kutya párti vagy? ~ Dzseni: kutya , Berni: mindkettő:)
    Kedvenc sorozat? ~ Dzseni: nincs , Berni: rengeteg van, Teen Wolf, PLL, TVD, True Blood, The Secret Circle
    Szerelmes vagy? ~ Dzseni: igen , Berni: én is.. :$

3. Mi a hobbid? 
    Ki a példaképed? 
    Mért pont ő?
    Ki a kedvenc 1D tagod? 
    Miért pont ő? 
    Hány éves vagy?
    Miért kezdtél el blogot írni?
    Jelenleg mi a kedvenc zene számod?
    Hány blogot olvasol?
    Várod a sulit?
    Hányadikba mész most?

4. Nem tudunk összetudunk hozni 11 blogot. De nekünk ezek a favorite-ok:) xx
   http://youreyesarebeautiful.blogspot.hu/
   http://onedreaminlondon.blogspot.hu/
   http://onedirectionandanne.blogspot.hu/
    

10. rész - 1 nap Joshal.

Sziasztok! Ne haragudjatok, azért amiért ilyen soká hoztuk az új részt.. Remélem ez is tetszeni fog, ez most nem sikerült annyira élvezetessé, de majd a következő már jobb lesz. Úgy döntöttünk, hogy a következő részeket, csak akkor rakjuk fel, ha minimum 3 komment lesz a történetek alatt. Jó olvasást! Komizzatok! :) xx

Hamar hazaértünk. Felvittem az emeletre a cipőt, amit vettem, majd összekészítettem a cuccaimat estére. Nagyon örülök annak, hogy ma este Josh-nál alszom. Miután elpakoltam azokat a dolgokat, amik kellettek, lementem a földszintre és elbúcsúztam Liáéktól. A taxi hamar megérkezett, mivel amíg én pakoltam fent, addig Szofi hívott egyet. Még egyszer elköszöntem Liáéktól, majd elindult a taxi. Útközben zenét hallgattam, One Directiont.

Rövid idő után, megállt az autó Josh háza előtt. Josh nem lakott olyan messze tőlünk. Miután kifizettem a sofőrt, kiszálltam az autóból és az ajtóhoz sétáltam. Mielőtt csöngettem volna, ránéztem az órámra, 19:05 percet mutatott. Megnyomtam a csengőt.

-          Szia, pont jókor! – nyitotta ki mosolyogva az ajtót, Josh.

-          Szia, mihez? – léptem be a házba.

-          Kész a vacsora, remélem még nem ettél. – ment a konyha felé. Lepakoltam a táskámat, amit vittem és követtem én is.

-          Nem, még nem ettem. – mosolyogtam.

-          Akkor jó. Ülj le az asztalhoz. – mutatott az asztal felé. Odasétáltam az asztalhoz, kihúztam a széket és leültem.

-          Na, és mit eszünk? – kíváncsiskodtam.

-          Hamburgert.

-          Hmm, azt szeretem! Nem kell valamiben segíteni?

-          Nem, dehogy, te ülj csak ott a helyeden! – utasított Josh.

-          Rendben. – nevettem.

Josh mindent elkészített és ehettünk is. Nagyon finom hamburgert csinált. Ezután, felvezetett a szobájába, hogy lepakoljam a cuccaimat. Majd, leballagtunk a nappaliba.

-          Megnézünk egy filmet? – kérdeztem tőle.

-          Persze, de mit? – mosolygott.

-          A felhők fölött 3 méterrel-t láttad már?

-          Nem, de sok mindent hallottam már róla. Azt szeretnéd megnézni?

-          Igen, még én sem láttam, de tuti, hogy tetszene!

-          Hát jó, a te kedvedért megnézem! – adott egy puszit az arcomra, majd a laptopjáért nyúlt, és bekapcsolta.

