2.rész - A csodás nap

Sziasztok! Meghoztuk a 2.részt, remélem mindenkinek tetszik. Várjuk a kommenteket!
A 3. részt még nem tudjuk, mikor hozzuk. puszi♥

Az út elég hosszú volt, – a szüleim szerint-. Szerintem nem, mivel én elaludtam útközben és mire kinyitottam a szemem már ott is voltunk a rokonoknál. Nagyon szép környéken laktak és a házuk is gyönyörű volt.

Bementünk a házba, mindenkit üdvözöltünk és Szofi, az unokatestvérünk, aki 1 évvel fiatalabb mint mi, megmutatta nekünk a szobánkat, ami szintén szép volt. Gyorsan kipakoltuk a cuccainkat és lementünk a földszintre a szüleinkhez. Anya és Apa, George bácsikánkkal és Gertie nénikénkkel beszélgettek, arról, hogy mi újság van otthon. De amint észrevettek minket, már abba is hagyták a beszélgetést.

-          Kész vagytok a kipakolással? – kérdezték.

-          Igen! – mondtuk egyszerre.

-          Gyorsak voltatok.

-          Hát igen, mit ne mondjunk, szerintem is magunkhoz képest ez gyors volt. – szólalt meg Lia mosolyogva.

-          Maradtok estére Frank? – kérdezte Gertie nénikénk aputól.

-          Nem, de köszönjük, még ma este vissza indulunk Sheffield-be.

Szofi-val és Lia-val nem hallgattuk tovább Anyuék beszélgetését, hanem kimentünk a nappaliba tv-zni. 10 perccel később, - legalábbis nekünk annyinak tűnt-, arra lettünk figyelmesek, hogy anyu meg apu már búcsúzkodik. Ilyen hamar elment a délután?

-          Hát akkor…vigyázzatok magatokra, és hívjatok minket naponta legalább 2x! – mondta Anya féltően.

-          Ne félj, Anya, nem lesz semmi bajunk, 2 és fél hónap múlva találkozunk! – nézett rá Lia mosolyogva.

-          Szeretünk titeket! – öleltek magunkhoz minket.

-          Mi is titeket! – viszonoztuk az ölelést.

-          Sziasztok! – integettünk nekik miután elindultak az autóval vissza Sheffield-be.

Miután a szüleink elmentek, felmentünk a szobánkba, bekapcsoltuk a laptopot és elindítottunk egy filmet. Miután megnéztük a filmet, ami az alkonyat volt (mi más lehetett volna?) mivel imádjuk az alkonyatot mind a 3-an, lementünk vacsorázni ami nem más volt mint pizza, majd lezuhanyoztunk, fogat mostunk és elmentünk lefeküdni.

 Csodálatos nyári reggelre ébredtünk. Sütött a nap, a madarak csiripeltek az ablak alatt. Lementünk a földszintre reggelizni, Gertie néni gofrit csinált nekünk. De Ő meg George bácsi már nem voltak otthon, mert dolgozni mentek , ugyanis Hétfő van. Miután megreggeliztünk leültünk a nappaliban.

-          Na lányok, mi legyen a mai program? – kérdezte Szofi.

-          Szerintem menjünk el sétálni, hiszen gyönyörű időnk van. – válaszoltam a kérdésre

-          Oké. – mondták egyszerre.

            

Felmentünk a szobánkba és elkészültünk. Én egy színes trikót húztam fel egy farmer rövidnadrággal, kék szandállal és kiegészítőként felhúztam még egy Too Late órát. Lia egy lezser pólót, rövidnadrágot, korall színű fülbevalót és táskát, meg a szetthez illő szandált választott.       
       

-          Wow, de jól nézel ki! – dicsértem meg.

-          Köszi, Te is nagyon cool szettet választottál.

-          Mehetünk? – lépett ki a szobából Szofi, egy nyári öltözetben.

-          Persze! – mondtuk neki válaszként.

Lementünk a földszintre, kiírta Szofi a szüleinek, hogy sétálni mentünk, és, hogy mikor jövünk, majd elindultunk.

-          Na, és merre megyünk? – kíváncsiskodtam.

-          Csak sétálunk egyet. Miért, van valami konkrét hely ahova elszeretnél menni ma? – kérdezte vissza.

-          Nincs. Csak kérdeztem, de mondjuk ha nincs konkrét úti cél akkor legalább beülhetnénk egy kávézóba és megbeszélhetnénk, hogy mi történt veled, az egész évben, mert elég régen nem találkoztunk.

-          Nekem okés, Starbucks megfelel?

-          Nekem teljesen mind1, csak kávézó legyen.

-          Rendben akkor induljunk!

Körülbelül 10 perc séta után oda értünk a kávézóhoz, bementünk leültünk egy asztalhoz.

1 percbe sem tellett, már jött is a pincér.

-          Mit hozhatok a hölgyeknek?

