16. rész - Goodbye London.

*2 héttel később*

Épp a bőröndömbe pakoltam a ruháimat, amikor csöngettek. Lefutottam és kinyitottam az ajtót. Niall állt előttem.

-          Szia Berni, látom már pakoltok, elbúcsúzni jöttem. – lépett be a házba.

-          Igen, Lia már végzett, most Szofival elmentek egyet sétálni. Én most pakolok.

Bementünk a szobába, Niall leült az ágyra, én meg folytattam a pakolást. Épp a kedvenc pólómat pakoltam a bőröndömbe, amikor lehúzott maga mellé az ágyra.

-          Berni, nem tudtok maradni? Hát az iskola, ahova beiratkoztatok? Azzal mi lesz? – kérdezte szomorúan.

-          Sajnos nem, hidd el, nagyon szeretnénk, de nem tudunk. Sheffield-ből fogunk majd átjárni.. – szomorodtam el. – Lesz majd amikor itt töltjük a hétvégéket Szofiéknál, de máshogy nem megy..

-          Hiányozni fogsz, minden nap hívj!

Halványan elmosolyodtam, majd felálltam és folytattam a pakolást. Niall csak ült ott és nézett. Láttam rajta, hogy szomorú. Én is az voltam, mert nagyon fognak hiányozni a fúk, főleg Josh. Eszembe jutott, hogy ma még ő is jön elbúcsúzni. Igaz, még csak két nap múlva indulunk, de már mindenki búcsúzkodik.. Amikor félig befejeztem a pakolást, leültem Niall mellé. Ránéztem, ő a telefonját nyomkodta, elmosolyodtam.

-          És ti mit fogtok csinálni? – kérdeztem tőle, felemelte a fejét és zsebre rakta a telefonját.

-          Mi folytatjuk tovább a dalírást, klipeket forgatunk, énekelünk. Csak a szokásos. – nevetett.

Hirtelen csend lett, megfordult és a szemembe nézett. Gyönyörű, nagy, kék szemei még mindig csillogtak, fél percig csak bámultuk egymást, majd megcsókolt. Nagyon jól csókolt. Csak arra figyeltünk fel, amikor kinyitódott az ajtó és ott állt előttünk Josh és Lia. Megvoltak lepődve, Josh meg sem tudott szólalni, hátat fordított nekünk és elment. Nem tudtam, hogy mit csináljak, csak ültem ott és néztem előre, fel sem fogtam, hogy mi történt. Liára néztem, ő csak állt ott meglepődötten. Felálltam az ágyról és Josh után futottam, Niall csak ült továbbra is az ágyon. Amikor kiértem a házunk elé, Josh már nem volt ott. Összecsuklottam és sírtam, tudtam, hogy nekem mennyire rossz volt nekem, amikor én láttam Josh-t mással csókolózni. Ugyanolyan rosszul eshetett neki is. Haragudtam Niall-re, de magamra jobban. Hogy engedhettem, hogy megcsókoljon?! Lia lejött és bevezetett a házba, Niall lejött az emeletről és bocsánatkérő tekintettel rám nézett, majd elment. Leültem a nappaliba és sírtam, Lia rám nézett.

-          Berni, ez mégis, hogy történhetett meg? – kérdezte csalódottan.

-          Nem tudom, egyik pillanatban még beszélgettünk, másik pillanatban már csókolóztunk. – mondtam szipogva.

-          Emlékszel neked mennyire rossz volt?

-          Igen, és annyira, de annyira sajnálom.. nem én akartam.

-          A sajnálat ide kevés. – ölelt meg.

-          Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha felmegyek, befejezem a pakolást és felhívom anyáékat.

-          Miért hívnád fel őket? – csodálkozott Lia.

-          Azért, mert úgy döntöttem, hogy haza megyek.. – felálltam a kanapéról és a lépcsőhöz sétáltam.

-          De nem teheted ezt! – jött utánam Lia.

-          Dehogyisnem! Elegem volt már ebből az egészből, hazamegyek és elfelejtem őket..

Felmentem a szobába, bepakoltam és felhívtam anyáékat, megmondtam nekik, hogy ne kérdezzenek, majd mindent elmesélek otthon. Lementem a nappaliba, ahol Lia és Szofi beszélgettek, majd amikor megláttak, mind a ketten sajnálkozva rám néztek. Egy halvány mosolyt küldtem nekik,- mondva, hogy minden rendben -, majd bementem a konyhába, hogy ebédeljek valamit. Csináltam egy szendvicset és leültem megenni. A telefonom rezgett a zsebemben, kivettem és megnéztem, sms-em jött Niall-tól. „ I’m so sorry..” ez állt benne. Nem írtam neki vissza.. zsebre tettem a telefonomat és megettem az ebédem.

