11. rész - A buli

Sziasztok! Nagyon, nagyon sajnáljuk, hogy ilyen sokáig nem hoztunk új részt, de vártuk, hogy meg legyen a 3 komment, de csak 2 jött össze. Reméljük ez a rész jobban sikeredett és, hogy meg lesz a 3 komment. Jó olvasást. 

Reggel a telefonom keltett. 9 óra volt. Lia még aludt, nem is tudom, hogy mikor jöttek meg. Kikeltem az ágyból, és felvettem a virágos szoknyámat, egy szandált és kiegészítőnek a kedvenc szemüvegemet.

Ezután megmostam a fogamat, arcomat, majd felraktam egy kis szempillaspirált. Lementem a konyhába és készítettem magamnak egy szendvicset. Liáéknak kiírtam egy cetlire, hogy elmentem Joshnak születésnapi ajándékot vásárolni. Miután megírtam a cetlit, levettem a fogasról a fekete táskámat, beleraktam a bukszám és a telefonom. Majd bezártam a bejárati ajtót és elindultam. Természetesen nem gyalog, hanem taxival. Abba a plázába mentem, ahol Liával voltunk vásárolni és ahol Szofinak is vettük az ajándékát. Egész úton azon gondolkoztam, hogy mit vehetnék neki. Rengeteg botba bementem. Egyszer csak meg akadt a szemem, egy hangszer bolton, bementem. Eszembe jutott, hogy Josh biztos örülne annak, ha egy olyan dobverőt kapna, amin a saját neve áll. Meg kérdeztem az eladót, hogy lehet-e olyan kapni, vagy csináltatni. Az mondta, hogy mondjam meg a nevét annak, akinek csináltatni szeretném és válasszak ki egy dobverőt. Kiválasztottam egyet, szép volt. Oda adtam az eladónak, mondtam, hogy sürgős lenne a dolog, és, hogy még ma kéne. 2 óra múlva jöhetek érte, azt mondta. Megköszöntem a segítségét, majd hazaindultam. Olyan boldog voltam, ennek tutira fog örülni Josh! Hívtam egy taxit, ami hazavitt. Délre otthon is voltam.

-          Szia, na, sikerült megvenned a tökéletes szülinapi ajándékot? – jött oda hozzám Lia, amikor beléptem a nappaliba.

-          Hát már megvan, de 2 óra múlva vissza kell mennem érte.

-          Jó, de elmondod, hogy mit vettél neki? – ültünk le a kanapéra.

-          Ja, ja, persze. – nevettem. – Névre szóló dobverőt, csak még várnom kell arra, hogy megcsinálják.

-          Annak biztosan örülni fog. Visszamehetek majd veled én is?

-          Persze, de szerintem most ebédeljünk meg, aztán elkészülünk és mehetünk is. Amúgy hol van Szofi?

-          Oké. Ja, Szofit elvitte Adam ebédelni. Amúgy tudtad, hogy holnap érkeznek George bácsiék?

-          Tényleg? De jó! Már hiányoztak.

Bementem a konyhába, kinyitottam a hűtőt, de mivel nem volt benne semmilyen kaja, szendvicset meg nem akartunk enni, ezért úgy döntöttünk, hogy rendelünk pizzát. Felhívtam a pizzázót ahonnan rendelni szoktunk és kértem egy nagy sajtos, sonkás, kukoricás pizzát. Amíg a pizzára vártunk, tv-ztünk. 20 perc múlva csöngettek. – Ez gyors volt. – jegyeztem meg, majd odasétáltam az ajtóhoz, kinyitottam, elvettem a pizzát, kifizettem, majd megköszöntem és visszamentem a konyhába. Liával megebédeltünk, majd eltakarítottunk magunk után. Megvártam, míg Lia elkészül, mivel én nem öltöztem át, amikor elkészült, hívtunk egy taxit, ami elvitt minket a plázába. Mivel még csak háromnegyed 2 volt, ezért még Lia nézelődött egy kicsit, én leültem az egyik padra és telefonoztam. Felhívtam Josh-t.

-          Szia. Boooooldog születésnapot. – nyújtottam el az o betűt.

-          Köszönöm szépen, ugye tudod, hogy ma este buli lesz akkor nálam?

-          Persze, mire menjek?

-          7-re, mert még segítened kéne.

-          Rendben, vihetem Liáékat is?

-          Persze, hozd csak őket nyugodtan, de ha most nem haragszol, akkor én megyek, még egy csomó dolgom van. Szia.

-          Puszi, szia. – raktam le a telefont.

