London legjobb diszkójába mentünk. A fiúk nagyon szeretnek
oda járni. Miután bementünk a fiúk elmentek és vettek nekünk italt. Mi addig
leültünk egy kicsit a sarokban lévő kanapékra. Mivel holnap este már megyünk
haza, ezért ma nagyon jól akarom érezni magamat. Amikor meghozták Josh-ék a
piákat, leültek mellénk. Kicsit beszélgettünk, majd amikor Lia meghallotta a
kedvenc számát, felpattant és parancsolta, hogy azonnal menjünk vele táncolni.
Senki nem mert nemet mondani, ezért azonnal felpattantunk és mentünk mi is
táncolni. Nem is tudtam, hogy Josh ennyire jól táncol, nagyon jó vele táncolni.
Niall-el is táncoltam, ő is elég jól táncol. Mikor már kifáradtam, visszamentem
a helyünkre egy kicsit pihenni, majd megjelent Louis, egy lánnyal az oldalán.
Leültek a velem szemben lévő kanapéra.
-
Berni, had mutassam be neked Eleanort, a barátnőmet.
-
Szia Eleanor, örülök, hogy találkoztunk. – mosolyogtam
rá, miután belekortyoltam a koktélomba.
-
Te vagy Josh barátnője, igaz? – kérdezte mosolyogva.
-
Igen, én vagyok az.
-
Nem is tudtam, hogy ilyen széplánnyal jár.
-
Köszönöm, azért te sem panaszkodhatsz.
Elég sokat beszélgettünk Eleanor-ral, kedves lány. Tisztára
olyan, mint Louis, csak lányban, nagyon megkedveltem. Louis és Eleanor, miután
elmentek, oda jött hozzám Josh, hogy megkérdezze, hogy minden rendben van-e
velem. Mikor megmondtam neki, hogy nincs semmi bajom, csak elfáradtam egy
picit, visszamentünk táncolni. Kerestem Liát és Harry-t, de sehol nem találtam,
gondoltam biztosan csak a nagy tömeg miatt nem találom őket. Josh-sal épp
lassúztunk, amikor megláttam Niall-t, egy lánnyal. Csókolóztak, ölelgették
egymást, megkérdeztem Josh-t, hogy ismeri-e a lányt, de azt mondta, hogy még
soha életében nem látta őt.
*
1 óra lehetett, amikor úgy döntöttem, hogy én inkább
hazamegyek, Josh természetesen haza akart kísérni, elfogadtam az ajánlatát.
Kerestem Liát, hogy elmondjam neki, hogy én most távozok, de nem találtam,
ezért inkább Szofinak szóltam. Megígérte, hogy maximum 3-ra hazajön. Josh
fogott egy taxit, mivel már hideg volt kint és nem akartunk sétálni. Hamar
otthon voltunk, Josh bekísért. Természetesen Gertie néniék már aludtak. Elbúcsúztam
Josh-tól és megígértem, hogy délelőtt mindenképp felhívom még. Lezuhanyoztam,
majd bebújtam az ágyba. Nem tudom, hogy mi lesz velem és Josh-sal, mivel holnap
visszautazunk Sheffield-be.. nagyon hiányozni fognak mind. Bárcsak maradhatnánk
még, elég nehéz lesz bejárni a tánciskolába, ami majd csak Szeptemberben
kezdődik. 2 óra körül már aludtam.
*másnap*
Reggel 9 órakor keltem. Felvettem a köntösömet és lementem a
földszintre. Szofi már a nappaliban ült és tv-zett. Liát viszont nem láttam
sehol. Bementem a konyhába és öntöttem egy pohár narancslevet, majd Szofihoz
sétáltam a nappaliba. Elég rossz állapotban volt.
-
Jó reggelt, nem festesz valami jól. – huppantam le
mellé a kanapéra.
-
Hát.. igen, kicsit későn jöttem haza az este. – fogta a
fejét.
-
Jut eszembe, nem láttad Liát?
-
Ma még nem. Haza jött egyáltalán? – mosolygott rám.
-
Az a gyanúm, hogy nem. – nevettem.
-
Biztos nincs semmi baja, szerintem Harry-nél aludt.
-
Majd megpróbálom felhívni kicsit később. – mondtam,
majd felálltam a kanapéról.
Visszamentem a konyhába, csináltam egy szendvicset és
felmentem a szobámba. Miután megettem a szendvicsem, felöltöztem. Mivel kint
nem volt valami jó idő, ezért viszonylag melegen öltöztem. Felvettem a kedvenc
csíkos hosszú ujjúm, a fekete nadrágommal és a toms-os cipőm.
