9. rész - A találkozás

Sziasztok! Meghoztuk az új rész, tényleg bocsi amiatt, hogy nem rakunk fel gyakran új részt, de mostanában nem nagyon érünk rá.. A mostani részről csak annyit, hogy megjelennek benne a fiúk is! Reméljük, hogy tetszeni fog nektek! Jó olvasást, és várjuk a véleményeiteket! xx 

-          Jó reggelt! – puszilta meg az arcomat Josh.

-          Neked is, de miért keltettél ilyen korán? – kérdeztem álmosan.

-          Korán? Hiszen már fél 11 van. Indulnunk kell. – mosolygott.

-          Mégis hova? – nyitottam ki szemeimet.

-          Bemutatlak a bandának.

-          Mi? Azt tudtam, hogy majd bemutatsz nekik, de, hogy már ma?

-          Igen, ma. Na, gyerünk, öltözz, egyél, és már megyünk is.

-          Jó, jó. Szofiék? – keltem ki az ágyból.

-          Lia és Szofi elmentek futni.

-          Oké.

-          Na, akkor én most lemegyek és készítek neked egy szendvicset.

Bólintottam. Megcsináltam az ágyamat, felöltöztem és lementem a konyhába. Josh elkészített nekem egy nagyon finom szendvicset. Megettem, felhúztam a cipőmet és bezártam az ajtót. Josh kinyitotta az autóját,- mert tegnap avval jött -, és beültünk. Út közben Josh, mutatott pár számot a fiúktól, nagyon tetszettek. Tényleg jók a dalaik. Az autó megállt egy ház előtt, majd Josh kiszállt. Odasétált hozzám és kinyitotta az ajtót.

-          Itt vagyunk? – kérdeztem, miután kiszálltam az autóból.

-          Igen, ez a házam, a fiúk itt vannak, mert idehívtam őket, hogy be tudjalak mutatni. Jössz?

-          Aha. Szép ház.

-          Köszi. – adott egy puszit.

Josh kinyitotta az ajtót majd bementünk. Josh a nappaliba vezetett. 5 srác ült a kanapén és nézte a tv-t. Amikor észrevettek minket, kikapcsolták a tv-t és mind felálltak. Josh mondott valamit nekik, de nem figyeltem arra, hogy mit.

-          Fiúk, ő itt Berni, a barátnőm. – mutatott be engem Josh.

-          Sziasztok. – intettem.

-          Szia, a nevem Liam. – lépett oda hozzám egy barna hajú, barna szemű fiú.

-          Az én nevem Harry. – mondta mosolyogva egy barna göndör hajú, zöldeskék szemű srác.

-          Örülök, hogy találkoztunk, az én nevem Niall. – nyújtotta a kezét egy szőke hajú, kékszemű fiú.

-          Szia, én Zayn vagyok. – szólalt meg egy fekete hajú, barna szemű srác.

-          Én pedig vagyok a répák királya. – mondta komolyan egy barna hajú, barna szemű, vicces fiú.

-          Aha..

-          Berni, a répa király igazi neve Louis. – mosolygott Josh.

-          Rendben, örülök, hogy találkoztam veletek. – mosolyogtam én is.

-          Éhes vagyok, menjünk el valahova ebédelni. – mondta Niall, miután bemutatkoztunk egymásnak és helyet foglaltunk a nappaliban.

-          1 órája ettél. – mondta Harry.

-          Na és? – vont vállat a szőke fiú.

-          Részemről rendben. – szóltam közbe.

A fiúk egyetértően bólintottak. Kimentük a házból és elindultunk,  Ők külön jöttek, Én pedig Josh-val.

-          Melyik étterembe megyünk? – kérdeztem Josh-tól útközben.

-          Niall kedvence a Nando’s, úgy, hogy gondolom, hogy oda.

-          Értem.

Az előttünk haladó autó, amiben a fiúk ültek, megállt az étterem előtt, amin az a felirat állt, hogy Nando’s. Josh leállította az autót, majd mind a ketten kiszálltunk és a fiúkhoz mentünk. Besétáltunk az étterembe, majd leültünk az egyik asztalhoz. A pincér perceken belül már jött is, felvenni a rendelésünket.

-          Jó napot, mit hozhatok? – kérdezte.

-          Én a szokásosat kérem. – mondta Niall.

-          Rendben. – írta fel a pincér.

-          Én egy gyros tálat. – kértem.

-          Én is. – szólt Josh.

-          Mi is. – mondták a fiúk.