Addig nem akartam elindulni, amíg nem beszéltem meg ezt az egészet Gertie néniékkel. Lia nem jön velem, ő majd két nap múlva jön, de én már nem bírnám ezt a két napot.. Nem kell sokat várnom George bácsiékra, hiszen 1 óra múlva már itthon is lesznek, azaz 2kor. A fél4es vonattal haza is tudok menni, késő délutánra már otthon is leszek. Abban az egy órában nem is tudtam másra gondolni, csak arra a csókra. Felnéztem twitterre és kitwitteltem, hogy „goodbye london, i'll miss you..” . Amikor megérkeztek Gertie néniék, mindent elmondtam nekik és azt mondták, hogy ha nekem ez a legjobb, akkor ők nem szólnak bele, és, hogy kivisznek, majd a vasútállomásra, hogy ne kelljen taxiznom. Fél3kor küldtem egy sms-t Josh-nak: I'm going back to Sheffield, very, very sorry for the kiss. I miss you and I love you xx. Persze, nem jött válasz.. Ezután felmentem, hogy átöltözzek, kivettem a bőröndömből a szürke pólómat és a szürke tornacipőmet és elpakoltam, azokat, amik most rajtam voltak.

Majd lementem a nappaliba a bőröndömmel együtt. Háromnegyed3kor megjött Lia, mert Harry-vel volt találkozója, majd elbúcsúztam Szofitól és tőle, mondtam neki, hogy várom majd otthon és érezzék jól magukat Harry-vel. Még egyszer átgondoltam, hogy nekem tényleg ez lenne-e a legjobb, majd Gertie néniék kivittek a vasútállomásra. 3kor már ott ültem a vasútállomás egyik padján.

Negyed4kor fel lehetett szállni a vonatra, elfoglalni a helyünket. Épp szálltam volna fel a vonatra, amikor meghallottam a hátam mögül egy ismerős hangot. Hátranéztem, és Josh futott a vonat felé, amelyikre épp akartam felszállni.

-          Berni, Berni, kérlek várj meg, ne szállj fel! – futott egyre gyorsabban.

Megfordultam, leemeltem a bőröndömet, és Josh felé sétáltam. Lassított, majd amikor oda ért hozzám, rám nézett és megcsókolt. A csók után, szemeibe néztem és éreztem, ahogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon.

-          Ne sírj! – törölte le a könnyeimet.

-          Josh, kérlek ne haragudj, se rám, se Niall-re, tudom, hülye voltam, hogy hagytam magam megcsókolni.. – mondtam sírva.

-          Ne sírj, kérlek, szeretlek. Hülye lettem volna, ha most hagylak elmenni. Amikor megláttalak Niall-el, elképesztően nagy harag volt bennem.. de mivel te is megbocsájtottál nekem, ezért is megbocsájtok neked.

*Lia szemszöge*

Sajnos hamarosan itt hagyjuk Londont. A ruháim már nagyjából be vannak pakolva a bőröndömbe. Mivel nagyon unatkoztam ezért úgy döntöttem, hogy elhívom Szofit sétálni. Berni még aludt, felvettem egy egyszerű ruhát és lementem a nappaliba. Szofi már ott várt. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a kedvenc parkunkba, a Hyde Parkba. Sétáltunk és beszélgettünk. Mikor odaértünk a parkhoz kicsit leültünk az egyik padra. Ott is beszélgettünk. Szóba jött Harry is, és hogy milyen a kapcsolatunk. Amikor már kellőképen kiveséztünk minden témát úgy döntöttünk, hogy elindulunk visszafele. Az úton is sokat beszélgettünk. Épp a házunkhoz értünk mikor megláttuk, hogy valaki ott áll és éppen a csengőt készül megnyomni. Josh volt az.

-          Szia Josh. – köszöntem neki mosolyogva.

-          Szia Lia. – köszönt vissza.

-          Bernihez jöttél? – kérdeztem tőle.

-          Igen, pont most akartam csöngetni. – válaszolt.

-          Akkor gyere be. Mi meg pont most értünk haza a sétálásból. – nyitottam ki az ajtót.