Miután elkészültem, megkerestem a telefonom, leballagtam a
konyhába, ahol Szofi volt, elköszöntem tőle, majd elindultam Josh-hoz, hogy
elbúcsúzzak tőle. Igaz, mondta, hogy ő és a fiúk kikísérnek minket a
vasútállomásra, de azért szerettem volna még vele lenni. Útközben felhívtam,
vagyis csak megpróbáltam felhívni Liát, ugyanis nem vette fel, mintha elnyelte
volna a föld. Kicsit bosszantott, hogy nem vette fel, hiszen még nem pakolta be
a bőröndjét. Nem is töprengtem ezen tovább, mert megláttam Josht a starbucks
előtt.
-
Szia. – adtam neki egy puszit.
-
Jó reggelt. Meghívhatlak egy kávéra? – mosolygott.
-
Ugyan, már 9 óra óta fent vagyok, most már dél van.
Amúgy igen, elfogadom. Köszi.
-
Akkor ülj le ahhoz az asztalhoz, mindjárt jövök.
Míg Josh bement én leültem az asztalhoz, majd újra
megpróbáltam hívni Liát, de ismét sikertelenül. Küldtem neki egy sms-t, hogy
hívjon vissza. Megittuk a kávénkat Josh-sal, majd hazakísért és elbúcsúztunk.
Megígérte, hogy felhívom, ha indulunk.
*
2 órakor hazaért Lia. Egyből odarohantam hozzá, ő csak
mosolygott és nem mondott semmit. Szóltam neki, hogy menjen fel, pakoljon be a
bőröndjébe, mert 2 óra múlva indulunk. Míg Lia fent pakolta a bőröndjét, addig
én és Szofi beszélgettünk. Neki is hiányozni fogunk. Mind nagyon megszerettük
egymást. Nagyon jót tett mind a hármunknak ez a 2 hónap. Szofit hívta Adam,
ezért ő elment, de megígérte, hogy hazaér, mire indulunk. Kicsit tv-ztem, majd
lejött Lia és leült mellém a kanapéra.
-
Most már elmondod, hogy hova is tűntél tegnap és, hogy miért
nem voltál egész délelőtt? – kérdeztem tőle kicsit mérgesen.
-
Nyugi, aggodalomra semmi ok. Harrynél voltam egész
este. Untam a bulit és Harry felvetette az ötletet, hogy menjünk át hozzá.
Csodálatos estém volt. Ne haragudj, hogy nem szóltam neked, de azt hittem, hogy
visszaérünk, mire indultok, a telefonom pedig lemerült.
-
Rendben, de legközelebb örülnék, ha szólnál. Aggódtam
érted. – öleltem meg.
-
Szólni fogok. De most még pár dolgot el kell pakolnom.
– felállt a kanapéról és felment a szobájába.
Gertie néniék 3 óra körül megjöttek Szofival, akivel út
közben találkoztak. Segítettek a cuccainkat bepakolni az autóba, beszéltek
anyuékkal telefonon és megmondták, hogy ők bármikor szívesen látnak minket.
Fél4kor pedig kivittek minket a vasútállomásra, ahol már a fiúk, Josh és Adam
is mind kint voltak. Mindenkitől könnyes búcsút vettünk, megköszöntük, hogy
ilyen jó nyarunk volt, majd felszálltunk a vonatra..
*Lia szemszöge*
Egyszerűen isteni volt az a hely ahova elvittek minket a
fiúk. Leültünk egy asztalhoz, míg a fiúk oda mentek a pulthoz piáért. Nagyon
jól akartam ma magam érezni, mivel ez az utolsó napunk Londonban. Ide értek a
fiúk is a piákkal. Mit nem mondjak, nem spóroltak. Miközben iszogattunk és
beszélgettünk felcsendült a kedvenc számom. Azonnal ugrottam is fel és
utasítottam a többieket, hogy ők is jöjjenek. Nem mertek ellent mondani, ezért
jöttek is. Szinte mindenkivel táncoltam. Nagyon jól érzetem magam. Miután vége
lett a számomnak már egy percet sem bírtam ülve maradni. Belejöttem a táncolásba.
Ennek viszont meg lett az eredménye. Fél 12-kor már nem bírtam. Harry ezt észre
is vette és felajánlotta, hogy menjünk át hozzá. Én természetesen nem mondtam
neki nemet. Kisétáltunk a szórakozóhelyről és beszálltunk Harry kocsijába. Az
úton is végig beszélgettünk, nevettünk. Nem utaztunk sokat ugyan is nem volt
messze a háza. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házban. Kint kicsit csípős
volt az idő, ezért jó volt bemenni a jó meleg házba.
-
Lia kérsz teát vagy valamit? – kérdezte mosolyogva
Harry.
-
Igen, egy tea jól esne. Köszi. – válaszoltam neki.
-
Rendben akkor megyek és megcsinálom.
-
Megyek, segítek. – ajánlottam fel neki.
-
Jól van, gyere. – megfogta a kezem és úgy mentünk be a
konyhába.
Együtt elkészítettük a teánkat. Miután kész lettünk
bementünk a nappaliba. Leültünk a kanapéra és csendben iszogattuk a teánkat.
Egyszer csak Harry hirtelen megszólalt.
