13. rész - 1 hónap múlva

Sziasztok, nem fűznék az új részhez most semmit, csak annyit szeretnék mondani, hogy mindig szombat, vasárnaponként fogjuk hozni az új részt. Jó olvasást. xx 

.. Haja ismét tökéletesen belőve. Ott ült az egyik padon és a telefonján nézett valamit. Oda mentem a padhoz és megszólítottam.

- Szia. – köszöntem neki.

- Szia. Azt hittem, hogy már nem jössz. – mondta, mert tényleg egy kicsit késtem.
- Bocsi, csak egy kicsit késve indultam el otthonról. Amúgy régóta vársz rám? – kérdeztem tőle.
- Nem, dehogy. 5 perce vagyok itt körülbelül.
- Oké. Amúgy most hova megyünk? – kérdeztem tőle mosolyogva.
- Elmehetünk sétálni, ha gondolod. – rám mosolygott, gyönyörű fehér fogai csillogtak.
- Rendben akkor menjünk. – mondtam és elindultunk.
Nagyon szépek este London utcái. Főleg ha Harry-vel van az ember. Rengeteg dolgot megtudtam róla. Például hogy van egy nővére Gemma. Én is sok mindent meséltem magamról. Nagyon jó volt vele. Voltunk a Temze partjánál is. Nagyon gyönyörű volt, ahogy a vízen megcsillant a holdfény. Harry egyre jobban belopta magát a szívembe. Annyira jószívű és annyira meg tudott nyílni előttem. Ez nagyon tetszett.
Mivel már kezdett egy kicsit hűvös lenni ezért elindultunk vissza hozzánk. Harry azt mondta, hogy, hazakísér. Mondtam neki hogy, felesleges, mert hazatalálok egyedül is, de ő ragaszkodott hozzá. Nem ellenkeztem. Az úton folytattuk az ismerkedést. Még több dolgot megtudtunk egymásról. Sajnos túl hamar hazaértünk. És jött a búcsú.
- Lia. Nagyon jól éreztem magam. Ugye majd megismételjük? – kérdezte Harry.
- Én is nagyon jól éreztem magam. És igen természetesen megismételhetjük, de van egy kis gond.
- Mi az? – kérdezte riadtan.
- 1 hónapig nem lesztek itthon. – mondtam ki ezt a fájó dolgot.
- Ne aggódj. Hívni foglak. És ha hazaértünk, akkor majd újra megbeszélünk egy találkozót rendben? – kérdezte mosolyogva.
- Megegyeztünk. – válaszoltam én is mosolyogva.
- Jó utazást és vigyázzatok magatokra. – kezdtem a búcsúzkodást.
- Te is vigyázz magadra. – mondta és megölelt. Kicsit meglepett, de visszaöleltem. Olyan jó illata volt.
- Légy jó. Vigyázzatok magatokra. Szia. – mondtam ki szomorúan.
- Te is légy jó. Majd hívlak. Szia. – elköszönt és elindult haza. Egy darabig még figyeltem, de aztán bementem a lakásba. Csak Szofi volt a nappaliba. Geroge bácsiék a konyhában voltak, gondolom vacsorát csináltak. Köszöntem mindenkinek és felmentem a szobámba. Elmentem lezuhanyozni és felvettem a pizsamám. Kicsit laptopoztam utána pedig lementem Szofihoz a nappaliba. Lehuppantam mellé és elkezdtünk tv-zni.

Nem sokkal később megjött Berni is. Furcsa volt az, hogy ilyen korán haza is ért.  Azt hittem, hogy lesz 10 óra mire itthon lesz. Ráadásul csak köszönt, nem pedig oda jött hozzánk és mesélt, mint ahogy általában szokta és felment. Persze ez nekünk Szofival nagyon gyanús volt, ezért felmentünk utána hogy mi a baj. Bementünk a szobájába. Az ágyon feküdt és megint sírt.
- Berni, mi a baj? – ültem le mellé. Nem szólt semmit csak tovább zokogott.
- Mi a baj. Történt valami? – kérdezte most Szofi.
- Megcsalt. – csak ennyit mondott.
- Mi?! Mégis kivel? Mikor? Hol? Biztos? –bombáztam meg kérdésekkel.

