6. rész - A csodálatos nap

A beszélgetésünk után, kimentem a szobából és lementem a nappaliba. Szofi és Lia a nappaliban voltak, Lia tv-zett, Szofi aludt a kanapén. Csináltam magamnak egy szendvicset és visszacammogtam a szobámba. Bekapcsoltam a tv-t és elkezdtem enni. Ment a kedvenc sorozatom a Pretty Little Liars azt néztem, majd amikor megettem a szendvicset, elmentem lezuhanyozni. Felöltöztem a pizsamámba és befeküdtem az ágyba. Arra sem volt energiám, hogy elköszönjek Liáéktól. Elaludtam.

*másnap*

-          Jó reggelt! – ugrott az ágyba Lia.

-          Hát már biztos, hogy nem lesz ezek után.. – mérgelődtem, miközben próbáltam kinyitni a szememet.

-          Naa, ne aludj már, nézd, milyen szép nap van. Kelj fel! – folytatta tovább.

-          Jó csak szállj re már az ágyról, ne ugrálj. Hány óra van? George bácsiék már elmentek? – nyitottam ki szemeimet.

-          Fél 12 van. Igen, már elmentek, azt mondták, hogy majd hívnak minket ha oda értek Amerikába és, hogy vigyázzunk magunkra. – hadarta el gyorsan.

-          Mit mondtál az előbb? Fél 12? – ugrottam ki gyorsan az ágyból.

-          Igen, miért? – nézett rám értetlenkedve.

-          Te jó ég, nekem már készülnöm kellene.

-          Miért?

-          1-re jön értem Josh. Segítesz elkészülni?

-          Persze. Amúgy Szofi elment Adam-mal a vidámparkba.

-          Rendben, de Én most kimegyek a fürdőszobába lezuhanyozok, Te addig válasz nekem valami ruhát kérlek.

-          Jó rendben, siess.

Kimentem a fürdőbe, megmostam az arcom és lezuhanyoztam. Amikor végeztem vissza mentem a szobánkba, Lia már ki választotta a ruhámat. Kék szoknyából, barna magas sarkúból állt, de kiegészítőként még kikészített egy barna napszemüveget, és hozzá illő karkötőket.

-          Ez nagyon tetszik. De nem túlzás? – néztem rá.

-          Dehogyis, imádni fogja.

-          Hát, oké.

Amilyen gyorsan tudtam felöltöztem, de már így is fél 1 volt. Reggelinek gyorsan megettem egy szendvicset, amit szintén Lia készített el nekem.

-          Te mit fogsz itthon csinálni egyedül? – kérdeztem tőle.

-          Még nem döntöttem el.

-          Aha.. értem, ha bármi van, hívj! – mondtam neki, miközben a telefonomat a kezembe vettem.

-          Rendben, szia.

Csöngettek. Oda léptem az ajtóhoz és kinyitottam.

-          Szia.

-          Szia. Csinos vagy.

-          Köszönöm. Te is jól nézel ki. – pirultam el.

-          Indulhatunk? – kérdezte.

-          Persze. Hova megyünk?

-          Titok. – mosolygott rám.

Kíváncsi voltam, hogy hova megyünk, de nem akartam evvel faggatni, ne hogy idegesítőnek higgyen. Beültünk a kocsiba, mivel most kocsival jött. Elindította a kocsit, majd elindultunk.

20 perc kocsikázás után megérkeztünk egy nagyon szép étteremhez. A csodálkozástól nem tudtam megszólalni.

-          Na, mit szólsz hozzá, tetszik? – lépett oda hozzám Josh, miután bezárta az autót.

-          Igen. – mosolyogtam rá.

Beléptünk az étterem ajtaján, belülről is nagyon szép volt. Leültünk az egyik asztalhoz, már jött is a pincér.

-          Mit hozhatok?

-          Én egy gyros tálat kérek. – válaszoltam a pincérnek.

-          Én is ugyanezt. – mosolygott Josh.

-          Rendben. Hamarosan hozom.

Egy kicsit még nézegettem az éttermet mivel még nem jártam itt. Aztán Josh-ra néztem.

-          Te sokat jársz ebbe az étterembe? – kérdeztem tőle.

-          Annyira nem, de ez a kedvenc éttermem, ezért döntöttem úgy, hogy elhozlak ma ide.

Mosolyogtam. Az ételre nem kellett sokat várni.

-          Ez a kedvenc kajám. – mondtam neki az első falat után.

-          Nekem is.

Miután megettük a gyros tálat fizettünk, vagyis hát Josh fizetett, mert nekem nem engedte kifizetni. Ki léptünk az étteremből, de nem menetünk haza, mert Josh azt mondta, hogy el akar vinni egy szép helyre. Nem kocsival mentünk, mert Josh szerint nem volt messze. 10 perc, - tényleg rövid út után-, megérkeztünk a Temzéhez. Gyönyörű volt a folyó, leültünk egy padhoz és néztük, ahogy nyugodtan folydogál. Egymásra néztünk Josh-val, de nem szólalt meg egyikünk sem. Közeledd hozzám, az arcom és az ő arca között 1-2 centi távolság volt, majd megcsókolt. Viszonoztam a csókját, aztán ajkaink eltávolodtak egymástól, egymás szemébe néztünk és csak mosolyogtunk. Tökéletesebb nem is lehetett volna. Ölelkezve néztük végig a naplementét, majd visszaindultunk. Kézen fogva sétáltunk vissza az autóig. Haza vitt, majd az ajtóban egy csókkal elköszöntünk egymástól. Beléptem az ajtón, Lia egyszerre oda futott hozzám.

