7. rész - Este

Sziasztok! Itt van az új rész 1-2 nap elmaradással. Bocsi, de nem tudtam hamarabb felrakni, mert nyaralni voltam és nem volt netem.. 3 nap múlva, ha meglesz 2 komment akkor jön a következő rész! Jó olvasást! xx

Reggel, 8kor keltem, Lia még aludt, Szofi Adamnél volt. Gyorsan felöltöztem és elmentem boltba. Mire hazaértem, Lia már itta az aznapi kávéját.

-          Jó reggelt! – köszöntem rá.

-          Neked is, mikor keltél?

-          8kor. Te?

-          Most. Este volt itt Josh. – mondta álmosan.

-          Tényleg? Mit akart? – kérdeztem, miközben pakoltam ki a táskából.

-          A napszemüvegedet a kocsijában hagytad és azt hozta el.

-          Oké. Majd beszélek vele.

-          Akkor még áll a tegnapi ígéreted?

-          A tánciskola? – bólintott- Persze, mikor megyünk? – néztem rá.

-          Reggeli után.

-          Oké, akkor gyorsan összedobok egy kis palacsintát.

Megcsináltam a palacsintát és megreggeliztünk. Felmentünk átöltözni. Mai szettnek Én egy csőnadrágot, trikót, fekete tornacipőt és kiegészítőként színes karkötőket választottam. Lia, rózsaszín trikót húzott fel, fekete mini nadrággal, a rózsaszín tornacipőjét és kiegészítőnek fehér fülbevalót.

                

        

Küldtem Szofinak egy üzenetet indulás előtt, hogy ha nem leszünk itthon, mikor megjön, tudja, hogy hova mentünk.

-          Indulhatunk? – kérdeztem Liától miután felhúztam a cipőmet.

-          Persze! – mondta izgatottan.

Bezártuk az ajtót és elindultunk.

-          Mennyire van messze ez a tánciskola? – kérdeztem séta közben.

-          15 percnyire van a házunktól.

Bólintottam, amivel jeleztem, hogy oké. Kevés séta után, megálltuk egy viszonylag magas, széles épület előtt.

-          Itt vagyunk? – kérdeztem.

-          Igen, ez, azaz épület. Tetszik? – nézett rám Lia.

-          Igen. Be is megyünk, vagy csak megnézni jöttünk ide? – mosolyogtam.

-          Hát nem is tudom, szerinted bemenjünk?

-          Szerintem nézzünk körül, és ha tetszik, akkor megbeszéljük, hogy beiratkozunk-e. De először itt is megnézik, hogy mennyire vagyunk jók és utána döntenek, nem?

-          Szerintem igen, nem hiszem, hogy bármilyen jött-ment táncost felvesznek ide.

Felsétáltunk a lépcsőn, majd beléptünk az épület nagy ajtaján. Egy hosszú folyosón lehetett végig menni, jobbról és balról termek voltak, mindegyikben másféle táncot tanítottak. Nekem nagyon tetszett az egész iskola. Amikor végeztünk a körbe nézéssel, haza indultunk.

-          Na, tetszett az iskola? – kérdezte út közben Lia.

-          Igen, nagyon. Szerintem be kéne iratkoznunk. Neked?

-          Nekem is, imádtam. Majd felmegyek az iskola honlapjára, megkeresem az igazgató telefonszámát és felhívjuk. Oké?

-          Persze.

Amikor hazaértünk Szofi már otthon volt. Beszélgettünk vele egy kicsit, majd Én felmentem a szobába, hogy felhívjam Josh-t. Nem vette fel ezért csak egy rövid üzenetet hagytam neki. Ez állt benne: „Ha ráérsz, kérlek, hívj vissza, beszélni szeretnék veled.” Ezután, lementem a földszintre, hogy valami kaját csináljak magamnak. Szofi a szüleivel beszélt telefonon, Lia pedig a nappaliban tv-zett. Megettem a konyhában az uzsonnámat, majd újra felmentem a szobámba, hogy laptopozzak egy kicsit. Felmentem twitterre, hogy írjak pár emberrel. Arra lettem figyelmes, hogy csöng a telefonom. Josh volt az.

-          Szia, bocsi, hogy nem vettem fel, de nem értem rá. – mondta mielőtt köszönni tudtam volna.

-          Szia, semmi baj. Azt szerettem volna kérdezni, hogy ma este ráérsz-e.

-          Igen, miért?

-          Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem, Szofival és Liával egy kis esti városnézésre. Úgy sem ismernek még téged annyira és te sem őket.

-          Oké, nekem tetszik az ötlet, akkor mikor és hol találkozzunk?

-          Mondjuk 6kor nálunk?

-          Rendben, az jó lesz! Akkor 2 óra múlva találkozunk. Szia, Puszi! – köszönt el tőlem.