Leültünk a kanapéra, megkereste a filmet és elkezdtük nézni. Olyan hosszú film volt, hogy Josh elaludt a felénél, én végig néztem és nagyon, nagyon tetszett. A végén még sírtam is, olyan szép volt és örültem annak, hogy ez olyan film volt, aminek a vége nem happy and lett. Kikapcsoltam a laptopot, leraktam az asztalra és felmentem lezuhanyozni. Amikor végeztem, visszamentem a nappaliba Josh-hoz, hogy felkeltsem.

-          Én már lezuhanyoztam, most te jössz. – adtam neki egy puszit.

-          Elaludtam?

-          Igen. – nevettem.

-          Bocsi, tetszett a film? – kérdezte.

-          Imádtam! De most menj és zuhanyozz le, mert már fél 12 van.

-          Jó, jó megyek. – felkelt a kanapéról, és felballagott az emeletre.

Én elvettem az asztalról a telefonom, majd leültem a kanapéra és küldtem egy üzenetet Liáéknak. Ez után felhívtam anyát és elmondtam neki a történteket és bocsánatot kértem, hogy ilyenkor hívtam. Lejött Josh egy szál törülközőben az emeletről. Nevetni kezdtem.

-          Mit nevetsz? – nézett rám.

-          Semmi, csak olyan aranyos vagy így. – nevettem.

-          O, köszi. Mit csináltál, amíg fürödtem? – ült le mellém.

-          Semmit, csak telefonoztam. Amúgy, hol fogok aludni? Itt lent?

-          Mellettem. – mosolygott.

-          Oké. Megyünk? Én már fáradt vagyok.

Josh bólintott, majd felálltam a kanapéról, és felmentünk a szobájába. Josh, gyorsan felvett egy rövidnadrágot, majd megcsinálta a helyemet és lefeküdtünk aludni. Hamar elaludtunk mind a ketten, hiszen álmosak voltunk.

Reggel, én keltem fel először. Lementem a konyhába, hogy készítsek valami reggelit magunknak. Úgy gondoltam, hogy gofrit csinálok, mert azt mind a kettőnk szereti. Elővettem a hozzávalókat és gyorsan elkészítettem, majd beraktam a sütőbe sülni. Amíg a gofri sült, kimentem a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t. Szokásos reggeli műsörök mentek, így hát végül a kedvenc zene csatornámat hallgattam. Épp a Carly Rea Jepsen – Call me maybe ment, amikor lejött Josh.

-          Jó reggelt, mindjárt kész a reggeli. – mosolyogtam.

-          Neked is, mit eszünk? – kérdezte álmosan.

-          Gofrit.

-          Az jó. – mondta, majd odasétált a kanapéhoz és leült mellém.

-          Mit csinálunk ma? – kíváncsiskodtam.

-          Pfuu, hát nem tudom.. nekem 2-től próbám lesz a fiúkkal.

-          Tényleg? Megnézhetlek? – néztem rá, miközben a távirányítóért nyúltam.

-          Ha szeretnéd, gyere. Én most felmegyek, átveszem a ruhám, mindjárt jövök. – ezzel felállt a kanapéról és felsétált az emeletre.

Kikapcsoltam a tv-t, majd a konyhába mentem, hogy kivegyem a gofrit. Nagyon jó illata volt. Kiszedtem tálra, majd leraktam az asztalra, elővettem hozzá a nutellát és a lekvárt. Ezután, én is felmentem, hogy átöltözzek. Kivettem a táskámból egy rózsaszín ’i love you’ mintás pólót és egy fekete rövidnadrágot, majd felvettem. Amikor elkészültünk, lementünk Josh-val és megreggeliztünk.

-          Ez nagyon finom volt. – adott egy puszit, amikor megette.

-          Köszi. – mosolyogtam.

-          Hagyd csak, majd én elmosogatok. – szóltam rá, amikor elkezdte engedni a vizet.

-          Nem, te készítettél reggelit, én pedig most mosogatok.

