4. rész - London Eye 2/1

Reggel már 7 órakkor fent voltam. Nem tudtam aludni, csak Szofi és Adam járt az eszemben.. Szofi és Lia még aludtak. Lementem a nappaliba, és bekapcsoltam a laptopot. Felnéztem twitterre, elég sok követőm lett. 10 perc múlva Szofi lépett be a helyiségbe.

-          Jó reggelt. Hogy aludtál? – nézett rám.

-          Hát, elég rosszul.. Te?

-          Én nagyon jól, ma már nincs semmi bajom. Mi lesz a mai program?

-          Annak örülök, amúgy még nem találtunk ki semmit. De mit szólnál ahhoz, ha ma fürdenénk kint a kerti medencében? Tegnap az elmaradt.

-          Nekem oké, majd ha felkelt Lia, kérdezzük meg tőle is!

-          Rendben.

Ezután kiment a konyhába reggelit készíteni. Én kikapcsoltam a laptopot és felmentem a szobámba felöltözni. Lia még mélyen aludt. Kivettem a mai ruhámat a szekrényből, ami egy farmer rövidnadrág és egy piros póló volt. Amikor elkészültem, lementem Szofihoz. Ő a nappaliban üldögélt, eldöntöttem, hogy megbeszélem vele a tegnapi Adam-es dolgot. 

-          Kérdezhetek tőled valamit?

-          Sejtem, hogy mit akarsz kérdezni. Adam-ről van szó? – kérdezte.

-          Ami azt illeti igen.. Miért hazudtál nekünk róla? – néztem rá értetlenkedve.

-          Sajnálom, tényleg, el akartam mondani, csak féltem attól, hogy azt mondanátok, hogy ez még korai..

-          Jajj, ne hülyéskedj. Az unokatesóid vagyunk, nem a szüleid. Nekünk nyugodtan elmondhattad volna, sőt ami azt illeti, elég jó pasit fogtál ki magadnak! Többet ilyet ne csinálj, ennek ellenére.– feleltem neki mosolyogva.

-          Rendben, nem fogok, és köszönöm, én is tudom, hogy jó pasit fogtam ki magamnak. – nevetett.

Bekapcsoltuk a tv. Zenét hallgattunk, beszélgettünk.

-          Sziasztok.. – lépett be a szobába Lia és nézett ránk értetlenkedve.

-          Szia! – köszöntünk neki egyszerre.

Odajött és leült mellénk a kanapéra. Folytattuk a beszélgetést, majd kimentünk a konyhába valamilyen reggelit készíteni.

-          Mit együnk? – kérdeztem tőlük.

-          Palacsinta jó lesz? – nézett rám Szofi.

-          Tökéletes, de te csinálod, ugye? – mosolyogtam rá.

-          Legyen..

Megettük a palacsintáinkat, miután elkészült. Ami mellesleg nagyon finom lett. Ezután Szofi és Lia felmentek a szobáikba elkészülni. Én visszamentem a nappaliba és folytattam a tv-zést.                                                                                                  

-          Akkor mi is lesz a mai program? – kérdezte Lia, miután lejött az emeletről és belépett a helyiségbe.

-          Szofi és Én, amíg te aludtál, azt beszéltük meg, hogy ma fürdünk egyet, a kerti medencében. Amúgy is, gyönyörű az idő. Jó ez így?

-          Tökéletes. – válaszolta.

-          Akkor menjünk, vegyük fel a fürdőruciinkat, és indulhatunk is ki.

-          Jajj, ne már, nem szólhattál volna fél órával előbb? – nézet rám Lia.

-          Ne nyavalyogj már, hanem indulj átöltözni.

Hamar el készültünk és indulhattunk fürdeni.

       -  Váo, ez aztán a medence. – csodálkoztunk Liával amikor kiértünk.

       - Köszi, Én is imádom.

       - Hoztatok naptejet? – kérdeztem tőlük.

       - Igen, Én lehoztam. – nyújtotta oda Szofi.

       - Köszi. - vettem el tőle. 

Fél óra fürdés után kifeküdtünk egy kicsit napozni. Beszélgettünk, újságot olvastunk. Majd megint be a vízbe és ki a napra. Nagyon élveztük. Dél körül bementünk a házba, mert akkor volt a legmelegebb. Megebédeltünk és úgy döntöttünk felmegyünk pihenni. Nem tudtam én elaludni, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek egyet sétálni. Készülődés közben, Lia is felébredt.

-          Hát te meg hova mész? – nézett rám.

-          Nem tudok pihenni, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek egyet sétálni abba a parkba amit Szofi mutatott nekünk. Velem jössz?

-          Persze, csak várj meg, míg elkészülök.

-          Rendben, de siess.

Ezután bement a fürdőbe és 15 perc múlva már kész is volt, és indulhattunk. Kiírtuk Szofinak, hogy hova megyünk, majd kiléptünk az ajtón. Nagyon meleg volt kint. Rövid időn belül már ott is voltunk a parkban. Leültünk egy kicsit, beszélgettünk. Eldöntöttük, hogy, mivel lassan már egy hete itt vagyunk, ezért el kellene mennünk, Szofival együtt a London Eye-hoz. Sétáltunk még egy kicsit, majd haza indultunk. Amikor hazaértünk Szofi már fent volt, és tv-zett a nappaliban.

-          Sziasztok, milyen volt a séta? – fordult felénk.

-          Szia, nagyon jó, elmentük a kedvenc parkodba. – mondta Lia.

-          És, megbeszéltük, hogy a London Eye-hoz el kéne mennünk valamelyik nap.

-          Mit szólnátok a ma estéhez? – kérdezte.

-          Rendben, benne vagyok. – mondtam.

-          Akkor ezt megbeszéltük.

-           

Tv-ztünk még egy kicsit, majd amikor megjöttek George bácsiék, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk valahova vacsorázni. Elkészültünk, és elindultunk a Tom’s Kitchen-be.

Nagyon szép azaz étterem, Én gyros tálat ettem, George bácsi és Gertie néni Fish and Chips-et, Szofi és Lia pedig Csirke salátát. Beszélgettünk, majd ami után megvacsoráztunk, bejelentettük Gertie néniéknek, hogy el szeretnénk menni a London Eye-hoz. Ők, felajánlották, hogy elvisznek minket, de mi inkább gyalogol szerettünk volna menni. Elköszöntünk tőlük és megígértük, hogy sietünk haza. Ezután elindultunk. Nagyon szép sötétedés után London. Beszélgettünk, nevettünk és így gyorsan elment az idő. Megérkeztünk és az a látvány ami elénk tárult, csodálatos volt.

Oda sétáltunk és kértünk 3 jegyet. Beszálltunk egy kapszulába, mindenki elfoglalta a helyét, és már indult is a nagy kerék. Elképesztően szép látvány volt, olyan magasról London. Amikor leszálltunk, csak arról áradoztunk egymásnak, hogy mennyire gyönyörű, ugyanis, se Lia, se Én voltam még a London Eye-nál. Szofi már volt egyszer, 12 éves korában George bácsival, de ahhoz képest, úgy viselkedett, mintha most látta volna először. Sétálás közben, megláttam egy édességest, - tudni kell rólam, hogy imádom az édességeket…