Mosolyogtam. Amíg vártuk, hogy kihozzák az ebédet, Én kimentem, hogy felhívjam Liát és elmondjam neki, hogy tudja, hol vagyok. Ezután bementem az étterembe és visszaültem Josh mellé. 10 perc múlva kihozták az ebédünket.

-          Berni, te hány éves vagy? – kérdezte Niall ebéd közben.

-          16.. – mondtam szerényen.

-          Tényleg? Legalább 18-nak mondanálak.

-          Köszönöm. Ti? – kérdeztem Én is.

-          Én, Zayn és Liam 19, Harry 18, Louis pedig 21. – válaszolt helyettük Niall.

-          Értem.

Megettük az ebédet. Ezután, mondtam, hogy nekem mennem kell. Épp indultunk volna, de amikor kiléptünk az étteremből, sikítozó lányok leptek meg minket. Fényképeket készítettek a fiukkal, aláírást kértek. Jó fél óra után, amikor a fiúk befejezték az autogramosztást és a fényképezkedést, elindultunk. 20 perc kocsikázás után megérkeztünk.

-          Nem jöttök be? – néztem a fiúkra.

-          Hát, végül is nincs semmi programunk mára. – mondta Zayn.

-          Rendben, akkor gyertek.

Kinyitottam az ajtót és bementünk. Lepakoltam a cuccaimat, addig szóltam a fiúknak, hogy menjenek be a nappaliba. Lepakoltam a táskámat és bementem utánuk a nappaliba. A fiúk a kanapén ültek, Josh pedig a fotelben.

-          Szép kis ház. – mondta Liam.

-          Ó, köszi, nagy nénéméké.

-          Miért, ti nem itt laktok? – nézett rám Harry.

-          Nem, mi Sheffield-ben lakunk csak itt nyaralunk.

-          Ja.. és ők most hol vannak, dolgoznak? – kérdezte.

-          Igen, ők most távol vannak, valamilyen munka ügyben. Csak mi vagyunk itthon.

-          Ti? – kérdezte Niall.

-          Igen, Szofi az unokatestvérem, és Lia a testvérem.

-          És ők most hol vannak? – fordult felém Zayn.

-          Állítólag elmentek futni, de már elég régen, szóval szerintem beültek valahova.

-          Értem. – mondta Zayn.

-          Kértek valami üdítőt? – kérdezem, mielőtt leültem volna.

-          Köszi, de nem. – mondták.

-          Rendben. – ültem le Josh mellé.

Bekapcsoltam a tv-t. Kis ideig tv-ztünk, majd megjöttek Liáék. Felálltam és odarohantam hozzájuk.

-          Sziasztok! Hát ti, hol voltatok ilyen sokáig? – kérdeztem tőlük.

-          Szia, futottunk, utána pedig beültünk a starbucks-ba.

-          Aha, értem. Figyeljetek, itt vannak a srácok.

-          Milyen srácok? – nézett rám Lia.

-          One Direction srácok. – adtam a választ mosolyogva.

-          Tényleg? – kérdezte Szofi.

-          Igen, gyertek, bemutatlak nekik. – indultam a nappali felé.

Besétáltam a nappaliba Szofival és Liával. Majd a srácok felé fordultam.

-          Srácok, ő itt Lia és ő pedig Szofi. – mutattam be őket, külön-külön a srácoknak.

-          Sziasztok! – köszöntek.

-          Hello, én Harry vagyok. – intett nekik.

-          Niall. – mosolygott.

-          Én Zayn. – nézett rájuk.

-          Az én nevem Louis.

-          Én pedig Liam vagyok.

-          Örülök, hogy találkoztunk. – mondta Lia.

Ezután, felmentek az emeletre, hogy átvegyék a futástól megizzadt ruháikat. Mi tv-ztünk tovább, majd amikor lejöttek Liák, abbahagytuk és kiültünk a kertbe beszélgetni.

-          Bocsi, de nekünk mennünk kéne. – szólaltak meg a fiúk.

-          Nem azt mondtátok, hogy mára nincs programotok? – kérdeztem tőlük.

-          De, azt mondtuk, viszont az előbb üzent a manager, hogy fotózásunk lesz. – mondta Liam.

-          Értem, hát akkor, majd még találkozunk.

-          Feltétlenül. – kacsintott Niall. Elmosolyodtam, felálltunk az asztaltól és kikísértük a fiúkat. Liáék visszamentek a házba, de én még megvártam, míg elindulnak a kocsival.

-          Sziasztok! – integettem, miután elindult az autó.

Ezután fogtam magam és visszaballagtam a házba Josh-ékhoz. Mind bent voltak a nappaliba és tv-t néztek. Leültem Josh mellé a kanapéra, majd Én is nézni kezdtem a tv-t.