-          Szia.

Kikapcsoltam a laptopot, felálltam az asztaltól és kirohantam a szobából, gyorsan le a földszintre.

-          Van nektek estére programotok? – álltam a lányok elé.

-          Nincs.. – mondták egyszerre.

-          Oké, akkor most már van. – mosolyogtam.

-          És elmondanád, hogy mi az? – kérdezte Lia.

-          6-ra jön Josh és megyünk esti városnézésre. Benne vagytok?

-          Nekem okés, úgysem ismerem még őt annyira, mint ti. – mondta Szofi.

-          Rendben. Akkor 6-ra elkészülünk. – mosolygott Lia.

Kicsit tv-ztünk mielőtt készülődni kezdtünk volna. Megnéztük a Pretty Little Liars című sorozat új részét, hiszen mindhármunk kedvence ez a sorozat. 5 óra körül elindultunk felöltözni. Először a fürdőbe mentem, hogy ki sminkeljem magam, nem akartam túlzásba vinni, ezért csak szempillaspirált és szemceruzát raktam fel. Utána Lia ment a fürdőbe én meg a szobába, hogy felvegyek valami másik ruhát. Negyed óra gondolkodás után végül megtaláltam az estéhez illő ruhát.

-          Na, jó leszek így? – kérdeztem Liától miután kiléptem a szobából egy egyszerű szettben.

-          Igen, gyönyörű vagy! Kérdezhetek valamit? – kérdezte kicsit félénken.

-          Persze, bármit.

-          Oké, szóval, Te és Josh.. mi van akkor most köztetek?

-          Nem figyeltél arra, amit tegnap este mondtam? – kérdeztem tőle.

-          De, de arra vagyok kíváncsi, hogy most lesz-e valami köztetek azután, a csók után?

-          Nem tudom, részemről lehetne, csak az ő részéről nem tudom..

-          Nem ő csókolt meg?

-          De.. és?

-          Hát, ha nem te csókoltad meg őt, hanem ő téged, kétszer is, hozzáteszem, akkor nem egyértelmű, hogy többet akar? – nézett rám értetlenül.

-          Igaz..

Imádom Liát, tényleg bármiben számíthatok rá. Nála jobb testvérem nem is lehetne.

Amint befejeztük a beszélgetést, már csöngettek is. Szofi, hál’ istennek már készen volt, úgy, hogy nem kellett egyikünkre sem várni Josh-nak.

-          Szia! – nyitotta ki az ajtót boldogan, Szofi és Lia.

-          Szia.. – léptem oda Szofi mellé.

-          Sziasztok. – köszönt mind a hármunknak.

Lia azt mondta, hogy felmegy a táskájáért. Szofi pedig, hogy megvárja Őt és, hogy mi nyugodtan menjünk előre. Persze tudtam, hogy ez csak arra megy ki, hogy Én és Josh kettesben maradjunk.

-          Josh.. – kezdtem bele mondatomba, de Josh nem hagyta, hogy végig mondjam. Magához húzott és megcsókolt. Megnyugodtam, hogy nem kellett vele megbeszélni semmit, hiszen ezek után már egyértelmű volt a dolog. Épp abba hagytuk a csókolózást, amikor oda léptek hozzánk Liáék.

-          Öhm.. akkor mehetünk? – mondta zavarában Lia.

-          Persze. – mosolyogtunk Josh-val.

-          Amúgy merre menjünk, Szofi és Josh? – fordultam feléjük.

-          Csak sétáljunk egyet a városba, olyan szép este. – mondta Szofi.

Egyértelműen bólintottunk. Elindultunk, magunk sem tudtuk, hogy merre megyünk, csak mentünk. Séta közben Josh megfogta a kezemet, majd küldött felém egy mosolyt. Szofi és Lia a hátunk mögött mosolyogtak. Megláttam egy édességest. Megint.

-          Ugye nem.. – akartam kérdezni tőlük, majd elengedtem Josh kezét.

-          Nem, menj csak nyugodtan, csak ne fuss! – mosolygott Josh.

-          Akkor gyere oda velem. – fogtam meg kezét és húztam magammal.

-          Mindjárt jövünk! – kiáltottam vissza Szofiéknak, de csak bólogattak, mert megláttak egy cipős boltot és oda rohantak a kirakathoz, hogy megnézzék. Tipikus..

Miután Josh-val megvettük a cukrokat, visszamentünk Liáékhoz. Alig tudtuk, elráncigálni őket a kirakattól. Csak azt hajtogatták, hogy „ez kell nekem, meg ez is” stb. Amikor már végre lenyugodtak megkínáltam őket édességgel.

-          Nekem is be kell pasiznom! Akarom! Olyan aranyosak vagytok együtt. – durcizott Lia.