-          Hát legyen, ha ezt akarod. – nevettem.

Jelzett a telefonom, sms-em jött. Szofi volt az, azt írta, hogy elmennek Liával vásárolni és, hogy majd írjak nekik, ha megyek haza. Ezután ránéztem a telefonom órájára. Már dél volt. Visszamentem Josh-hoz a konyhába és segítettem neki elpakolni a tálakat. Amikor végeztünk már fél1 volt.

-          Josh, nem viszel haza még azelőtt, hogy elmennénk a próbára? – kérdeztem tőle.

-          Miért?

-          Le akarom dobni a cuccaimat.

-          Oké.

-          Köszi, akkor én most felmegyek és összepakolok. – mosolyogtam.

Elindultam, az emeletre a cuccaimért. Bementem a szobába és elkezdtem pakolászni a cuccaimat, amikor a pizsama nadrágomat kerestem, ráakadtam egy fényképre. Egy szőke, hosszú hajú lány volt rajta, a kép hátulján ez állt: xoxo. Nem csináltam emiatt különösebben nagy ügyet, hiszen azt gondoltam, hogy a volt barátnőjétől kapta a fotót. Visszaraktam a képet, oda, ahol találtam, majd tovább kerestem a nadrágomat, ami az ágyon volt. Elpakoltam az összes cuccom, majd lementem Josh-hoz.

-          Indulhatunk? – kérdezte.

Bólintottam. Ki vitte a táskámat a kocsihoz. Én addig bezártam az ajtót, majd oda mentem én is a kocsihoz, és beszálltam. Josh haza vitt, bementünk a házba, felmentem az emeletre és lepakoltam a cuccaimat. Visszamentem Josh-hoz, ő kint volt a nappaliban és tv-zett.

-          Mehetünk? – kapcsolta ki a tv-t.

-          Igen, csak még kiírom Liáéknak, hogy itthon voltam és, hogy mikor jövök és hova megyek. – mondtam, majd fogtam egy papírt és egy tollat.

-          Oké, én kint várlak.

-          1 perc és megyek! – szóltam Josh után.

Amikor végeztem, felkaptam a táskám és bezártam a bejárati ajtót. Beaültem az autóba és indulhattunk is.

-          Messze van?

-          Maximum negyed óra alatt ott vagyunk.

-          Jó.

Bekapcsoltam a rádiót, amiben Conor Maynard – Vegas Girl ment. Mivel imádom ezt a számot, és Conor-t is, elkezdtem énekelni. Éneklésemet Josh nevetése szakította félbe.

-          Mi van? – mosolyogtam.

-          Semmi, semmi, csak olyan aranyos vagy.

-          Tudom. – húztam ki magam.

Josh tovább nevetett, de én nem zavartattam magam és énekeltem tovább. Majd amikor a számnak vége lett, adtam egy puszit Joshnak. Ő nem szólt semmit csak mosolygott. 2 perc múlva az autó megállt egy nagy épület előtt.

-          Itt vagyunk. – nyitotta ki a kocsi ajtaját Josh.

Kiszálltam az autóból, majd a bejárathoz sétáltunk és bementünk. Josh odavezetett engem a fiúkhoz.

-          Sziasztok! – köszöntem nekik.

-          Szia! – lépett oda hozzám Niall. A többiek csak integettek.

-          Próba! – hallottam a háttérből.

-          Josh, Én most megyek és leülök.

Lesétáltam a színpadról, és leültem a nézősorba. Csend lett, majd elindult a What Makes You Beautiful.

„You’re insecure, don’t know what for. You’re turning heads when you walk through the door.”

Josh nagyon jól dobol és a fiúk is nagyon jól énekelnek. Élőben még nem hallottam őket. Ezután még elpróbálták a One Thing-et és a Gotta Be You-t. Amikor végeztek a próbával, Josh oda jött hozzám, hogy megkérdezze, milyenek voltak. Elmondtam a véleményemet, ami természetesen az volt, hogy nagyon jók voltak. A fiúk még tevékenykedtek egy kicsit, majd ők is odajöttek hozzánk.