-          Ma is itt maradsz? – néztem Josh-ra.

-          Mi lenne, ha ma te jönnél át hozzám? – kérdezte vissza.

-          Okés, megbeszélem Liáékkal. – adtam egy puszi Josh-nak.

Majd felálltam a kanapéról és a konyhába mentem, hogy készítsek magamnak egy szendvicset.

-          Kértek valamit ti is? – szóltam ki a többieknek.

-          Én nem. – szólt Lia.

-          Én sem. – mondta Josh.

-          Nekem csinálnál egy szendvicset? – kérdezte Szofi.

Bólintottam, majd befejeztem a szendvicseket. Ráraktam tálcára, majd kivittem a kaját Szofinak és magamnak. Miután megettem, felmentem a szobámba, a telefonomért.

-          Tényleg egész nap tv-zni fogunk? – kérdeztem a lépcsőn állva, kezemben a telefonommal, Liától és a többiektől.

-          Hány óra is van? – nézett rám Lia a kanapéról. Ránéztem a telefonom kijelzőjére. - Fél 5.

-          Akkor mi lenne, ha elmennénk megvenni azt a cipőt, amit kinéztem tegnapelőtt? – kérdezte Lia tőlem és Szofitól. Ránéztem Josh-ra.

-          Én úgyis menni akartam. – mosolygott Josh. – Akkor este?

-          Mi lesz este? – kíváncsiskodott Szofi.

-          Nála alszok ma, rendben? – néztem a lányokra mosolygó arccal.

-          Oké. – vontak vállat.

-          Mire jöjjek akkor érted? – kérdezte tőlem, amikor már a bejárati ajtóban álltunk.

-          Majd taxival oda megyek. – sétáltam oda Josh autójához.

-          Biztos?

Bólintottam. Elbúcsúztunk egymástól, majd visszamentem a lányokhoz a házba.

-          Na, akkor indulhatunk? – néztem Liára.

-          Persze, persze, csak felmegyek a telefonomért.

-          Oké, de siess. – mondtam.

Amíg Lia felment a telefonjáért, leültem a kanapéra és a telefonommal babráltam, Szofi kijött a konyhából,- ahol eddig volt -, és leült mellém. Lia 5 perc múlva lejött, azt mondta, hogy nem találta a telefonját. Persze ez tipikus, soha semmit sem talál meg, pedig az orra előtt van minden. Amikor végre mindenki készen volt, elindulhattunk.

-          Megérkeztünk? – kérdeztem, amikor Liáék megálltak egy kirakat előtt.

-          Szerinted? – nézett rám értetlenül. – Neked nem hasonlít egy cipővel teli kirakat egy cipős bolthoz? – folytatta.

-          Jól van, na, nem kell egyszerre lehurrogni. – nevettem.

-          Melyik az a cipő? – kérdeztem a kirakat felé mutatva.

-          Az ott! – mutatott Lia az ujjával egy nagyon szép cipőre.

-          Na és bemegyünk? – tette fel az értelmes kérdést Szofi.

-          Szerinted nem azért jöttünk?

Szofi nem felelt, elfordultunk a kirakattól és bementünk. A cipőbolt belülről egyáltalán nem volt olyan nagy, mint amilyennek én gondoltam. Az eladónő egyszerre oda jött hozzánk, hogy megkérdezze, miben segíthet. Lia kért az ő méretében, abból a cipőből, amit kinézett. Szofi ott maradt Liával, hogy segítsen neki. Én tovább mentem, hogy körül nézzek, a boltban, az egyik sarokban megpillantottam egy gyönyörű szép cipőt. Rögtön odamentem, hogy megnézzem, van-e a méretemben. Szerencsém volt.

-          Na, találtál valamit? – jött oda hozzám Lia és Szofi. Feléjük fordultam.

-          Igen, ezt a cipőt néztem ki magamnak. – mutattam rá a szép cipőre.

-          És, nem próbálod fel? – kérdezte Szofi.

-          Végül is, de. – vettem a kezembe a szépséges cipőt. – úgy is kell már egy cipő, mivel Josh-nak a hétvégén lesz a szülinapja, és nincs egy árva cipőm sem, amit felhúzhatnék.

Felpróbáltam mindkét darab cipőt. Nagyon kényelmes volt, egyáltalán nem volt szűk sehol sem, szinte tökéletes. Járkáltam benne még egy kicsit, hogy biztosra menjek, majd levettem és visszaraktam a dobozába. Felvettem a cipőmet és odasétáltam a kasszához, hogy fizessek.

   Miután kifizettem a csodálatos cipőt, elindultunk haza.