-
Nem felejtesz el ugye? – fogalmam sincs, hogy ez, hogy
jutott eszébe.
-
Harry ez milyen buta kérdés volt? Persze, hogy nem. –
mondtam neki bíztatóan.
-
Nagyon fogsz hiányozni. Sőt még Berni is. Igaz, hogy
vele nem beszéltem sokat, de megkedveltem. – láttam rajta, hogy ezt az egészet
ő tényleg komolyan gondolja.
-
Te is fogsz nekem hiányozni. De megígértük, hogy minden
nap fogunk beszélni. És végül is nem a világ végére menyünk. – mondtam és
megöleltem.
-
Szeretlek. – Harry csak ennyit mondott. Kicsit
meglepődtem, majd a szemébe néztem.
-
Én is szeretlek. – mondtam neki mosolyogva.
Ő pedig megcsókolt. Ez más volt mint a többi. Éreztem, hogy tényleg nem akar elveszíteni.
Egyre szenvedélyesebb volt. Felkapott az ölébe és felvitt a szobájába. Közben
ajkaink egy percre sem váltak el egymástól. Beértünk a szobába és szépen
lassan, mint egy törékeny babát lefektetett az ágyra. Fölém hajolt és levette
egy könnyű mozdulattal a felsőm. Most én következtem. Én szabadítottam meg a
pólójától. Aztán szépen lekerült rólunk az összes ruhadarab.
Szerintem nem is kell mondanom, hogy életem legjobb,
legszenvedélyesebb és legcsodásabb éjszakáját töltöttem Harry-vel. Reggel Harry
karjai közt ébredtem meg. Már ő is fent volt. Mikor észrevette, hogy fent
vagyok nyomott egy puszit a fejemre.
-
Hogy aludtál? – kérdezte.
-
Nagyon jól. Szeretlek. – mosolyogtam rá.
-
Én is téged. – mondta.
Még vagy 10 percet feküdtünk így amikor eszembe jutott, hogy
meg kéne nézni, hogy mennyi az idő, mert nekem még otthon pakolnom is kell.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy már dél is elmúlt. Mondtam Harry-nek, hogy én
megyek és felöltözöm. Bementem a fürdőbe és felvettem a tegnapi ruhámat. Amíg
hazaérek addig tökéletes lesz. Megigazítottam a hajam és lementem Harry-hez a
konyhába. Lent a konyhában pirítóssal várt. Nagyon aranyos volt tőle. Miután
megettük én elmosogattam, Harry pedig felment felöltözni. Megkerestem a
telefonom is. Kikapcsolt. Biztos lemerült. Viszont az is biztos, hogy Berni már
egy csomószor hívott, hiszen este nem mondtam nekik, hogy hova megyek. Ezért is
mondtam Harry-nek, hogy kicsit kapja össze magát. Ragaszkodott hozzá, hogy
hazavisz. Bepattantunk a kocsiba és már mentünk is.
Mikor odaértünk kiszálltam és megígértem neki, hogy
felhívom, ha megyünk a vasútállomásra. Adtam neki egy puszit és bementem a
házba. Berni azonnal odajött és faggatott, de én csak mosolyogni bírtam. Mivel
látta, hogy most nem fogok egyhamar megszólalni, ezért felküldött pakolni.
Bementem a szobámba és bepakoltam a maradék cuccot a bőröndömbe. Beraktam
mindent és lementem a nappaliba. Leültem Berni mellé a kanapéra.
-
Most már elmondod, hogy hova is tűntél tegnap és, hogy
miért nem voltál egész délelőtt? – kérdezte kicsit mérgesen. Viszont megértem,
mert tényleg kicsit bunkóság volt így eltűnni.
-
Nyugi, aggodalomra semmi ok. Harrynél voltam egész
este. Untam a bulit és Harry felvetette az ötletet, hogy menjünk át hozzá.
Csodálatos estém volt. Ne haragudj, hogy nem szóltam neked, de azt hittem, hogy
visszaérünk, mire indultok, a telefonom pedig lemerült.
-
Rendben, de legközelebb örülnék, ha szólnál. Aggódtam
érted. – ölelt meg.
-
Szólni fogok. De most még pár dolgot el kell pakolnom.
– álltam fel a kanapéról és felmentem a szobámba. Nem mondtam el Berninek, hogy
mi történt az este, úgy gondoltam, hogy még ráérek. Ez még túl korai, de
mindenesetre nem fogom elfelejteni soha.
Fél 4-kor elindultunk a vasútállomásra. Szóltam telefonon
Harrynek. Már ott voltak mikor mi kiértünk. Rettentő nehezen ment a
búcsúzkodás. Főleg Harry-től. Nem bírtam ki sírás nélkül. Megígérte, hogy
minden nap felhív. Nagy nehezen, de felszálltunk a vonatra. Egy biztos, életem
eddigi legjobb nyarát töltöttem itt Londonban..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése