4. rész - London Eye 2/2

-          Lányok, nem bánjátok, ha veszek édességet? – kérdeztem tőlük.

-          Nem, dehogyis, menj csak. Mi itt megvárunk. – mondta Szofi.

Gyorsítottam lépteimet. Túl gyors léptekkel mentem és nem figyeltem a lábam elé, mert megbotlottam. 1 másodperc alatt a földön, azaz Valaki karjaiban éreztem magam. Felsegített a földről, Én letisztogattam magam. Ezután felnéztem rá, gyönyörű barna haja, és barna szeme volt. 1-2 évvel lehetett nálam idősebb.

-          Nem esett semmi bajod? – szólalt meg finom hangon.

-          Nem, jól vagyok, csak nem figyeltem a lábam elé. – mosolyogtam rá.

-          A nevem Josh.

-          Az enyém Berni.

-          Örülök a találkozásnak, Berni.

-          Én is, bár lehett volna másképp is.. – nevettem

Ő nem szólt, csak mosolygott gyönyörű mosolyával. Ekkor ideértek Szofiék is.

-          Öhm.. sziasztok! – köszönt Lia-

-          Ó, bocsi, sziasztok! – szóltam vissza nekik miután kiábrándultam Josh mosolyából.

-          Josh, Ő itt Lia, a testvérem. Ő pedig Szofi, az unokatestvérem, nála töltjük a nyarat. – mutattam be neki a lányokat.

-          Szia! – köszöntek neki a lányok.

-          Berni, ha nem baj, akkor mi most haza megyünk Szofival.. Nem érzi jól magát. – mondta.

-          Neem, majd sietek haza! Sziasztok! – köszöntem el tőlük.

-          Sziasztok!

Elindultak haza.

-          Szóval, azt mondtad, hogy az unokatestvérednél töltöd a nyarat?! – fordult felém.

-          Igen, nem Londonban lakok, hanem Sheffieldben. – válaszoltam neki.

-          Értem..

Sétáltunk, sokat beszélgettünk. Megálltunk az édességesnél és vettünk savanyú cukrot. Út közben csörgött a telefonom, Anya volt az. Tényleg ilyenkor kelli hívni? Nem vettem fel, mielőtt lezártam volna a telefonom, ránéztem az órámra, már fél11 volt.

-          Josh, nekem indulnom kéne! – mondtam neki elkeseredve.

-          Rendben, semmi baj, hazakysérlek.

-          Oké, köszi.

¾ 11-re már a ház ajtajában voltunk. Telefonszámot cseréltünk, azt mondta, hogy az egyik nap felhív. Ezek után elköszöntünk egymástól. Amikor beléptem a házba láttam, hogy George bácsiék már alszanak, Szofi és Lia a nappaliban tv-ztek. Amikor megláttak, oda futottak hozzám faggatózni, de nem mondtam sokat.

-          Na, szia, mi történt Josh-val? – kérdezte Lia.

-          Semmi különös, megadta a telefonszámát és azt mondta, hogy majd felhív. Szofi, jobban vagy már? – fordultam az unokahúgom felé.

-          Nem is volt semmi bajom Te hülye, csak azt akartuk, hogy kettesben maradjatok Josh-val. – mosolygott rám.

-          Aha.. köszi, de ha nem haragszotók elmegyek lezuhanyozni, aztán lefekszem aludni, hosszú nap volt a mai.

-          Oké, szia! Jó éjszakát. – szóltak utánnam.

-          Nektek is! – válaszoltam.

Lezuhanyoztam, fogat mostam, megírtam a naplót, majd lefeküdtem aludni…

*Lia szemszöge*

Berni bejelentette, hogy oda megy az édességekhez. Meg sem lepődtünk, mert nagyon édes szájú. Amíg elment megvenni az édességet addig mi beszélgettünk Szofival. Arra lettünk figyelmesek, hogy Berni egy srác karjaiban van. Hagytuk őket egy kicsit beszélgetni és pár perc után odamentünk érdeklődni. Berni bemutatta nekünk a Josh nevű srácot. Szofival meg beszéltünk, hogy kettesben hagyjuk őket, szóltunk Berninek és Josh-nak, majd elindultunk hazafelé.

-          Neked mondta már Berni, Adam-et? – kérdezte Szofi séta közben.

-          Nem.. De már kérdezni akartam.

-          Jó, akkor elmondom… Adam a pasim és azért hazudtam, mert azt hittem,hogy kioktatnátok erről.

-          Értem, de mi semmi ilyet nem csináltunk volna. Többet ne hazudj ilyenekről, mi csak örülünk, ha van valakid.

-          Rendben. – mondta mosolyogva, már a ház ajtaja előtt.

Beléptünk a házba, lepakoltuk a cuccainkat az előszobában, majd oda mentünk George bácsiékhoz.

-          Sziasztok, na, milyen volt a London fentről? – kérdezte Gertie néni.

-          Gyönyörű! – mondtuk ketten Szofival.

-          Hol van Berni? Történt valami baj? – aggódott.

-          Nem, dehogyis, csak megismerkedett valakivel és mi ott hagytuk őket. Nem lesz semmi baj, azt mondta, hogy siet haza.

-          Hát.. jó, de nem nagyon örülök neki..

Felmentem a szobámba, átöltöztem. Úgy döntöttem, hogy lezuhanyozok, ezért a fürdőszoba felé vettem az irányt. Elkészültem, ezután bementem a szobámba és kinyitottam a szekrényt, levettem a felső polcról egy pólót és egy rövidnadrágot, úgy gondoltam, hogy ez megfelel pizsamának. Lementem a földszintre, ahol Szofiék tv-ztek. Csatlakoztam hozzájuk. Néztük egy kicsit a tv-t, aztán Gertie néniék szóltak, hogy Ők elmennek aludni. Mi még maradtunk. 11 óra körül jött meg Berni. Egyszerre odarohantunk hozzá. Kifaggattuk az estéről, de nem mondott valami sokat Josh-ról, csak annyit, hogy megadta a telefonszámát. Aztán, elköszönt tőlünk, majd felment a szobájába..