8. rész - Névnap

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Szerintem elég hosszúra sikeredett. Ma van az 1D születésnapja, ezért is ma rakom fel ezt a részt. Elárulok egy titkot, a következő részben, már a fiúk is megjelennek! Jó olvasást! xx 

Reggel az ébresztőórám keltett. Kinyomtam, majd kikeltem az ágyból, hogy megigazítsam a takarómat. Gyorsan felöltöztem, majd felkeltettem Liát.

-          Jó reggelt! Gyorsan kelj fel már 11 óra és azt beszéltük meg, hogy elmegyünk venni ma valamilyen kaját délutánra.

-          Jó oké. Csak adj még 10 percet. – mondta álmosan.

-          De siess!

Lementem a földszintre, csináltam kávét, majd kimentem a nappaliba, hogy bekapcsoljam a tv-t. Miután megittam a kávém, lejött Lia.

-          Mehetünk? – kérdeztem.

-          Persze, csak még cipőt húzok.

-          Okés. Amúgy, meghívtam Josh-t, tudom, hogy nem szokás nagy bulikat tartani névnapkor, vagyis nem bulit, hanem csak egy kis összejövetelt. – mosolyogtam. - Tudod, hogy ne legyünk egyedül. Gondoltam Te megívhatnád Adam-et.

-          Oké. – mondta Lia, miközben húzta fel a cipőjét.

-          Amúgy mikor jönnek haza Gertie néniék? – csuktam be hátunk mögött az ajtót, miután mind a ketten elkészültünk.

-          Neked nem mondta Szofi?

-          Mit? – néztem rá értetlenül.

-          Gertie néni és George bácsi még 1 hétig távol lesznek.

-          Tényleg?

-          Aha.

Erre nem reagáltam már semmit. Bementünk a boltba, vettünk chipset és üdítőket. Gyorsan haza mentünk, majd kipakoltunk. Amikor végeztünk, Lia felment azt emeletre, Szofi szobájába, hogy felkeltse, mivel már majdnem dél volt. Én lent maradtam a földszinten, hogy megcsináljam az ebédet. 10 perc múlva, Lia jött le az emeletről.

-          Na, sikerült felkeltened Szofit? – kérdeztem tőle.

-          Igen, azt mondta, hogy adjak még neki pár percet és jön.

-          Oké.

-          Mit csinálsz?

-          Pizzát készítek. Segítesz? – néztem Liára, miközben épp a pizza szósszal vacakoltam.

-          Aha.

Miután megcsináltuk a pizzát és beraktuk a sütőbe, ki mentünk a kertbe, hogy előkészítsük a dolgokat a délutánhoz.

-          Jó reggelt! Mit csináltok Ti itt kint? – lépett ki álmosan a hátsó ajtón.

-          Boldog névnapot! Amúgy, úgy döntöttük, hogy itt kint ebédelünk. Mindjárt kész lesz a pizza.

-          Köszi. Rendben, Én most visszamegyek és felöltözök, majd jövök.

-          Oké. De siess!

Szofi bólintott, majd felment az emeletre. Én bementem a pizzáért, mert már nagyon jött az illata. Elkészült. Kivettem a sütőből, majd kivittem a kertbe és leraktam az asztalra. Szofi lejött, felöltözve és együtt megebédeltünk. Amikor végeztünk, Szofi és Lia segített behordani a tányérokat és az evőeszközöket. Majd bementünk a házba és elmosogattam Liával.

-          3-ra jön Josh. Adam-nek meg te szóltál, nem? – kérdeztem Liától mosogatás közben.

-          Igen, igen. – bólintott.

-          Valahogy úgy kell csinálnunk, hogy Szofi ne vegye észre ezt az egészet.

-          Szerintem mindegy, hogy észre veszi-e, vagy sem, mivel ez csak egy kis összejövetel, ha Adam jön, akkor tudni fogja, hogy a névnapja miatt jött.

-          És, ha Josh jön?

-          Mondd meg Szofinak, hogy jön, és akkor érteni fogja. – válaszolt egyszerűen.

-          Oké.

Ezután, kimentem a nappaliba, ahol Szofi volt és szóltam neki, hogy ma délután jön Josh. Felmentem az emeletre, majd bekapcsoltam a laptopot és írtam twitteren emberekkel, Skype-oltam a Sheffield-i barátnőmmel. 1 óra twitterezés és Skype-olás után, kikapcsoltam a laptopot és odamentem a szekrényemhez, hogy átöltözzek, mivel már 2 óra volt. Kinyitottam a szekrényt és kivettem belőle egy brit mintás szürke felsőt, egy piros mini nadrágot és egy szürke Toms cipőt. Úgy gondoltam, hogy nem viszem túlzásba az öltözékem.

Miután átöltöztem lementem a földszintre, hogy kivigyem a kertbe a rágcsálni valókat. Bementem a konyhába, kivettem a szekrényből egy műanyag tálat és a chipseket, majd kivittem a kertbe és leraktam az asztalra. Ezután visszamentem a házba és felmentem, becsomagolni Szofi ajándékát, amit még 2 héttel ezelőtt vettünk neki, Liával a plázában.