A telefonbeszélgetés után, szóltam Liának, hogy jöjjön, mert már mehetünk. Megkerestük a boltot, majd bementünk. Szóltam az eladónak, hogy jöttem azért, amit megbeszéltünk két órával ezelőtt. Szépen becsomagolta, majd kifizettem, és mentünk is. Nem hazamentünk, mivel még nagyon sok időnk volt estéig, és még ruhánk sem volt, ezért bementünk egy boltba körülnézni. Elég sok keresgélés után, végre mind a ketten megtaláltuk a tökéletes ruhát. Miután mindent megvettünk, amit kellett, taxit hívtunk, ami hazavitt minket. Amikor haza értünk még csak fél5 volt és Szofi sem volt otthon, ezért úgy döntöttünk, hogy rendet rakunk, mire holnap hazaérnek Gertie néniék. Enyém volt az emelet, Liáé a földszint. Épp a takarítás végénél jártam, amikor megcsörrent a telefonom. Előkerestem a táskámból, ami az ágyon volt.

-          Szia, anyaa! Rég beszéltünk. – szóltam bele vidáman a telefonba.

-          Szia, hogy vagytok? Mit fogtok ma csinálni?

-          Nagyon jól vagyunk, ma van Josh szülinapja, és bulit tart, oda megyünk.

-          Ja, igen, emlékszem. Azt mondtad, hogy ezen a héten lesz a szülinapja, mond meg neki, hogy boldog születésnapot kívánok.

-          Átadom. Ti hogy vagytok?

-          Mi is meg vagyunk, ma este elvisz apád vacsorázni.

-          Na, az jó. Anya, figyelj, nekem mennem kéne, mert most épp takarítunk Liával, utána készülünk és megyünk. Szia, jó vacsorázást.

-          Rendben, érezzétek jól magatokat. Puszi.

Mosolyogtam, majd kinyomtam a telefont. Befejeztem a takarítást és lementem Liához. Ő és Szofi a nappaliban ültek és beszélgettek. Egy kicsit én is leültem hozzájuk, szóltam nekik a ma este miatt. Azt mondták, hogy ők majd később jönnek a bulira, nem 7kor, mint én. Ránéztem az órára, már 6 óra volt. Jó sokáig tartott a takarítás. Szóltam Liáéknak, hogy én felmegyek készülődni. Először is letusoltam, majd kikészítettem a ruhámat, amit vettünk. Belebújtam, kisminkeltem magam, ajándéktáskába raktam Josh ajándékát, fogat mostam, majd lementem Liáékhoz a nappaliba.

-          Jó leszek így? – kérdeztem Szofiékra nézve.

-          Nagyon jól áll neked ez a ruha. – mondta Szofi.

-          Köszi.

-          Szerintem is. – mosolygott Lia.

Kikerestem a táskámat, majd elpakoltam bele a telefonom, zsebkendőt, parfümöt és minden olyan dolgot, ami egy női táskában lenni szokott. Felhúztam a cipőmet, amit Szofiékkal vettem.

Amikor elkészültem, hívtam egy taxit, majd amikor ideért, elmondtam neki a címet és elindultunk. Út közben írtam egy sms-t Josh-nak, hogy már úton vagyok. Háromnegyed 7 volt, biztos voltam benne, hogy 7-re odaérek. A sofőr egy öreg bácsi volt, elbeszélgettem vele útközben. A bácsi megállította az autót, kifizettem, kiszálltam és megköszöntem. Oda sétáltam az ajtóhoz, de mielőtt csöngettem volna, még ránéztem a telefonom kijelzőjére. Pont 7 órát mutatott, csöngettem.

-          Szia. – adtam Josh-nak egy puszit.

-          Szia, csodaszép vagy. Köszi, hogy jöttél. – mosolygott.

-          Köszi és nincs mit, bármikor. – léptem be a házba. – Szép lett a ház. – jegyeztem meg.

-          Köszönöm. A cuccaidat lepakolhatod a szobámban.

-          Rendben. – ezután felmentem, és lepakoltam a cuccokat, de Josh ajándékát visszavittem.

-          Josh! – szólítottam meg. – Boldog születésnapot! – nyújtottam át neki a táskát.

-          Nagyon szépen köszönöm!

-          Bontsd ki! – utasítottam.

-          Rendben. – belenyúlt a táskába, kivette a dobozt, amiben benne volt az ajándék, majd kinyitotta.

-          Berni, ez csodaszép, nagyon, nagyon szépen köszönöm. – mondta miután megpillantotta a dobverőket, majd adott egy puszit.