-          Jajj, ne legyél már ilyen, hiszen te gyönyörű vagy, tuti, hogy ezen a nyáron be fogsz pasizni. Ja, és köszi. – mosolyogtam rá.

-          De nem fogok! – folytatta.

Itt már mindannyian nevettünk. Oda mentem hozzá és megöleltem. Olyan hülye, nem értem, hogyan gondolhat ilyet. Annyira aranyos, amikor ilyen, hogy nem bírjuk már ki nevetés nélkül.

-          1. Hol vagyunk? 2. Fázom. – néztem a többiekre.

-          Nem tudom, hogy hol vagyunk, de, ha gondolod, elindulhatunk vissza fele, már úgy is 9 óra van. – ölelt át Josh.

-          Oké. Induljunk. – fordultunk vissza.

5 perc múlva anya hívott. Nem vettem fel, de küldtem egy üzenetet, hogy ne hívjon, mert Josh-val vagyok és, hogy, ha hazaértem, hívom. Kb. fél óra alatt otthon is voltunk. Szofiék elköszöntek Josh-tól és bementek a házba.

-          Holnap lesz Szofi névnapja, nem jössz át? Nem buli lesz, csak kap egy kis apróságot és örülnék neki, ha átjönnél. – néztem rá.

-          Te kedvedért, mindent. - mosolygott – Mikor? 

-          Délután 3?

-          Okés. Itt leszek.

Elbúcsúztunk, mondta, hogy holnap még felhív. Bementem a házba, lepakoltam a cuccaimat, elköszöntem a lányoktól, majd felmentem az emeletre és felhívtam anyát. Megbeszéltem vele mindent és, hogy mi van Velem és Josh-val. Ezután naplót írtam, majd lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni..

*Lia szemszöge*

Lent néztük a nappaliban a tv-t, amikor Berni beállított és megkérdezte, hogy mi az esti programunk. Nem terveztünk semmit estére, de Ő azt mondta, hogy megbeszélte Josh-val, hogy este el megyünk egy városnézésre. Nekem tetszett az ötlet, de mivel még volt 2 óránk, mielőtt megyünk, ezért folytattuk a tv-zést,- most már Berni táraságában -, és megnéztük a kedvenc sorozatunkat. Amire vége lett, mind felmentünk az emeletre, hogy elkészüljünk. Berni először a fürdőszobába ment, Én addig felvettem a ruhámat, utána helyet cseréltünk.

-          Na, jó leszek így? – lépett ki gyönyörű ruhában a szobából, Berni.

Beszélgettem vele Josh-val kapcsolatban. Nem tudta, hogy Josh mit érez iránta, de én megmondtam neki, hogy nem csókolta volna meg, Josh, ha nem akarna tőle többet. Csöngettek, lerohantam Szofival, hogy kinyissuk az ajtót. Köszöntünk Josh-nak, majd amikor Berni is lejött, azt mondtam, hogy fent hagytam a táskám és felmegyek érte. Szofi megvárt, persze ez csak azért volt, hogy Berni és Josh meg tudják beszélni a kapcsolatukat. Sokat nem beszélhettek, mert amikor oda értünk akkor váltak el egymástól ajkaik. Örültem nekik. Út közben Berni és Josh édességért mentek, Szofi és Én oda rohantunk egy kirakathoz, hol gyönyörű cipők voltak. Kinéztem magamnak egyet, ami nem is volt annyira drága és megfogadtam, hogy jövő héten megveszem, de aztán jöttek Berniék és elrángattak minket a gyönyörű cipőkkel teli boltból. Séta közben Josh és Berni mentek elől, Én és Szofi pedig hátul. Én pedig elkezdtem durcizni, hogy nekem nem is kell végre már egy pasi, hiszen Szofinak is van, Berninek is van, csak nekem nincs és ez szar érzés volt.. Szofiék csak nevettek rajtam, elég viccesen nézhettem ki. Egyszer csak, Berni megszólalt, hogy fázik és, hogy nem-e tudja valaki, hogy hol vagyunk, de mivel senki sem tudta, ezért visszafordultunk. Hamar hazaértünk, Szofi és Én bementünk elköszöntünk Josh-tól és bementünk a házba. Lepakoltam a cuccaimat és bementem a nappaliba, hogy még egy kicsit tv-zek, majd bejött Berni, elköszönt tőlünk és felment lefeküdni. Én is lezuhanyoztam, felvettem a pizsamámat és visszaültem a tv elé. Szofi 11 órakor szólt, hogy Ő felmegy az emeletre aludni. Tv-ztem még egy kicsit, majd elaludtam a kanapén, mivel már annyira álmos voltam, hogy nem akartam fel menni a szobába..