-          Na, elkészültél? – jött be Lia a szobába.

-          Igen, csak becsomagoltam Szofi ajándékát. Miért?

-          Mert le kéne jönnöd, segíteni.

-          Oké, miben? – álltam fel a földről.

-          Csak kivinni a chipseket.

-          Azt már megcsináltam. – mosolyogtam.

-          Ja. Akkor semmi, nem szóltam.

-          Jó, de akkor is menjünk le, hamarosan jönnek a fiúk.

Lia bólintott, majd lementünk a földszintre, aztán ki a kertbe. Szofi is kint volt, Lia és Én is leültünk az asztalhoz. Csöngettek. Szofi felpattant és bement a házba, hogy kinyissa a bejárati ajtót. Beszélgettünk Liával, majd 5 perc múlva Szofi, Adammel tért vissza.

-          Szia! – köszöntünk Adamnek.

-          Sziasztok.

-          Berni, jönnél egy kicsit? – szólt Szofi.

-          Persze. – felálltam az asztaltól és bementem Szofival a házba.

-          Miért van itt Adam? – kérdezte tőlem, amikor a nappaliba értünk.

-          Egy kicsit megünnepeljük a névnapodat.. – mosolyogtam.

-          Azt értem, de azt nem tudtam, hogy vendégeket is hívsz.

-          Csak Adam és Josh lesz itt, nem leszünk sokan.

-          Oké. Köszönöm.

Csöngettek. Én mentem ajtót nyitni, mivel tudtam, hogy ki lesz az. Kimentem a nappaliból és az ajtóhoz sétáltam.

-          Sziaaa! – nyújtottam el az „a” betűt, majd megöleltem Josh-t.

-          Szia. – adott egy puszit.

-          Gyere be, már mindenki itt van.

-          Oké.

Kimentünk együtt a kertbe, ahol a többiek is voltak. Leültettem az asztalhoz Josh-t, majd hívtam Lia-t, hogy jöjjön fel velem az emeletre, Szofi ajándékáért. Besétáltunk a házba, majd fel az emeletre. Kihoztuk a szobából Szofi ajándékát és lementünk a többiekhez. Úgy döntöttünk, hogy most adjuk oda neki az ajándékát. Amikor kiértünk a kertbe, mind ott ültek az asztalnál.

-          Szofi. – szóltunk Liával.

-          Boldog névnapot még egyszer. – adtuk oda neki az ajándékot.

-          

-          Jujj, nagyon szépen köszönöm, de nem kellett volna. – vette el tőlünk a táskát.

-          Nézz bele! – mondta izgatottan Lia.

-          Imádom, nagyon tetszik, pont az én stílusom. Imádlak titeket. – mosolygott, miután kicsomagolta az ajándékát.

-          Örülünk, hogy tetszik. – mondtam neki.

-          Persze, hogy tetszik! – ölelt meg minket.

Elvettem tőle a táskát és leraktam az asztal mellé. Utánunk Josh következett, egy doboz Raffaello-t adott Szofinak, mert az a kedvence. Ennek is nagyon örült. Bementem a konyhába ezek után, hogy hozzak poharakat és üdítőt. Kint, leraktam a poharakat az asztalra, az üdítőt az asztal mellé.

-          Na, akkor most én jövök. – állt fel az asztaltól Adam.

Mi csak mosolyogtunk, Adam egy kicsi dobozt vett ki a zsebéből és átnyújtotta Szofinak. Szofi csak mosolygott, kinyitotta a dobozt és egy gyönyörű szép nyakláncot emelet ki belőle.

-          Tetszik? – kérdezte tőle Adam.

-          Hogy tetszik-e? Imádom. – adott egy csókot Adamnek.

-          Felrakhatom Én?

-          Persze. – mosolygott Szofi.

Odaadta Adamnek a gyönyörű szép nyakláncot. Adam odalépett Szofihoz, majd a nyakába rakta a nyakláncot. Nagyon jól állt Szofinak, Adam eltalálta a stílusát. Szóltunk Szofinak, hogy menjen fel a szobájába és vegye fel a ruhákat, amiket tőlünk kapott. Felment, hogy átvegye a ruhákat.

-          Együnk addig valamit! – szólalt meg Lia.

-          Én most nem vagyok éhes, de Ti egyetek nyugodtan. – mondtam.

-          Hát, oké! – vett el egy szendvicset Lia.

-          Váo, de jól áll ez a ruha. – mondtuk mindannyian.

-          Köszönöm. – mosolygott.

-          Nem megyünk el valamerre? – kérdezte Szofi.

-          Merre? – néztem rá.

-          Nem tudom, sétálni vagy valami, ne maradjunk itthon, így unalmas.

-          Hát, oké, miattam mehetünk.

A többiek is, mind egyet értettek Szofival. Behordtuk az összes cuccot a kertből, elkészültünk és elindultunk. Még bőven világos volt, hiszen fél6 lehetett.

-          Na, és most merre? – kérdezte Lia, Szofitól.

-          Sétálunk egyet. – kacsintott.

Lia nem szólt semmit csak ment tovább mellettem. Josh-nak csengett a telefonja.

-          Bocsi. – nézett rám.

-          Semmi baj, vedd csak fel.

Kicsit előrébb ment, hogy ne zavarjon minket, vagy mi, őt a beszélgetésben. Szofi és Adam beszélgettek, Lia és Én pedig fényképeket készítettünk, hiszen még nem is csináltunk fényképet, azóta amióta itt vagyunk Londonban.

-          Tényleg bocsi, csak a fiúk a bandából és ezt fel kellett vennem.. – jött oda hozzám Josh a telefonbeszélgetés után.

-          Banda? Te egy bandában játszol? – kérdeztem tőle meglepetten.

-          Igen, nem mondtam?

-          Nem..

-          Hát akkor most már tudod. Dobos vagyok.

-          Ennek örülök, mi a banda neve?

-          One Direction. Nem hallottál róla?

-          Nem.. – mosolyogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, ami miatt nagyon meglepődött.

-          Ezt miért kaptam? – mosolygott.

-          Mert megérdemled.

Ezután Szofi, Lia és Adam felé fordultam.

-          Halljátok srácok? Josh a One Direction-ben játszik.

-          Az jó. Én már hallottam róluk, jó a zenéjük.– mondta Szofi.

Josh mosolygott. Nem is tudom, hogy miért nem mondta még ezt, pedig annyira jó.

-          Holnap első dolgom lesz, meghallgatni őket. - mosolyogtam Josh-ra.

-          Rendben. Én már meg említettelek téged, nekik. Majd valamikor be is mutatlak téged személyesen.

-          Oké, Én benne vagyok. – mosolyogtam.

Bementünk egy presszóba. Mivel még nem vagyunk elég idősek,- Josh-on kívül-, ahhoz, hogy alkoholt fogyasszunk, ezért Én vizet, Adam, Szofi és Josh üdítőt, Lia latte-t kért. Leültünk az egyik sarokban lévő asztalhoz. Én Josh mellé ültem, Lia mellém ült, mellette pedig Adam és Szofi ült. Beszélgettünk, nevettünk. Csengett a telefonom, anya volt az.

-          Mindjárt jövök, anya az. – fordultam a többiek felé.

Ezután felálltam az asztaltól és kimentem az étteremből.

-          Szia. – szóltam bele a telefonba.

-          Szia, kicsim, apa vagyok.

-          Szia, apa. Miért hívtál, Szofi névnapját ünnepeljük.

-          Csak azért, hogy mondd meg neki, hogy Anyud és Én boldog névnapot kívánunk neki.

-          Rendben. Anya most hol van? Miért hívtál az ő telefonjáról?– kérdeztem aputól.

-          Anyud most készíti a vacsorát és azért hívtalak az ő telefonján, mert az enyém lemerült.

-          Értem, de, ha most nem haragszol, akkor én most megyek, mert a többiek várnak rám.

-          Rendben kicsim, érezd jól magad. Jó éjszakát. Puszi.

-          Nektek is, szia!

Visszasétáltam és szóltam a többieknek, hogy menjünk haza. 8 óra körül hazaértünk. Josh és Adam még nálunk maradt. Beültünk a tv elé megnézni a Teen Wolf új részét.. Oda bújtam Josh-hoz és úgy néztük a tv-t. Lia elaludt, amire vége lett.

-          Nem maradsz itt ma estére? – ültem fel a kanapén, hogy Josh-ra nézhessek.

-          Maradjak? – mosolygott.

Bólintottam, majd visszafeküdtem Josh ölébe. Adam 9 órakor ment el. Mondtam Szofinak, hogy maradhatott volna, mert nincsenek itthon a szülei, de azt mondta, hogy Adamnek haza kellett mennie, mert a szülei hívták. Szofi 10-kor felment aludni. Josh és Én pedig fél11kor. Mivel Lia lent aludt a nappaliba,- megint -, ezért Mi aludhattunk fent. Szóltam Josh-nak, hogy először Én elmegyek lezuhanyozni, Ő addig menjen be a szobába. Gyorsan lezuhanyoztam, majd visszamentem szólni Josh-nak, hogy mehet ő is. Felvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba még egy kicsit tv-zni.

-          Na, Én hol alszom? – lépett be a szobába Josh, miután végzett.

-          Mellettem? – kérdeztem vissza.

-          Nem baj az?

-          Már miért lenne baj? Lia lent alszik a földszinten, Szofi pedig a szobájában, senkit sem zavarsz.

-          Hát oké. – bújt oda mellém.

Tv-ztünk még egy kicsit. Hamar elálmosodtam és szóltam Josh-nak, hogy én alszok, de mondta, hogy akkor ő is alszik. Adtam neki egy puszit és elfordultam aludni..