-          Nagyon jók voltatok. – mondtam mielőtt még megkérdezték volna.

A fiúk mosolyogtak. Csöngött a telefonom. Levettem a vállamról a táskát, majd kikerestem a telefonomat. A kijelzőn Lia neve látszódott.

-          Szia! Mikor jössz haza? – szólt bele Lia.

-          Szia, hamarosan. Miért?

-          Mert arra gondoltunk Szofival, hogy elmehetnénk moziba, hogy megnézzük a Felhők fölött 3 méterrel-t.

-          Menjetek csak, én már tegnap este megnéztem Josh-al.

-          Ja, rendben. Majd írj üzit, ha indultok.

-          Oké. – nyomtam ki a telefont.

Visszasétáltam a fiúkhoz, elköszöntem tőlük, megköszöntem, hogy megnézhettem a próbát. Ezután, szóltam Josh-nak, hogy mennünk kéne, hiszen már 5 óra volt. Josh még elköszönt a fiúktól és a többi tagtól, majd kimentünk az épületből, beszálltunk az autóba és elindultunk a házunkhoz. Út közben még beszélgettünk a próbáról és, hogy mióta zenélnek. Mivel én még mindig keveset tudtam a fiúkról. Körülbelül az út felén, megszólalt Josh telefonja. Előkereste a zsebéből, ránézett a képernyőre, majd kinyomta. Nem kérdeztem meg tőle, hogy kihívta, azt gondoltam, hogy azért nem vette fel, mert nem szeret út közben telefonálni. Kis idő múlva, megállt az autó a házunk előtt. Kiszálltunk, majd az ajtóhoz sétáltunk.

-          Mit fogsz most csinálni? – kérdezte Josh.

-          Hát valószínűleg megvacsorázok, tv-zek, lefürdök és alszom. Ma korán szeretnék le feküdni.

-          Értem. Köszi, a mai napot, nagyon jó volt. – mosolygott.

-          Szerintem is.

Elköszöntünk egymástól, mondtam, hogy még majd este hívom, majd bementem a házba, lepakoltam a cuccaimat és felmentem a szobámba átöltözni kényelmes ruhába. Liáék még nem voltak otthon és úgy gondoltam, hogy még egy ideig nem is lesznek otthon, mivel a filmet 7 órakor vetítik a moziban és 2 órás plusz, még ahogy őket ismerem, beülnek egyet valahova. Szóval lesz 10 óra mire hazaérnek. Amikor átvettem a ruhám, előkerestem a laptopot, levittem a nappaliba és bekapcsoltam. Semmi újat nem csináltam, csak twittereztem, facebookoztam, írtam az ismerősökkel és a barátnőimmel, akik már nagyon hiányoztak. Később vettem észre, hogy valaki ismerősnek jelölt. Még a volt pasim, David, akivel általánosban jártam. Visszajelöltem, hiszen, azóta már elfelejtettük a dolgokat és barátok maradtunk. Kimentem a konyhába, hogy igyak egy kis narancslevet, majd visszaballagtam a nappaliba, bekapcsoltam a tv-t és visszaültem a gép elé. Akikkel írtam, elköszöntem tőlük, twitteren is mindenkitől elköszöntem, jó éjszakát kívántam és kikapcsoltam a gépet. Még néztem a tv-t, amiben Teen Wolf ment. A reklám közben felhívtam Josh-t. Így is már fél10 volt.

-          Szia. – köszöntem bele.

-          Szia, mit csinálsz?

-          Hát, most jelenleg tv-zek, aztán megyek lezuhanyozni és aludni.

-          Te?

-          Én is tv-zek.

-          Rendben. Akkor még majd holnap beszélünk, jó éjt, szia!

-          Neked is, aludj jól. Szia.

Épp ki akartam kapcsolni a telefonom, amikor jelzett. Sms-em jött. Csak egy telefonszámot jelzett a telefonom.

„Szia Berni, Niall vagyok. Josh-tól kértem el a telefonszámod, remélem nem baj. Gondolom, úgyis tudod, hogy mi lesz holnap, de azért, gondoltam, szólok. Josh szülinapja lesz. Írj. Ha megkaptad ezt az üzenetet. xx „

Felolvastam magamban az üzenetet, majd válaszoltam rá. „ Szia. Persze, nincs semmi baj. Igen, nem felejtettem el a születésnapját. Úgy tudom, hogy lesz nála valamilyen buli holnapJ xx”

Ezután kikapacsoltam a telefonom, a tv-t. Felmentem az emeletre, be a fürdőbe, majd lezuhanyoztam, felvettem a pizsamám, kifésültem a hajam és beballagtam a szobánkba. Liáék még nem jöttek meg, ezért nekik, írtam egy üzit. Ehhez külön be kellett kapcsolnom a telefonom. Utána már nem is kapcsoltam ki. Mielőtt még elaludtam volna, tv-ztem egy kicsit. Majd amikor lekapcsoltam a tv-t, bebújtam a takaróm alá. Gondolkodtam, eszembe jutott Josh szülinapja és az, hogy még nem vettem neki semmit, szóval délelőtt el kell mennem Liával vásárolni. Hogy is lehettem ekkora hülye?! Nem stresszeltem ez többet, inkább abba hagytam a gondolkodást és lehunytam a szemem..

9. rész - A találkozás

Sziasztok! Meghoztuk az új rész, tényleg bocsi amiatt, hogy nem rakunk fel gyakran új részt, de mostanában nem nagyon érünk rá.. A mostani részről csak annyit, hogy megjelennek benne a fiúk is! Reméljük, hogy tetszeni fog nektek! Jó olvasást, és várjuk a véleményeiteket! xx 

-          Jó reggelt! – puszilta meg az arcomat Josh.

-          Neked is, de miért keltettél ilyen korán? – kérdeztem álmosan.

-          Korán? Hiszen már fél 11 van. Indulnunk kell. – mosolygott.

-          Mégis hova? – nyitottam ki szemeimet.

-          Bemutatlak a bandának.

-          Mi? Azt tudtam, hogy majd bemutatsz nekik, de, hogy már ma?

-          Igen, ma. Na, gyerünk, öltözz, egyél, és már megyünk is.

-          Jó, jó. Szofiék? – keltem ki az ágyból.

-          Lia és Szofi elmentek futni.

-          Oké.

-          Na, akkor én most lemegyek és készítek neked egy szendvicset.

Bólintottam. Megcsináltam az ágyamat, felöltöztem és lementem a konyhába. Josh elkészített nekem egy nagyon finom szendvicset. Megettem, felhúztam a cipőmet és bezártam az ajtót. Josh kinyitotta az autóját,- mert tegnap avval jött -, és beültünk. Út közben Josh, mutatott pár számot a fiúktól, nagyon tetszettek. Tényleg jók a dalaik. Az autó megállt egy ház előtt, majd Josh kiszállt. Odasétált hozzám és kinyitotta az ajtót.

-          Itt vagyunk? – kérdeztem, miután kiszálltam az autóból.

-          Igen, ez a házam, a fiúk itt vannak, mert idehívtam őket, hogy be tudjalak mutatni. Jössz?

-          Aha. Szép ház.

-          Köszi. – adott egy puszit.

Josh kinyitotta az ajtót majd bementünk. Josh a nappaliba vezetett. 5 srác ült a kanapén és nézte a tv-t. Amikor észrevettek minket, kikapcsolták a tv-t és mind felálltak. Josh mondott valamit nekik, de nem figyeltem arra, hogy mit.