- Igen, jól hallottad, a volt barátnőjével. London Eye-nál, és igen, biztos, tuti, hogy ő volt az..  – amikor ezeket elmondta, alig hittem a fülemnek. Nem akartam elhinni. Hisz Josh olyan rendesnek tűnt. Soha nem gondoltam volna, hogy ez valaha is bekövetkezik. Még ha nincsenek is olyan régóta együtt, Berninek nagyon fájt, hiszen Josh az első,- úgymond-. nagy szerelme.
- Mi van? De hát… - Szofi sem tudott többet mondani.
- De mit láttál?  Persze, ha nem akarod, nem kell elmondani. Majd ha egy kicsit megnyugodtál, akkor is ráér. – mondtam neki, mert megértem, ha most nem akar erről beszélni. Én is majdnem sírni kezdtem, annyira sajnáltam Bernit, nem akartam így látni, már most tudtam, hogy ez a hónap lesz a legrosszabb neki a nyáron.
- Nem. Nekem is jobb lesz, ha elmondhatom valakinek. – felült, de már nem zokogott annyira.
- Jól van. Na, akkor mesélj mi volt? – kérdezte Szofi.
Berni elmondott mindent. Hogy látta Josh- t egy másik csajjal csókolózni és hogy Niall milyen jószívű volt vele. Elmondta azt is, hogy Niall elhívta magához, hogy egy kicsit megnyugodjon és elmondjon neki mindent. Én alig akartam elhinni, hogy Josh ezt tette. Pedig annyira szerették egymást. Szegény nagyon ki van. Nem csak ő, de én is egy nagyot csalódtam Josh-ban. Nagyon nagyot.
Úgy döntöttem, hogy az én gondjaimmal most nem terhelem. Mondjuk, Harry-t nem lehet gondnak nevezni, de nem akartam neki elmondani, hiszen gondolom most szakítottak. Én pedig mondjam azt, hogy randiztam valakivel? Ez elég rosszul esne szegénynek. Majd ha már megnyugszik, akkor kitálalok neki mindenről.
Még egy kicsit bent maradtunk Berni szobájába. Kicsivel jobb kedve lett, mert laptopon elkezdtünk nézni egy vígjátékot, de láttam rajta hogy nem a régi. Miután vége lett a filmnek Szofi elbúcsúzott Bernitől és bement a szobájába. Bernire néztem, úgy láttam, hogy egy kicsit megnyugodott. Zenét hallgatott és olvasta a kedvenc könyvét. Gondolkoztam egy keveset még a mai napon és az eseményeken, majd befeküdtem az ágyba, Berni mellé, de még egy kicsit telefonról neteztem. Azt is hamar meguntam ezért úgy döntöttem, hogy alszok. Mikor már majdnem elaludtam a telefonom rezegni kezdett, ami azt jelezte, hogy jött egy üzenetem. Megnéztem a kijelzőt és láttam, hogy Harry-től jött. Ez állt benne:
Ígérem, hogy hívni foglak és a találkozót nem felejtettem el. Aludj jól és szép álmokat. xx H.
Mosolyognom kellett az üzeneten. Annyira aranyos volt. Pedig azt hittem, hogy amint hazaér elfelejti. Visszatettem a telefonom a helyére és már aludtam is..

**

Nagyon gyorsan eltelt ez az 1 hónap. Ezalatt a lányok élete is kicsit pörgősebb lett. Berni még mindig nem tudta feldolgozni, hogy Josh megcsalta. Josh állandóan hívogatta, üzenete írt neki, de a lány, válaszra sem méltatta. Pedig még mindig nagyon szerette. Nem tudta elfelejteni a vele töltött boldog perceket, ahogy azt sem hogy milyen csúnyán átverte. A másik két lány, Lia és Szofi szerveztek több programot is hogy Berninek sikerüljön egy kicsit elfelejteni azt a gazembert. Lia és Berni beiratkozott egy Londoni tánciskolába ahol heti 3 edzésük van. Liának még mindig nem volt bátorsága elmondani Berninek hogy, bizony ő már túl van egy randin a fürtös lovagjával, Harry-vel. Harry tényleg minden nap felhívta Liát és órákon át beszélgettek. Lia attól fél hogy, Berni megharagszik hogy, nem mondta el a dolgokat neki. És van még egy zavaró tényező. Hamarosan kezdődik a suli. Tehát vissza kell menniük Sheffield-be. De egy biztos. Az életük egy hatalmas fordulatot vett egy nyár alatt.

*1 hónappal később*

Délelőtt 9kor keltem, Berni és Szofi még aludt. Kikeltem az ágyból, majd lementem a konyhába, hogy megreggelizzek. Amikor megreggeliztem visszamentem a szobámba és felöltöztem. Miután felöltöztem, lementem a nappaliba. Bekapcsoltam a tv és ekkor, megszólalt a telefonom. Meg sem lepődtem, amikor megláttam a kijelzőn a nevet.
- Szia Harry. – köszöntem neki vidáman.
- Szia Lia. Nagy nap a mai. – mondta és hallottam a hangján hogy izgatott.
- Miért is? – kérdeztem.
- Mert már csak pár óra és újra Londonban leszünk. – amikor ezt kimondta alig hittem a fülemnek.
- Mi?! Komoly!?  – bombáztam kérdéseimmel.
- Igen, komoly. Most is a repülőről hívlak. – még mindig alig hittem el azt, amit mondd.
- Úr isten! Alig hiszem el. És mikor értek Londonba? – reméltem, hogy tudunk ma találkozni.
- Délután 2-kor landol a gépünk. Belefér ma egy találka? – kérdezte és hallottam a hangján hogy fülig ér a szája.
- Persze hogy belefér. Kimenjek a reptérre elétek.
- Örülnék neki.  – háttér zajokat hallottam tehát gyanítom, hogy ott voltak a fiúk is.
- Oké, akkor ott várlak titeket. 
- Rendben. Szia. – köszönt el.
- Szia. – és letettük. Már is van értelme ennek a napnak. Ránéztem az órára, ami fél 11-et mutatott. Tehát még van 3 órám. De addig mit fogok csinálni? Ki kell találnom valamit hogy, mit mondok majd Berniéknek. Még mindig nem állok készen elmondani. Talán, majd ha komolyabbra fordul a dolog Harry-vel. 
Gondolkodásomból, Szofi zökkentett ki.
- Jó reggelt. – köszöntem nekik.
- Neked is. Mikor keltél? – kérdezte álmosan Szofi.
- 9 körül. – válaszoltam.
- Hogy-hogy olyan korán?
- Nem tudom. Megébredtem és nem tudtam vissza aludni.
- Értem. És mi a terved a mai napra? – kérdezte még mindig Szofi. Ki kellett valamit hirtelen találnom.
- Úgy tervezem, hogy szépség napot tartok. Elmegyek kozmetikushoz, fodrászhoz és egy masszás szalonba. – reméltem, hogy elhiszik és, hogy nem akarnak majd velem jönni. Lehet, hogy egy kicsit bunkónak tűnik, de tényleg nem akarom hogy kitudódjon. 
- Hú, az jó. Én Adam-el találkozom. – mondta Szofi. Ekkor le jött Berni is.
- Berni neked mi a mai terved? – kérdeztem tőle.
- Ma itthon szeretnék maradni és pihenni. – láttam rajta, hogy még ezután az egy hónap után is nagyon bántja, ami történt.
- Rendben. Akkor mindenkinek meg van a napi terve. Én most felmegyek a szobámba. – mondtam és elindultam.

