2012. július 8., vasárnap

5. rész - A randi?


Sziasztok! Meghoztuk az új részt, ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem írtunk. Jó olvasást! xx

Telefoncsörgésre keltem. Felültem az ágyon, majd a iPhonom-ért nyúltam ami az éjjeliszekrényemen foglalt helyet. Josh volt az.
-          Szia. – szóltam bele a telefonba álmosan, miközben a szemeimből kitöröltem az fáradságot.
-          Szia. Felkeltettelek? – kérdezte tőlem.
-          Ami azt illeti igen, miért hívtál?
-          Bocsi, csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy mi a terved mára?
-          Semmi, mára nem terveztem semmit. Miért?
-          Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk, elmehetnénk kávézni, vagy akár csak sétálni valamerre.
-          Rendben Én benne vagyok. Mikor?
-          2 óra múlva, ha ott vagyok érted, az úgy jó?
-          Igen. Szia. – köszöntem el mosolyogva tőle.
-          Szia.
Ránéztem az órámra, már 11 óra volt.
-          Már ennyi az idő?! 1-kor jön Josh és én még sehol sem vagyok. – gondolkodtam hangosan. Gyorsan kikeltem az ágyból, megigazítottam az takarót, a párnákat és lementem a földszintre. Bementem a konyhába és ki nyitottam a hűtőt, amin cetlit véltem felfedezni. Ez ált rajta:
„Berni!
Elmentem Szofival a fodrászhoz, Téged nem akartunk felkelteni, mert olyan szépen aludtál. Sietünk, puszi!”

Ledobtam a levelet a pultra, majd kivettem a tejet, egy müzlis tálat és végül a müzlit. Leültem a székre meg reggelizni. Miután megreggeliztem, elpakoltam mindent és fel mentem a szobámba. Kinyitottam a szekrényajtót, majd kivettem egy kék inget, fekete csőnadrágot, és úgy gondoltam, hogy felhúzom majd hozzá, indulás előtt a kék magas sarkúmat. Mivel nem volt a mai nap nagyon nagy hőség ezért úgy gondoltam, hogy ez a ruha összeállítás megfelel.