-          Hol voltatok? – kérdezte.

-          A kedvenc parkunkba, mint mindig. – nevettem.

Először furcsa volt, mert az előszobában volt egy idegen cipő. Különösebben nem foglalkoztam vele, gondoltam biztos Josh hagyta itt valamikor. Felkísértem Josht, Berni szobájához, benyitottam az ajtón és nem várt látvány fogadott engem és Josh-t. Berni és Niall ott ült az ágyon és csókolóztak. Nem akartam hinni a szememnek. Mikor észrevettek minket gyorsan elhúzódtak egymástól. Josh ugyanúgy meglepődött, mint én, hátat fordított és szó nélkül elrohant. Berni felugrott az ágyról és utána futott. Én meg csak álltam ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Még mindig nem akartam elhinni. Észbe kaptam és gyors Berni után szaladtam. Összeesve sírt kint a ház előtt, besegítettem az utcáról és a kanapéhoz vezettem. Szegény nagyon sírt. Niall lejött az emeletről, bocsánat kérően Bernire nézett, majd elment.

-          Berni, ez mégis, hogy történhetett meg? – kérdeztem tőle kicsit csalódottan.

-          Nem tudom, egyik pillanatban még beszélgettünk, másik pillanatban már csókolóztunk. – mondta szipogva.

-          Emlékszel neked mennyire rossz volt? – kérdeztem a szemébe nézve.

-          Igen, és annyira, de annyira sajnálom.. nem én akartam.

-          A sajnálat ide kevés. – öleltem meg.

-          Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha felmegyek, befejezem a pakolást és felhívom anyáékat.

-          Miért hívnád fel őket? – kérdeztem értetlenül.

-          Azért, mert úgy döntöttem, hogy haza megyek.. – felállt a kanapéról és a lépcsőhöz sétált.

-          De nem teheted ezt! – mentem utána.

-          Dehogyisnem! Elegem volt már ebből az egészből, hazamegyek és elfelejtem őket.. – mondta és felfutott a szobájába. Tudtam, hogy nagyon makacs és erről senki sem fogja lebeszélni. Szofi is hallotta az egészet, amit Berni a nappaliba mondott. A többi részletet elmondtam neki. Ő sem akarta elhinni. Miután mindenki felment a szobájába megcsörrent a telefonom. Harry volt az.

-          Szia Harry. – köszöntem bele.

-          Szia Lia. Mi történt? Csak, mert Niall elég zaklatott volt amikor haza ért. – mondta Harry.

-          O, hát igen. Figyelj, nem találkozhatnánk valahol? Mert ez nem hiszem, hogy telefon téma. – kérdeztem tőle, mert telefonba nehéz lett volna elmondani.

-          De persze. Mi lenne, ha a szokásos parkban találkoznánk negyed óra múlva?

-          Rendben. Ott leszek. – mondtam és leraktam a telefont. Felmentem a szobámba és elkezdtem ruhát választani. Végül ennél maradtam:

10 perc alatt oda is értem a parkba ahol Harry már várt.

-          Szia. – köszöntem neki mikor odaértem hozzá.

-          Szia Lia. – felállt és egy csókot nyomott a számra. Leültem mellé a padra.

-          Niall milyen állapotban van? – kérdeztem.

-          Hát elég furcsa. Amikor hazaért bezárkózott a szobájába és azóta ki sem jött. De mi történt? – kérdezte értetlenül Harry.

-          Szofival elmentünk sétálni és hazafele láttuk, hogy Josh az ajtóban áll. Beengedtük és én felkísértem Bernihez, mert őt kereste. De amikor benyitottunk a szobájába azt láttuk, hogy Niall és Berni az ágyon ülnek és csókolóznak. Amikor megláttak minket Berni felállt de Josh már lefutott. És most ott tartunk, hogy Berni már ma haza akar menni vonattal. És amilyen makacs nem lehet róla lebeszélni. – meséltem el neki a történetet.

Először ő sem akarta elhinni. Már megértette, hogy Niall miért vonult be a szobájába. Még egy kicsit beszélgettünk, de nem tudtam sokáig maradni, mert mennem kellet pakolni a maradék dolgot. Harry megígérte, hogy majd odajön elbúcsúzni. Adtam neki egy csókot és indultam is haza. Amikor haza értem, Berni már épp készen állt a bőröndjével együtt, elbúcsúzott tőlem és Szofitól, majd Gertie néniék kivitték a vasútállomásra.