-          Fiúk, ő itt Berni, a barátnőm. – mutatott be engem Josh.

-          Sziasztok. – intettem.

-          Szia, a nevem Liam. – lépett oda hozzám egy barna hajú, barna szemű fiú.

-          Az én nevem Harry. – mondta mosolyogva egy barna göndör hajú, zöldeskék szemű srác.

-          Örülök, hogy találkoztunk, az én nevem Niall. – nyújtotta a kezét egy szőke hajú, kékszemű fiú.

-          Szia, én Zayn vagyok. – szólalt meg egy fekete hajú, barna szemű srác.

-          Én pedig vagyok a répák királya. – mondta komolyan egy barna hajú, barna szemű, vicces fiú.

-          Aha..

-          Berni, a répa király igazi neve Louis. – mosolygott Josh.

-          Rendben, örülök, hogy találkoztam veletek. – mosolyogtam én is.

-          Éhes vagyok, menjünk el valahova ebédelni. – mondta Niall, miután bemutatkoztunk egymásnak és helyet foglaltunk a nappaliban.

-          1 órája ettél. – mondta Harry.

-          Na és? – vont vállat a szőke fiú.

-          Részemről rendben. – szóltam közbe.

A fiúk egyetértően bólintottak. Kimentük a házból és elindultunk,  Ők külön jöttek, Én pedig Josh-val.

-          Melyik étterembe megyünk? – kérdeztem Josh-tól útközben.

-          Niall kedvence a Nando’s, úgy, hogy gondolom, hogy oda.

-          Értem.

Az előttünk haladó autó, amiben a fiúk ültek, megállt az étterem előtt, amin az a felirat állt, hogy Nando’s. Josh leállította az autót, majd mind a ketten kiszálltunk és a fiúkhoz mentünk. Besétáltunk az étterembe, majd leültünk az egyik asztalhoz. A pincér perceken belül már jött is, felvenni a rendelésünket.

-          Jó napot, mit hozhatok? – kérdezte.

-          Én a szokásosat kérem. – mondta Niall.

-          Rendben. – írta fel a pincér.

-          Én egy gyros tálat. – kértem.

-          Én is. – szólt Josh.

-          Mi is. – mondták a fiúk.

Mosolyogtam. Amíg vártuk, hogy kihozzák az ebédet, Én kimentem, hogy felhívjam Liát és elmondjam neki, hogy tudja, hol vagyok. Ezután bementem az étterembe és visszaültem Josh mellé. 10 perc múlva kihozták az ebédünket.

-          Berni, te hány éves vagy? – kérdezte Niall ebéd közben.

-          16.. – mondtam szerényen.

-          Tényleg? Legalább 18-nak mondanálak.

-          Köszönöm. Ti? – kérdeztem Én is.

-          Én, Zayn és Liam 19, Harry 18, Louis pedig 21. – válaszolt helyettük Niall.

-          Értem.

Megettük az ebédet. Ezután, mondtam, hogy nekem mennem kell. Épp indultunk volna, de amikor kiléptünk az étteremből, sikítozó lányok leptek meg minket. Fényképeket készítettek a fiukkal, aláírást kértek. Jó fél óra után, amikor a fiúk befejezték az autogramosztást és a fényképezkedést, elindultunk. 20 perc kocsikázás után megérkeztünk.

-          Nem jöttök be? – néztem a fiúkra.

-          Hát, végül is nincs semmi programunk mára. – mondta Zayn.

-          Rendben, akkor gyertek.

Kinyitottam az ajtót és bementünk. Lepakoltam a cuccaimat, addig szóltam a fiúknak, hogy menjenek be a nappaliba. Lepakoltam a táskámat és bementem utánuk a nappaliba. A fiúk a kanapén ültek, Josh pedig a fotelben.

-          Szép kis ház. – mondta Liam.

-          Ó, köszi, nagy nénéméké.

-          Miért, ti nem itt laktok? – nézett rám Harry.

-          Nem, mi Sheffield-ben lakunk csak itt nyaralunk.

-          Ja.. és ők most hol vannak, dolgoznak? – kérdezte.

-          Igen, ők most távol vannak, valamilyen munka ügyben. Csak mi vagyunk itthon.

-          Ti? – kérdezte Niall.

-          Igen, Szofi az unokatestvérem, és Lia a testvérem.

-          És ők most hol vannak? – fordult felém Zayn.

-          Állítólag elmentek futni, de már elég régen, szóval szerintem beültek valahova.

-          Értem. – mondta Zayn.

-          Kértek valami üdítőt? – kérdezem, mielőtt leültem volna.

-          Köszi, de nem. – mondták.

-          Rendben. – ültem le Josh mellé.

Bekapcsoltam a tv-t. Kis ideig tv-ztünk, majd megjöttek Liáék. Felálltam és odarohantam hozzájuk.

-          Sziasztok! Hát ti, hol voltatok ilyen sokáig? – kérdeztem tőlük.

-          Szia, futottunk, utána pedig beültünk a starbucks-ba.

-          Aha, értem. Figyeljetek, itt vannak a srácok.

-          Milyen srácok? – nézett rám Lia.

-          One Direction srácok. – adtam a választ mosolyogva.

-          Tényleg? – kérdezte Szofi.

-          Igen, gyertek, bemutatlak nekik. – indultam a nappali felé.

Besétáltam a nappaliba Szofival és Liával. Majd a srácok felé fordultam.

-          Srácok, ő itt Lia és ő pedig Szofi. – mutattam be őket, külön-külön a srácoknak.

-          Sziasztok! – köszöntek.

-          Hello, én Harry vagyok. – intett nekik.

-          Niall. – mosolygott.

-          Én Zayn. – nézett rájuk.

-          Az én nevem Louis.

-          Én pedig Liam vagyok.

-          Örülök, hogy találkoztunk. – mondta Lia.

Ezután, felmentek az emeletre, hogy átvegyék a futástól megizzadt ruháikat. Mi tv-ztünk tovább, majd amikor lejöttek Liák, abbahagytuk és kiültünk a kertbe beszélgetni.

-          Bocsi, de nekünk mennünk kéne. – szólaltak meg a fiúk.

-          Nem azt mondtátok, hogy mára nincs programotok? – kérdeztem tőlük.

-          De, azt mondtuk, viszont az előbb üzent a manager, hogy fotózásunk lesz. – mondta Liam.

-          Értem, hát akkor, majd még találkozunk.

-          Feltétlenül. – kacsintott Niall. Elmosolyodtam, felálltunk az asztaltól és kikísértük a fiúkat. Liáék visszamentek a házba, de én még megvártam, míg elindulnak a kocsival.

-          Sziasztok! – integettem, miután elindult az autó.

Ezután fogtam magam és visszaballagtam a házba Josh-ékhoz. Mind bent voltak a nappaliba és tv-t néztek. Leültem Josh mellé a kanapéra, majd Én is nézni kezdtem a tv-t.

-          Ma is itt maradsz? – néztem Josh-ra.

-          Mi lenne, ha ma te jönnél át hozzám? – kérdezte vissza.

-          Okés, megbeszélem Liáékkal. – adtam egy puszi Josh-nak.

Majd felálltam a kanapéról és a konyhába mentem, hogy készítsek magamnak egy szendvicset.

-          Kértek valamit ti is? – szóltam ki a többieknek.

-          Én nem. – szólt Lia.

-          Én sem. – mondta Josh.

-          Nekem csinálnál egy szendvicset? – kérdezte Szofi.

Bólintottam, majd befejeztem a szendvicseket. Ráraktam tálcára, majd kivittem a kaját Szofinak és magamnak. Miután megettem, felmentem a szobámba, a telefonomért.

-          Tényleg egész nap tv-zni fogunk? – kérdeztem a lépcsőn állva, kezemben a telefonommal, Liától és a többiektől.

-          Hány óra is van? – nézett rám Lia a kanapéról. Ránéztem a telefonom kijelzőjére. - Fél 5.

-          Akkor mi lenne, ha elmennénk megvenni azt a cipőt, amit kinéztem tegnapelőtt? – kérdezte Lia tőlem és Szofitól. Ránéztem Josh-ra.

-          Én úgyis menni akartam. – mosolygott Josh. – Akkor este?

-          Mi lesz este? – kíváncsiskodott Szofi.

-          Nála alszok ma, rendben? – néztem a lányokra mosolygó arccal.

-          Oké. – vontak vállat.

-          Mire jöjjek akkor érted? – kérdezte tőlem, amikor már a bejárati ajtóban álltunk.

-          Majd taxival oda megyek. – sétáltam oda Josh autójához.

-          Biztos?

Bólintottam. Elbúcsúztunk egymástól, majd visszamentem a lányokhoz a házba.

-          Na, akkor indulhatunk? – néztem Liára.

-          Persze, persze, csak felmegyek a telefonomért.

-          Oké, de siess. – mondtam.

Amíg Lia felment a telefonjáért, leültem a kanapéra és a telefonommal babráltam, Szofi kijött a konyhából,- ahol eddig volt -, és leült mellém. Lia 5 perc múlva lejött, azt mondta, hogy nem találta a telefonját. Persze ez tipikus, soha semmit sem talál meg, pedig az orra előtt van minden. Amikor végre mindenki készen volt, elindulhattunk.

-          Megérkeztünk? – kérdeztem, amikor Liáék megálltak egy kirakat előtt.

-          Szerinted? – nézett rám értetlenül. – Neked nem hasonlít egy cipővel teli kirakat egy cipős bolthoz? – folytatta.

-          Jól van, na, nem kell egyszerre lehurrogni. – nevettem.

-          Melyik az a cipő? – kérdeztem a kirakat felé mutatva.

-          Az ott! – mutatott Lia az ujjával egy nagyon szép cipőre.

-          Na és bemegyünk? – tette fel az értelmes kérdést Szofi.

-          Szerinted nem azért jöttünk?

Szofi nem felelt, elfordultunk a kirakattól és bementünk. A cipőbolt belülről egyáltalán nem volt olyan nagy, mint amilyennek én gondoltam. Az eladónő egyszerre oda jött hozzánk, hogy megkérdezze, miben segíthet. Lia kért az ő méretében, abból a cipőből, amit kinézett. Szofi ott maradt Liával, hogy segítsen neki. Én tovább mentem, hogy körül nézzek, a boltban, az egyik sarokban megpillantottam egy gyönyörű szép cipőt. Rögtön odamentem, hogy megnézzem, van-e a méretemben. Szerencsém volt.

-          Na, találtál valamit? – jött oda hozzám Lia és Szofi. Feléjük fordultam.

-          Igen, ezt a cipőt néztem ki magamnak. – mutattam rá a szép cipőre.

-          És, nem próbálod fel? – kérdezte Szofi.

-          Végül is, de. – vettem a kezembe a szépséges cipőt. – úgy is kell már egy cipő, mivel Josh-nak a hétvégén lesz a szülinapja, és nincs egy árva cipőm sem, amit felhúzhatnék.

Felpróbáltam mindkét darab cipőt. Nagyon kényelmes volt, egyáltalán nem volt szűk sehol sem, szinte tökéletes. Járkáltam benne még egy kicsit, hogy biztosra menjek, majd levettem és visszaraktam a dobozába. Felvettem a cipőmet és odasétáltam a kasszához, hogy fizessek.

   Miután kifizettem a csodálatos cipőt, elindultunk haza.