Miután felöltöztem, bementem a fürdőbe, megmostam az arcom és felraktam egy natúr sminket. Ezután lementem a fölszintre és felvettem a kék magas sarkúm, ami az összes közül a kedvencem. Felrohantam az emeletre, hogy lehozzam a telefonom. Épp, hogy zsebre raktam már csöngettek, lerohantam, majd kinyitottam az ajtót.
-          Szia! Jól nézel ki. - dicsért meg.
-          Ó, köszönöm. Amúgy, szia. Eldöntötted, hogy hova megyünk? – kérdeztem tőle, miután becsuktam az ajtót.
-          Azt hittem, hogy te döntesz. – mosolygott rám.
-          Mi lenne ha, csak sétálnánk? – kérdeztem tőle miközben épp a telefonomat halásztam elő a zsebemből, hogy sms-t írjak Liáéknak.
-          Oké. Elviszlek a kedvenc parkomba.
Én csak bólintotta, hiszen nekem mindegy, hogy hova megyünk.
-          Berni, sokat szoktatok jönni az unokatestvéredhez ide, Londonba? – kérdezte tőlem sétálás közben.
-          Annyira sokat nem, évente talán 1-2szer jövünk. Te itt születtél Londonban? – válaszoltam majd tettem fel Én a kérdést.
-          Igen, én születésem óta itt élek.
Kevés séta után, megérkeztünk a parkba, ugyanabba a parkba, amelyik Szofi kedvence.
-          Mindenkinek ez a kedvenc parkja? – gondolkodtam hangosan.
-          Jártál már itt? – fordította fejét felém.
-          Igen, Szofinak is ez a kedvenc parkja.
-          Akkor nem okoztam túl nagy meglepetést. – mosolygott rám szép fehér fogaival.
Nem szóltam, csak mosolyogtam. Josh megfogta a kezem és oda húzott a fűzfa alatt lévő padhoz, majd leültünk.
-          Bocsi, csak imádok itt üldögélni a fűzfa alatt, olyan megnyugtató.
-          Semmi baj, és igen, szerintem is. – mosolyogtam rá.
Néztük a madarakat, ahogyan röpködnek fölöttünk. Hiszen Ők olyan szabadok..
5 perc nézelődés után rezgett a telefonom. Lia volt az. „Berni, haza kéne jönnöd, mert George bácsiéknak mondani valójuk van. Siess! Puszi.” – olvastam el gyorsan magamba. Majd Josh-ra néztem.
-          Ne haragudj, tényleg imádtam a mai napot, de nekem mennem kell. Este hívlak. – köszöntem el tőle és már rohantam is hazafelé.
-          Rendben.. szia. – erőltetett egy mosolyt az arcára.
Beléptem az ajtón, levettem a cipőmet és bementem a nappaliba. Szofi, Lia, George bácsi és Gertie néni már vártak.
-          Szia! – köszöntek egyszerre nekem.
-          Sziasztok.. Miért volt ilyen sürgős hazajönnöm? – kérdeztem tőlük.
-          Gyere ide és ülj le a kanapéra. – mondta Gertie néni.
-          Jó.. De ez nem tetszik.. Elmondanátok, hogy mi folyik itt? – kérdeztem most már kicsit idegesen miközben leültem a nappali közepén helyet foglaló, kanapéra.
-          Figyelj drágám! Ne haragudj, hogy most szólunk, de nekem és George bácsikádnak el kell utaznunk 1 hétre Amerikába.
-          Hát.. rendben. Jól megleszünk. Mikor indultok? – kérdeztem tőlük teljesen nyugodtan. Ami azt illeti, örültem is annak, hogy nem lesznek itthon, mert legalább így nem kell beszámolnom arról, hogy kivel találkozgatok..
-          Holnap...
-          O, rendben.
Örültem neki, legalább lesz egy nyugis hetünk, nem mintha nem szeretném Gertie néniéket, de azért mindenki örül annak, ha nincsenek otthon a felnőttek. A beszélgetés után felment a szobámba, hogy felvegyek egy kényelmes otthoni ruhát. Amint átöltöztem, már be is rontott a szobába Lia.
-          Mit szólsz ahhoz, hogy George bácsiék nem lesznek itthon? – nézett rám mosolyogva.
-          Hát, ami azt illeti, én örülök neki. Te?
-          Én is. Tényleg, mi történt Josh-val? – kíváncsiskodott.
-          Mielőtt valami is történhetett volna, küldted az sms-t. – árultam el neki.
-          Bocsi. De mégis merre jártatok, mit csináltatok? – folytatta.
-          Sétáltunk, beszélgettünk. Elvitt a kedvenc parkjába, abba, ami Szofi kedvence is. – mosolyogtam rá.
Lia ezután kiment a szobából. Leültem az ágyra és gondolkozni kezdtem azon, hogy mit csináljuk az idő alatt, míg George bácsiék nem lesznek itthon. Gondolataimból a csengőhangom zökkentett ki.
-          Szia Anya! – köszöntem bele a készülékbe.
-          Szia Kislányom, hogy vagytok? Hogy telik eddig a nyaralás?
-          Nagyon tetszik. Anya, hallottál arról, hogy Gertie néniék elutaznak?
-          Igen, ezért is hívtalak, el lesztek egyedül?
-          Persze, hogy el leszünk, tudunk vigyázni magunkra. – nyugtattam anyát.
-          Rendben, akkor vigyázzatok magatokra, holnap hívlak. Szia! – köszönt el tőlem.
 A telefonbeszélgetés után lementem Szofiékhoz a földszintre. George bácsiék fent voltak a szobájukba, bepakolták a bőröndjeiket a holnapi utazáshoz. Besétáltam a konyhába és kerítettem magamnak valami enni valót. Ezután kimentem a napaliba és bekapcsoltam a laptopomat. Felmentem twitterre és facebookra, zenét hallgattam. Oda jöttek hozzám Szofiék és megkértek, hogy kapcsoljak be valamilyen filmet. Közös döntés alapján végül a Éhezők viadalát választottuk. Nagyon tetszik az a film, ez lett az új kedvencem, jobb mint a twilight.
Kikapcsoltam a laptopot és kimentünk a nappaliba, tv-zni.
-          Szofi, van itthon valami kaja? – kérdeztem tőle negyed óra elteltével.
-          Ma nem főzött semmit Anya. – mondta.
-          Oké, akkor én szerintem elmegyek boltba és veszek valamit. Velem jöttök? – néztem rájuk.
-          Én megyek. – válaszolt Lia.
-          Én inkább itthon maradok, nem akarok sétálni ilyen melegben. – mondta Szofi.
-          Oké.  
-          Ne beszélj ennyit, készüljünk és induljunk! – parancsolt Lia.
Bólintottam neki. Felmentünk a szobánkba és felöltöztünk. Lia egy laza szettet húzott fel. Én magamra kaptam egy rövidnadrágot, fehér trikóval és kiegészítőként egy egyszerű nyakláncot húztam.

Szóltunk Gertie néniéknek, majd lementünk a földszintre ahol Szofi még mindig a nappaliban nézte a tv-t.
-          Mi akkor most elmegyünk, sietünk haza. Szia. – köszöntem el tőle.
Felhúztam a fehér tornacipőmet és a barna táskámat, majd elindultunk. Hamar találtunk boltot és bevásároltunk, vettünk mirelit pizzát, energia italokat, üdítőt és a holnapi ebédhez való dolgokat. Bevásárlás után hazaindultunk, már sötét volt.
-          Hány óra lehet? – kérdezte Lia.
-          Kereken 8. – válaszoltam neki miután megnéztem a telefonom képernyőjét.
-          Mikor indulhattunk el otthonról?
-          Szerintem 7 óra lehetett.
-          Hogy tudtunk ilyen sokáig vásárolni? – mosolygott rám.
-          Nem tudom.
Amikor hazaértünk Szofi már nem volt a nappaliban, gondoltam felment a szobájába. George bácsiék már aludtam, mivel holnap, délelőtt 9-kor indul a gépük. Kipakoltuk Liával dolgokat amiket vettünk, majd Én felmentem az emeletre. Eszembe jutott, hogy azt ígértem Josh-nak, hogy este felhívom, talán még nincs késő. Kivettem a zsebemből a telefont és kikerestem josh számát a névjegyzékemből.
-          Szia! – szólt bele vidáman.
-          Szia, tényleg ne haragudj a mai napért.
-          Ugyan, semmi.
-          Bepótoljuk valamikor? – kérdeztem.
-          Persze, a holnap megfelel?
-          Délelőtt nem, de délután igen.
-          Oké. Akkor mi lenne, ha ugyanúgy, mint ma oda mennék érted?
-          Nekem megfelel. Akkor holnap, szia! – köszöntem el tőle.
-          Rendben, szia..

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó!! Gyorsan következőt :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük. 3 naponta jönnek új részek, de már dolgozunk a következőn! :)

      Törlés