**

Fél óra és landol a fiúk gépe. Már nagyon várom. Elbúcsúztam Bernitől és Szofitól és azt mondtam nekik, hogy 8-körül itthon vagyok. Fogtam egy taxit, beszálltam és elmondtam, hogy a reptérre megyek.
20 perces volt az út. Ránéztem az órámra, ami 13:55-öt mutatott. Bementem a reptérre, leültem az egyik székre és vártam. Nem kellett sokat várnom. 10 perc után megpillantottam a fiúkat. Harry mosolyogva elindult felém. Mikor odaért felemelt és megpörgetett. Olyan jó volt végre újra látni. 
- Hiányoztál. – súgta a fülembe.
- Te is. – válaszoltam én is mosolyogva..
Miután elengedtük egymást megöleltem a többi fiút is. Őket is jó volt újra látni. Joshoz, hozzá sem szóltam, látszólag kerülte a tekintetem. Látszott rajta, hogy valamiért szomorú. Kimentünk a reptérről és mi Harryvel elindultunk a kijelölt úti célhoz, a Big Ben-hez. Harry cuccait a fiúk hazavitték, szóval ezzel nem kellett már vesződnünk. 25 perc taxizás után oda is értünk. Kiszálltunk és sétálgatni kezdtünk. Közben Harry elmondott egy csomó mindent, hogy mi történt vele ebben az egy hónapban. Elmondta, hogy milyen viccesek voltak a forgatások, hogy rengeteget kellett dolgozniuk és stb. Természetesen én is elmondtam neki, hogy velem mi történt. Gyönyörű volt a Big Ben. Egész délután sétáltunk. Közben beültünk egy kávézóba is. Mikor már a nap lenyugvóban volt ismét a Temze partján kötöttünk ki. Nem tudom megunni azt a helyet.
Megnéztük a naplementét és elindultunk a parkhoz ahol legutóbb találkoztunk. Nem volt messze, így hamar odaértünk. Leültünk egy padra. Szintén sokat beszélgettünk. Kifaggattam arról, hogy milyen volt Amerika. Állítása szerint nem láttak belőle sokat, mert minden nap el voltak foglalva valamivel. Interjú, klip, stb… Aztán egyszer csak egy kicsit sem kínos, inkább kellemes csend állt be. Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy a szemébe nézzek. Azokba a gyönyörű szemekbe. Arca vészesen közeledett enyémhez. Már csak pár centi választott el minket és az a kicsi távolság is megszűnt. Puha ajka enyémhez ért. Kezemet nyaka köré fonta ő pedig derekam köré az övét. Annyira romantikus volt ott a holdfényben Harryvel csókolózni. Miután ajkaink elváltak egymástól, majd egy olyan mondatot mondott, amitől nagyon elpirultam.
- Lia. Én már az első randink óta többet érzek irántad. – alig hittem a fülemnek. Összeszedtem magam és válaszoltam neki.
- Harry. Én is kezdek többet érezni irántad.– mondtam mindezt a szemébe nézve. 
- Jaj Lia nagyon örülök. Már azelőtt elakartam mondani neked, mielőtt elmentünk, de féltem, hogy az, az egy hónap tönkre vágná a kapcsolatunk.
- Nem baj. A lényeg hogy most itt vagyunk. Együtt. Egy párként. – mondtam és összekulcsoltam ujjainkat. Harry közelebb hajolt hozzám és újra megcsókolt. 
Ezután még beszélgettünk egy kicsit és elindultunk haza. Harry minden áron haza akart kísérni. Mikor a ház elé értünk adott egy jó éjt puszit és ő is elindult haza. Bementem a házba, köszöntem mindenkinek és mentem is fel a szobámba. Nem mondtam Szofinak semmit, mivel csak ő volt fent, Berni már aludt. Lezuhanyoztam, átvettem a pizsim és dőltem is be az ágyba. Nem is sikerülhetett volna jobban ez a nap…

*Berni szemszöge*

Amikor Lia elment, megreggeliztem Szofival és visszamentem a szobámba felöltözni. Ezután bekapcsoltam egy kicsit a gépemet. Szofi 10 perc elteltével bejött és szólt, hogy ő most elmegy. Tehát egyedül maradtam otthon, mivel George bácsiék dolgoztak. Kikapcsoltam a gépemet és úgy döntöttem, hogy lemegyek a boltba és bevásárolok. Amikor már indulásra kész voltam, kaptam egy sms-t. Visszaballagtam a nappaliba és megnéztem, hogy kitől jött. Josh.. még mindig nem felejtett el, és még mindig nem tudja, hogy miért nem beszélek vele. Pedig igazán rájöhetne már. Niall remélem, hogy nem mondott neki semmit. Megnyitottam az sms-t. Az állt benne, hogy ma landol a gépük, vagyis 10 perc múlva. És, hogy jó lenne, ha kimennék eléje. Persze, meg sem fordult a fejemben, hogy kimenjek. Kitöröltem az sms-t és elmentem a boltba.

Amikor megérkeztem mindent kipakoltam és visszamentem a nappaliba, hogy megnézzek egy filmet és eltereljem a gondolataimat. Hiszen tudtam, hogy ezt az egészet meg kell beszélnem Josh-sal, még, ha nem is ma. Tuti, hogy nem hagyja annyiba. Elindítottam a filmet. Viszont megint egy sms-re lettem figyelmes. Most azonban nem Josh írt, hanem Niall. Azt, hogy hazaértek és, hogy szeretne velem találkozni, hogy mindent el tudjon mondani..