-          Szia, mitől vagy ilyen rák vörös? – kíváncsiskodott.

Csak mosolyogtam, nem mondtam neki semmit, de szerintem tudta a választ. Kábultan felmentem az emeletre. Átöltöztem és bekapcsoltam a laptopot. Felmentem twitterre és láttam, hogy Josh ezt írta ki: „Ennél csodálatosabb nap még nem volt az életemben”

„Nekem sem. J” – írtam válaszként. Ezután az IPhone-omért nyúltam, és kikerestem anya számát a névjegyzékemből. Úgy gondoltam, hogy elmondom neki a mai fantasztikus napomat. 2 csöngetés után felvette.

-          Szia Anya, remélem nem hívtalak későn?

-          Szia, nem, dehogy. Mit csináltál ma?

-          Épp ezért hívtalak, szóval.. van egy srác.. a neve Josh, 21 éves lesz jövő héten.

-          21?  – vágott közbe.

-          Igen anya, de had mondjam végig! – förmedtem rá.

-          Jól van. Folytasd..

-          A mai napot és a tegnapi nap felét vele töltöttem.. Ma csókolóztunk.. a véleményedet szeretném kikérni. Szerinted adjak neki egy esélyt?

-          Kislányom, ha téged nem zavar a korkülönbség, akkor én azt mondom, hogy egyszer élsz, és ha úgy érzed, hogy neked tényleg tetszik akkor adj neki egy esélyt.

-          Oké. Köszönöm anya. Jó éjszakát! Holnap beszélünk!

-          Nincs mit, bármikor megbeszélheted velem ezeket a dolgokat. Neked is! Szia.

Ezt szerettem anyuban, mindig mindent meglehetett vele beszélni, és soha nem szólt le, mindig bátorított. Gondolkoztam egy darabig, majd kimentem a fürdőszobába és lezuhanyoztam. Bementem a szobánkba, Lia tv-zett.

-          Szia, nem megyünk ki a teraszra egy kicsit? – kérdeztem tőle.

-          De, legalább el tudod mondani, hogy mi volt ma Josh-val. – mosolygott.

-          Rendben.

Felállt az ágyról és kinyitotta a terasz ajtaját. Leültünk a hintaágyra.

-          Na szóval, mi volt ma, hova mentetek? – kérdezte.

-          Először elmentünk ebédelni, utána elvitt a Temzéhez, ami gyönyörű volt. És aztán..

-          Igen?! Mi volt? – nézett rám nagy szemekkel.

-          Megcsókolt..

-          De jó!

-          Szofi hazaért már? – tereltem el a témát.

-          Adam-nél alszik.

-          Oké. Te mit csináltál egész nap? – kérdeztem tőle.

-          Semmi különöset, elvoltam itthon. Vacsit készítettem. Találtam a neten egy tánciskolát itt Londonban, holnap eljössz velem megnézni?

-          Persze. De most már menjünk be, mert kezd hideg lenni.

Felálltunk a hintaágyból és bementünk a szobába. Átöltöztem a pizsibe, majd lefeküdtem aludni.

*Lia szemszöge*

Miután elment Berni, megebédeltem. Ebéd után elmosogattam, majd ledőltem pihenni. Félnégy 4 óra fele felkeltem, Berni még nem volt otthon. Bekapcsoltam a laptopot és tánciskolát kerestem. Mivel a hobbink a tánc, mindennél jobban szeretünk táncolni. Találtam egy nagyon jó tánciskolát, felírtam a címet és megfogadtam, hogy szólok Berninek, hogy jöjjön el velem megnézni. Kikapcsoltam a gépet, ezután leballagtam a nappaliba tv-zni. Teen Wolf ment a tv-ben, amit nagyon imádok. 6 óra körül kimentem a konyhába és készítettem nekünk pizzát, megettem a részemet, majd felmentem lezuhanyozni. Átöltöztem a pizsimbe és visszamentem tv-zni. 8 óra fél9 körül, megérkezett Berni. Oda futottam hozzá, hogy üdvözöljem és kifaggassam. Nem mondott semmit, csak mosolygott rák vörösen. Ezután felment a szobájába, én is felmentem hozzá 15 perc múlva. Kiültünk a teraszra és elmondta, hogy mi történt Josh-val. Én nem tudom, hogy mit gondoljak Josh-ról, mivel még annyira nem ismerem.. Berni ezek után lefeküdt aludni. Én még kint maradtam a teraszon és néztem a csillagokat, olyan szépek voltak.

Arra lettem figyelmes, hogy csöngettek.

-          Ilyenkor? – gondoltam magamban.

Lesétáltam az emeletről, majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Josh állt velem szemben.

-          Szia, ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak titeket. Berni fent van még?

-          Szia, nincs. Miért? – kérdeztem.

-          Csak a kocsimban hagyta a napszemüvegét és vissza akartam neki adni, de akkor oda adom neked. – nyújtotta felém a barna napszemöveget.

-          Rendben, köszi. Majd oda adom neki.

-          Oké. Szia és még egyszer, bocsi a zavarásért.

-          Semmi, szia! – csuktam be az ajtót.

Ezután besétáltam a nappaliba és az asztalra leraktam Berni napszemüvegét. Lekapcsoltam minden helyiségben a villanyokat és bezártam a bejárati ajtót. Felmentem az emeletre, lezuhanyozni. Ezután bementem a szobába és felvettem a pizsamámat. Majd lefeküdtem én is aludni..