-          Én egy Caffé Latte-t kérek! – mondta Szofi. 

-          Én egy Cappuccino-t 2 db csokis muffin-nal. – felelte Lia. 

-          Nekem hozzon egy,  Caramel Macchiato-t! – kértem én a kedvencemet. 

-          Rendben, 5 perc és hozom!

-          Köszönjük!

Tényleg 5 perc alatt megvoltak az italok.

-          Na és mesélj, Szofi, van valamilyen fiú a láthatáron? – kérdezte kíváncsiskodva Lia miután beleharapott a muffin-jába.

-          Hát.. ami azt illeti csak volt, de nem érdemes róla beszélni.

-          Miért, mi történt? – néztünk rá ketten.

-          Semmi, tényleg nem érdemes róla beszélni, már véget ért ez a szakasz az életemben.

Megittuk a kávénkat, és úgy döntöttünk, hogy sétálunk még egy kicsit a városban. Szofi egy parkba is elvitt minket. Azt is megbeszéltük, hogy egyik héten elmegyünk a London Eye-hoz. Nagyon tetszett nekünk ez a nap. Arra az időpontra, pont haza értünk amire megígértük.

-          Szia, George bácsi és Gertie néni! – köszöntünk nekik amikor hazaértünk.

-          Sziasztok! Milyel volt a séta? – kérdezte Gertie néni miközben épp a vacsorát készítette.

-          Nagyszerű, szétjártuk a lábunkat. Milyen volt a mai munka?  – érdeklődött Szofi mosolyogva, miközben tudta, hogy mi lesz a válasz.

-          Szokásos. Fárasztó. – felelték mind a ketten.

Este további részében, megvacsoráztunk, tv-ztünk és beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy holnap a kerti medencében fürdünk és elmegyünk moziba megnézni egy filmet.  Ezután felhívtuk anyáékat, elmondtuk nekik, hogy mi volt velünk a mai nap, és, hogy szeretjük őket, vigyázunk magunkra és imádjuk ezt a helyet.

Meg fürödtünk, fogat mostunk és elmentünk a szobánkba aludni, de nekem nem sikerült elaludnom. Így hát el kezdtem naplót írni, ugyanis megfogadtuk Liával, hogy naplót vezetünk erről a Londoni nyárról, és a végén elolvassuk egymásét.

„Kedves Naplóm!”

„Imádtam a mai napot. Szofi sokkal jobb fej, mint amikor utoljára találkoztunk. A házat és a környezetet is nagyon kedvelem. Az lenne a legjobb, ha soha nem érne véget ez a nyár. Bár kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még. Bármi megtörténhet…”

*Lia szemszöge*

Rettentő hosszú volt az út. Berni el aludt de én nem bírtam lehunyni a szemem mert nagyon izgultam hiszen ,az egész nyarunkat Londonban töltjük. Nagyon nagy megkönnyebbülés volt amikor anyuék bejelentették 1 órakkor,  hogy megérkeztünk. Kívül gyönyörű volt a ház de belül sem volt semmi…

A házban üdvözöltük George bácsit és Gertie nénit és az unokatesónkat Szofit. Sokat változott azóta amióta utoljára láttuk

Ezután, Szofi felvezetett minket a szobánkba, kipakoltunk majd a földszintre mentünk ahol a szüleink is voltak. Leültünk a nappaliba tv-zni. Beszélgettünk, arról, hogy miket fogunk csinálni a nyáron. Aztán közölték velünk apuék, hogy nekik ideje menniük. Elbúcsúztunk tőlük és megígértük, hogy vigyázunk magunkra, és minden nap telefonálunk. Miután elmentek,felmentünk a szobánkba, és megnéztük az alkonyatot. Megvacsoráztunk és elmentünk aludni.

Másnap 10kor keltünk, George bácsi és Gertie néni már nem voltak otthon, mert munkában voltak. Megreggeliztünk. Gofrit ettünk, amit Gertie nénikénk készített mielött munkába ment volna. Reggeli után, Berni-ék felvettették az ötletet, hogy mi lenne, ha elmennénk sétálni egyet ebben a szép időben. Felmentünk a szobáinkba és elkészültünk. Fél óra múlva már el is indultunk. Megbeszéltük, hogy beülünk egy kávézóba, természetesen a Starbucks-ba. Beszélgettünk, kávéztunk, ezután egy kicsit még sétálgattunk. Szofi még a kedvenc parkjába is elvitt minket. Tényleg szép park volt, elhiszem, hogy Szofinak ez a kedvenc parkja.

A megígért időpontra, 8-ra már otthon is voltunk. Megvacsoráztunk, telefonáltunk szüleinknek, lezuhanyoztunk, majd elmentünk lefeküdni. Berni nem tudott aludni ezért úgy döntött, hogy inkább, megírja a naplóját. Én már vacsora előtt megírtam.