Josh meg mondta, hogy még mit kéne csinálni, és, hogy majd 8kor kezdődik a buli. Felfújtunk pár lufit, előkészültünk, piával, kajával, majd kapcsoltunk be zenét. Háromnegyed 8kor érkeztek Szofiék. Fél9re már az össze vendég, akit Josh meghívott, ott volt. Mindenki hozott ajándékot. Már nagyjában zajlott a buli, amikor a fiúk bejelentetté, hogy ő nekik is van egy ajándékuk Josh-nak. Előadtak, egy gyönyörű születésnapi dalt, amit csak Josh-nak írtak. Ezután felvágtuk a tortát, majd amikor végeztünk, visszamentünk a nappaliba és táncoltunk.

*Lia szemszöge*

Eddig nagyon tetszik a buli. Viszont valami még jobban. Pontosabban valaki. Harry már azóta bejön, amióta Berni bemutatott nekik. Nem tudom miért. Valami nagyon megfogott benne. Az már más kérdés hogy az érzés kölcsönös –e.
- Na, milyen a buli? – zökkentett ki a gondolkodásomból egy ismerős hang.
- Nagyon jó. Emlékezetes buli lesz az már biztos. Amúgy nagyon jó volt az a dal, amit előadtatok. – mosolyogtam Harryre.
De nem kellett volna, mert amint bele néztem abba a két gyönyörű szempárba azonnal megállt körülöttem minden. Hirtelen elkaptam a tekintetem, mert kezdett kínossá válni a dolog.
- Egy kérdés. Ti tényleg nem hallottatok rólunk mostanáig?
- Nem. De ahogy mostanában hallgatom a számaitokat, egyre jobban tetszenek. – válaszoltam neki ezúttal nem belenézve a szemébe.
- Ó igen? És van már kedvenc? – hatalmas vigyor terült ki az arcára miközben kérdezte.
- Van. Kettő is.
- És elárulod? – vetette be a kölyökkutya szemeket, amiknek természetesen nem tudtam ellenállni. 
- De csak neked. – kacérkodtam egy kicsit vele.
- Szóval…?
- I wish. – válaszoltam neki és bizakodtam benne, hogy nem jut eszébe, hogy nem csak egy van.
- Értem. Szép is az a szám. De várjunk csak? – na ettől féltem.
- Ki vele, mi a másik? – elég ciki lett volna neki elmondani. Legalábbis nekem.
- Nem. Azt nem árulom el. – makacskodtam.
- Na. A kedvemért. Légy szíves. – jött egyre közelebb. - és még így maradjak erős a közelében – gondoltam magamban.
- Oké. De ne röhögj ki.
- Nem foglak, esküszöm. – tette a kezét a mellkasára.
- A What Makes You Beautiful – ban a te szólód. – mondtam végre ki.
- És ezt miért akartad eltitkolni előlem?
- Nem tudom. Talán mert féltem, hogy kiröhögsz. – válaszoltam és érzetem hogy egyre jobban pirulok.
- Ugyan már. Miért röhögnélek ki? Szerintem aranyos hogy az a másik kedvenced. – mondta, és láttam hogy egy kicsit ő is elpirult.
- És mi a véleményed Josh és Berni kapcsolatáról? – váltott gyorsan témát.
- Szerintem nagyon aranyosak, és örülök, hogy összejöttek. Neked mi a véleményed? – kérdeztem vissza.
- Nekem is ugyan ez. Josh mellé már nagyon kellett valaki, és ez a valaki Berni, mert összeillenek. – ez aranyos volt tőle.
- Harry tudnál jönni egy kicsit? – hallottam meg Louis hangját.
- Ne haragudj, majd még feltétlenül beszélnünk kell.
- Semmi gond, és igen még folytatjuk. – mondtam neki mosolyogva.
Harry el sem ment, de Berni már húzott is a konyha felé, mint akibe nem tudom mi ütött. Beértünk a konyhába, de nem kérdezett semmit mert Niall a hűtőt túrta. Mi addig leültünk az egyik székre és vártuk, hogy végezzen. Miután kiürítette, Berni azonnal letámadott.
- Mesélj! – utasított. Tudtam miről van szó, mert láttam hogy fél szemmel mindig minket nézett.
- Hát jó szóval… - és elkezdtem ezt a nagyon fontos történetet.
- De végül kihúzta belőlem. És ezt mondta: - Ugyan már. Miért röhögnélek ki? Szerintem aranyos hogy az a másik kedvenced.  – fejeztem be a történetet.
- Jaj ez aranyos. És mi volt még? – kíváncsiskodott még mindig.
- Hát itt mind ketten elpirultunk, utána pedig jött Louis a képbe.
- Az szép. De Lia most őszintén, neked bejön? – na ettől a kérdéstől féltem. De ő mégis csak a tesóm. Eddig mindent megosztottam vele és ő is velem, ezért ezt is elmondtam.
- Igen. Már azóta, amióta bemutattad..